Sierre-Zinal: Európa legidősebb terepfutóversenye, új pályacsúcsokkal

Tegnap pár órát ennek a versenynek a bűvöletében töltöttem. Szerencsére tölthettem, hiszen online közvetítették!

Az öt 4000-es csúcs versenye, 31 km-es útvonalon, 2200 méter szintemelkedéssel és 1100 méter szinteséssel. Sikeréhez állítólag az vezetett, hogy a világ egyik legszebb magashegyi útvonalán halad a pálya. Jonathan Wyatt korábbi pályacsúcstartó azt mondja róla: „ha terepfutó vagy, meg kell tapasztalnod egyszer ennek a versenynek a tradícióját és történetét.” Nem mellesleg idén is egyik állomása volt, a Golden Trail Series-nek.

Az 1970-es években nem igazán voltak még terepfutóversenyek Európában. Jean-Claude Pont (a verseny ötletgazdája, egykori versenyigazgatója) svájci matematikus, történész és filozófus professzor, igazolt hegyivezető álmodta meg, hogy vajon milyen lenne egy futóesemény Annivier káprázatos hegyei között, amely során újra felfedezhetővé válna, mi mindenre képes az ember teljesítőképessége folytán, s amely jelentősen hozzájárulhatna a térség idegenforgalmi fejlődéséhez. Az volt a célja, hogy sokakkal megismertesse azokat a hegyeket, amelyek őt gyermekkorától elbűvöltek. Ezért lett a verseny második neve: Az öt 4000-es csúcs versenye. Az öt csúcs pedig Weisshorn (4,404 m), Zinalrothorn (4,221 m), Obergabelhorn (4,063 m), Matterhorn (4.478m), Dent Blanche (4.357m).

A Sierre-Zinal érdekessége, hogy túrázók is nevezhetnek, akiket az általuk saccolt teljesítési idő alapján sorolnak ebbe a kategóriába. Az átlag futó 4-4 és fél óra alatt teljesíti a távot, az ennél lassabb teljesítési idő alatt célba érőket tekintik túrázóknak, ők jóval előbb, már a kora reggeli órákban indulnak.

Összességében 5200-an regisztrálhatnak a verseny különböző versenyszámaira. A hatalmas mezőny miatt a rajtokat szakaszosan oldják meg. Hajnal 4.45-től kezdve indulnak, az utolsó hullám 10 óra 10 perckor startol.

Az idei esemény tegnap, azaz augusztus 11-én volt. Mind a nők, mind pedig a férfiak között új pályacsúcsok születtek. Kilian Jornet 2 óra 25 perc 35 másodperc alatt teljesítette a távot, az előző pályacsúcs 2.29.12 volt, Jonathan Wyatt nevéhez fűződik és 2003 óta állt fenn. A női mezőnyben a svájci Maude Mathys ért célba először, 2.49.20-at futott, ő a cseh Anna Pichrtova 2008-ban elért 2.54.26-os idejét javította meg. Mind a férfi, mind pedig a női második helyezett a korábbi pályacsúcsidőkön belül ért célba. A Magyar Terepfutó Válogatott tagja, Szabó Sándor is rajthoz állt, ő 2.52.04 alatt teljesítette a versenyt és az 56-ik helyen ért célba a férfiak között. További eredmények itt.

A versenyt egyébiránt élőben közvetítették. Az élmezőny futóit kamerás bringások kísérték. Én konkrétan lecsófőzés közben néztem, ahogy Kilian darálja a kilométereket, közben hallgattam a kommentátorként jelen lévő barátnője, Emelie Forsberg gondolatait. Első blikkre azt gondoltam, nem olyan bonyolult ez a pálya, jól futható single trackek, széles erdei utak, de aztán ránéztem a szintrajzra. Gyakorlatilag végig emelkedik, az elején durván, de egészen kb. 20 km-ig csak felfelé megy, az utolsó kb. 7 km-en viszont esik vagy ezer métert.

Bár nem szeretem a tömeget, de azt érzem, ide jövőre el kell menni! Amolyan terepfutó zarándokhely, hisz öregebb a verseny, mint én, ráadásul olyan mezőnnyel, amilyet így együtt nem sok versenyen látni. 31 km, Sierre és Zinal települések között. Időben nem sok, de éppen elég nehéz a pálya ahhoz, hogy a végére rendesen nyomorulttul érezzem magam. A felvételek alapján pedig nem kérdés, hogy valóban káprázatos helyen zajlik!

A tavalyi versenyről készült videó:

A versenyről készült további fotókat ide kattintva megnézhetitek: