„A győzelem fontos, de az egészség fontosabb, mert akkor sokáig tudunk győzni”- Sebastian Białobrzeski, edző

Cikkünk eredetileg a Runner's World 2022. harmadik lapszámában jelent meg, amelyet Simonyi Balázs készített.

Simonyi Balázs: Mindketten voltunk ötödikek Spartathlonon, te 2017-ben, én 2019-ben…

Sebastian Białobrzeski: Csalódott voltam, mert győzni mentem. Szorokin nyert 2017-ben. Sérült voltam a szezonban, épphogy kijutottam előtte a 24 órás vébére, amin meglepő módon ezüstérmes lettem. Eredetileg 3. voltam, de egy kört elnéztek és megcseréltük a dobogót a svéd sráccal. A Spartathlonnal akartam a szezont teljessé tenni. De mérges voltam, ugyanakkor ez nem rossz helyezés a Spartathlonon. Abban az évben a lengyel csapat baromi jó volt minden rendezvényen, mindenhol jól szerepeltünk, alapból erős a futóélet Lengyelországban. Engem azért érdekel az ultra, hogy tudjam, mennyit bír a testem, hol tudom átlépni a határaimat. Erősíti a fejet, acélozza a lelket. Akkor sem adom fel, ha nagyon fáradt vagyok. De most háttérbe szorítottam a futást, elsősorban edző vagyok. Gyerekeket edzek, UEFA-licencem van. Van mozgáskorlátozott sportolóm is, az kemény meló. Aztán a helyi triatlonklubban is dolgozom, de főleg online tanítványaim vannak, köztük Szorokin.

Aki jelenleg a világ legjobb ultrafutója...

Egyértelműen. De szerintem minden idők legjobbja.

Mit gondolsz Jannisz Kúroszról?

Egykor én is a legendás Kúrosz rekordjaira ácsingóztam. De most már Szorokin felülmúlta, hiszen aki ennyi rekordot megdönt 100 km és 24 óra között ilyen eredményekkel, és egyszerre tartja őket, az egyszerűen a legjobb. Persze a 48 órát még meg kell futnia, meg is fogja dönteni, de csak a jövőben, mert nem arra fókuszál. A 48 óra nagyon könnyű neki.

Hogy találtatok egymásra?

Én terepfutóként kezdtem, aztán mentem aszfaltra. 2017-ben a Spartathlonon futottunk együtt, sporttársként ismertem meg. Kísérő nélkül futott óriási időt. 2019-ben a vébé (Albi, 24h) után keresett meg, hogy lesérült, és mi legyen a lábával. Mondtam, hogy meg tudom javítani és újra kész leszel nagy eredményekre, csak legyél türelmes, és jobb futó leszel. Innen kezdődött az együttműködésünk.

Hogyan kommunikáltok?

Az elején nehezen ment. Én tudok kicsit oroszul, de ő nem tud angolul rendesen, metakommunikációval valahogy megértjük egymást, félszavakból, sok nevetéssel. Ma már barátok vagyunk. És így sokkal gyümölcsözőbb az együttműködés az edzésben.

Olimpiára nem akartok menni?

Még lassú ehhez. Meglátjuk. Megpróbálunk pár versenyt nyáron a veronai vébé előtt idén. Nemrég futott 15 perc körüli időt 5000 méteren, 3:05-ös átlaggal. Egyébként Kipchoge gratulált a rekordhoz, Kúrosz nem. Kipchoge azért is érdekes, mert ő állítólag szeretne belevágni az ultrába, ha véget ér a maratonista karrierje. Neki nyilván könnyű lenne egy 3:39-es tempó, de ne feledjük, hogy ő 42,2 kilométerig fut nagyon gyorsan, és egy 100 km vagy netán egy 12–24 óra a sokszorosa ennek.

Mindenki tart az ultravilágban Szorokintól vagy mindenki meg akarja venni? Mennyire könnyű nyernie?

Folyamatosan fejlődik, ő mindig jobb akar lenni a korábbiaknál. Időjárástól is függ, nem ellenfelektől. Nem érdeklik a többiek, ő a sajátját akarja felülmúlni. Tudna ő többet is futni 24 óra alatt, majdnem összejött 2021-ben, csak az utolsó órát – a rekord tudatában, elszállva az érzelmektől – ellazsálta.

Mennyi lehet Szorokinban 24 órán?

320 kilométer. Az király lenne. Szorokinnak a nagy 2021–2022-es áttörésig 100 km-en 6:43:13 volt a legjobbja, 6 órán 89,254 km. Utána összejött egy 309 km-es 24h, egy 170 km-es 12h (170,309 km) sőt: a 6 óra 5 perces 100 km.

Sok pro atlétád van?

10 körül, terepesek, triatlonisták, de leginkább aszfaltos ultrások. Ígéretesek és nemzetközi nevek, például Dominika Stelmach vagy Darek Nożyński. Ennél több nem fér bele, mert nem tudok velük foglalkozni, hiszen Szorokin kifejezetten lefoglal. Magyar nincs. A legtöbbjük nem profi financiálisan, de úgy edz, úgy gondolkodik, így alakítja az életét. Van, aki eljön hozzám Lengyelországba, és személyesen is foglalkozom vele. Fontos, hogy minden körülményre is eddzünk: időjárás, viszonyok, ellenfelek. És ha rekordot célzunk meg, akkor az aktuális rekord átlagtempójánál erősebb tempókat kell megszoknunk hosszú távon. Sokat edzeni gyorsan. Ilyen egyszerű.

Igaz, hogy ingyen edzed Szorokint?

Igen. De adok tanácsot is olyanoknak, akiket nem edzek, ez nekem nem kerül semmibe, csak időbe, de ez a szenvedélyem.

Ez nagyon sportszerű a részedről…

Kérik, hogy nézzek rá az edzéstervükre, véleményezzem. Nem biztos, hogy radikális váltások kellenek egy edzéstervben, néha egy kicsi módosítás már csodákat eredményez. Szorokinnal barátok vagyunk, sok mindenen túl vagyunk. Könnyű őt edzeni, motivált, fegyelmezett, kedves, nem problémázik. A terepfutást utálja csak. Pedig jó lenne benne. És nehéz neki, hogy a családja, a felesége megszenvedi, hogy az életét most a futás tölti ki, a kaszinós munkát is otthagyta. Az ilyen élet nagyon sok lemondással jár, áldozattal, rengeteg időt igényel, pénzügyi támogatást, nyugalmat. A pandémiás időszak paradox módon nagyon jól jött Szorokinnak. Bezárt a kaszinó, ő pedig nyugiban tudott edzeni, másfél évig érlelte magát a versenyekre.

Nem unja Szorokin ezt a rengeteg edzést? Mégiscsak heti 250–280 kilométer…

Fontos, hogy ne csak fusson. Keresztedzések, erőnléti és funkcionális edzések, testkontroll- és törzsizomedzések adják az alapot. Sok fizioterápia, hidegvíz-terápia, nyújtás, jóga, úszás, és meditáció is. Vagy éppen metálzene egy hosszú versenyen. Erős feje van Szorokinnak, ez szláv vonás. Fura, de egy ultrafutónak a sebesség a legfontosabb szövetségese, mert abból nagyon sok versenyt meg lehet csinálni. Aki tud gyorsan futni hosszan, az kicsit lassabban is tud még hosszabban. Szorokin eleve szeret sokat futni és gyorsan, csak korábban nem volt erre ideje és ereje a munka miatt.

Frissítésben mit követsz, követelsz a futóktól? Szorokin mesélte, hogy ő mindent összevásárol a versenyre, akár junkfoodot is, és azt eszik-iszik, amit kíván. Ez nem éppen egy pro atléta szemlélete.

Minden ember más. Én a levest szeretem. Vegán vagyok, de a versenyen a porból készült csirkelevest nagyon bírom. Szorokin Maurten-gélt használ és Hammert. Minden 20. percben iszik szénhidrátos izóitalt, enni csak három óra elteltével szokott. Csoki, kóla, banán – ezek jók, mert nagy a fehérje-, illetve cukortartalmuk. A mézes-citromos-sós víz a legjobb izóital. Tesztelni kell. A 24 órás rekord alatt túlette magát, fájt is Szorokin hasa. Nehéz eltalálni. A test is egy autó, jó benzint kell belerakni, hogy menjen.

Milyen egy hete Szorokinnak?

Hétfő kora reggel fut egy könnyűt, például 30 km-t négyperces kilométerekben. Ez neki könnyű. Az ötperces semmit sem ér neki. Ez egy regeneráló futás. Utána erősítés, evés, alvás. A délutánok kemények. Kedd és szerda résztávok, 100–200 méterezés vagy 3x10 km. Csütörtök megint könnyed, 20–30 km lazán, úszás, jóga, meditáció. Szombaton 4-5x7 km keményen, vasárnap 40–60 km tempósan, például 3:40 perc/km-rel. Minden nyilvános, fenn van a Straván. Bárki utánacsinálhatja, hajrá! Nem rejtünk el semmit, megmutatjuk a zsenijét. Sokan mondják, minek fut ennyit, ez nem normális, nem tankönyvi. Sokan nem hitték el, hogy Szorokin képes vébét nyerni, netán rekordokat dönteni. Még maga Szorokin sem. Amikor 2017-ben Spartathlont nyert, egyedül, kísérő nélkül, az neki nagy lökés volt.

Pulzussal törődsz?

Fontos, de nagyon zavaró 24 órán át egy mellkaspánt. Az edzésadatok fontosak, a laktátmérés is, a versenyen nem. Sok futót nem érdekli a tempó vagy a szívverés, csak az érzésre mennek. Ha jól érzik magukat, akkor tudják finomhangolni a mozgásukat. A tudomány nem minden, az érzések is számítanak.

42 éves lesz hamarosan Szorokin. Mit gondolsz, hol tart most?

A legjobb időszakában, a zenithez közel. Nem öreg, nem is fiatal. A határ a fejedben van. Ha a tested működik, akkor a fejed diktál. Mindig képes fejlődni. 2020 és 2022 között csak egyszer volt sérült. Ha mindig képes vagy fejlődni, miért hagynád abba? Ha fáradt vagy és demotivált, vonulj vissza. Sok tehetséges futó van, harcosok, futógépek, mégsem sikerül a közelébe kerülniük, pedig meg sem állnak a versenyen. Mondjuk Szorokin sem, ő 24 órán csak pisilni állt meg, 100 km-en egyszer sem.

Mikor vonul vissza?

Van még 2-3 éve. Nem lehet örökké fejlődni. De amíg tud, addig fut. Nem vesz részt 6–8 versenyen, csak 2-3 nagyon fontoson. Sokat futott eddig, ezen már túl van, most csak január, április, szeptember hónapokban versenyez. Fontos a regenerálódás, a táplálkozás, a fizioterápia. Ha meg tudja védeni a testét, hosszabb lehet a karrierje. Sok futó 1-2 évig van a topon, utána kiég, lesérül, motivációt veszít, lassul. Mert kizsigerelik magukat.

Nem vagy féltékeny Szorokinra? Ez karma, hogy most te edzed az egykori riválisod?

Mint futó, utálok második lenni. Utálok nem nyerni. A legfontosabb nekem a győzelem. Ehhez keményen kell edzeni. Amikor 2. lettem a vébén, szarul éreztem magam, holott mindenki azt mondta, hogy ez baromi jó, gratulálok. Mostanában inkább az edzősködéssel és a testem egészségével törődöm, egyelőre nem térek vissza. Bringázom, úszom, erősítek, futogatok, de ez csak szinten tartás. Még fiatal vagyok, 33 éves, még szeretnék kijutni az ironman vébére, de most a világ legjobb futóját edzem és még számos remek futót. A szenvedélyem, hogy segítsek másokon, valóra váltsam velük a sportálmaikat.

Honnan ered ez az életérzés? Miért nem a teljesítést élvezed?

Imádom a versenyzést, a küzdelmet. Ha valaki jobb nálam, meg akarom előzni. Gyorsabb akarok lenni nála. Szorokinnál is – ha futnék. A 2. hely nem győzelem. El kell hinnünk, hogy lehetséges győzni. Szorokinnál is ez a lényeg. Legyen gyorsabb? Legyen jobb? Mi kell ehhez? Még több edzés? Résztáv? Kenyába menni? Ha ugyanúgy futsz, nem fejlődsz. 5 percesek helyett fuss 4:45-ben, satöbbi. Hogy verheted meg az ellenfelet? Hogy lehetsz jobb, milyen képességeket kell stimulálni? Egy pro atléta így gondolkodik.

De az ultrázás önmagadról szól, a te problémáidról, a te gondolataidról, magaddal harcolsz.

Tudom én, de szerintem meg a másikkal küzdjünk. Ha Szorokinnak lett volna hasonló kaliberű ellenfele, akkor sokkal jobb eredményeket ért volna el még ennél is. De szinte mindig egyedül fut az élen. Muszáj mindig fejlődni, túlhaladni a korábbiakat. Azt hiszed, tudsz 240 km-t 24 órán? Miért nem a 250 km a cél? Van ott jobb nálad? Hogy verheted meg, hogy lehetsz nála jobb? De ne csak jó legyél, hanem a legjobb! Legyenek nagy álmaid. Lehet, hogy csak befejezni akarod a versenyt, de miért nem az, hogy vébét nyerjél? Azt mondom a tanítványaimnak is mindig, hogy muszáj győzni. Erre kell gondolni. Ha 9. vagy, az csak akkor elfogadható, ha valami komoly baj volt. Ha mindent megtettünk a felkészülés során és kudarcot vallunk egy sérülés miatt, nem probléma. De ha nem hiszünk a győzelemben, lehet akármilyen a felkészülés, oda se álljunk. Csak a megfelelő tréningben bízhatsz, az megnyugtat. A győzelem baromi fontos, de az egészség, a sérülésmentesség a legfontosabb, mert akkor sokáig tudunk győzni.