moos gergely

"Sokan ott rontják el, hogy szégyellik az egykori önmagukat és átcsap az egész egy teljesítménykényszeres célhajhászattá" - interjú Moós Gergővel

Moós Gergelyt Dagadt Köcsögként ismerte meg a hazai futóélet, mára a sport a hivatása lett, és célja másoknak is segíteni egészségesebb, aktívabb életet élni.

Több, mint 10 éve léptél az életmódváltás útjára, és azóta rengeteg embernek nyújtottál motivációt, hogy ugyanezt tegye. Sokan elbuknak, másoknak sikerül: mi kell ahhoz, hogy valaki az utóbbi táborba tartozzon?

Szerintem a közösség ereje hatalmas, és csapatban minden könnyebb. Futni és fogyni is. Hiszen rengetegen járnak hasonló cipőben, és nem mernek vagy épp nem tudnak kitől segítséget kérni. Így elindulni is nehezebb. Úgy gondolom a saját példámból merítve, a saját tapasztalataim által hiteles tudok lenni a kezdő és a fogyni vágyó futók számára. 10 éven át írtam a blogomat, valahol szintén azzal a céllal, hogy másoknak is példaként szolgálhassak, hogy ha nekem 124 kilóról sikerült eljutnom a 3:30 maraton közelébe, akkor bárkinek sikerülhet. Körülöttem is szép közösség alakult ki, most is ezt próbálom építgetni, csak tudatosabban, már kicsit nagyobb csapattal, és komolyabb szakmai háttérrel.

Neked nem csak a tested, az egészséged, de az egész életed és a hivatásod is megváltozott. Visszatekintve az elmúlt 10 évre, melyek voltak a legfontosabb mérföldkövek, amik ide vezettek?

Az egyik legfontosabb mérföldő kétség kívül életem legelső futása, (nevezzük inkább sétálásnak) volt. Tél volt és hideg, és minden kifogást fel tudtam volna sorakoztatni, hogy miért válasszam inkább ismét a csipszes zacsit a fotelben egy jó sorozattal a futás helyett. Én mégis inkább azt választottam, hogy lesz, ami lesz, elindulok. 3 kilométerig sem jutottam, de az a pár lépés gyökeresen megváltoztatta az életem. Attól kezdve nem volt megállás. Másfél év telt el, míg a sétából lassú kocogás lett. Közben megindult szépen a súlyom is lefelé, és elkezdtem érezni magamon a változást. Életemben először büszke voltam magamra. Ugyanilyen mérföldkő 2011. áprilisa is, amikor megszülettek az első blgogbejegyzéseim Dagadt Köcsögként, immáron a saját oldalamon. A futással megtalált az írás is, és a kettő együtt tökéletesen kiegészítette egymást. Futottam, hogy legyen miről írnom és írtam, hogy miként fejlődtem futóként. Elképesztő mennyiségű embert ismertem meg a blogolásnak és a futásnak köszönhetően. Minden egyes találkozás nevezhető mérföldkőnek, hiszen ezek mind kellettek ahhoz, hogy most itt lehessek, és azt tehessek a mindennapjaimban, amit szeretek. Ezért mérhetetlenül hálás vagyok az életnek. Van az a mondás, hogy válassz olyan hivatást, amit szeretsz, és soha többet nem kell dolgoznod. Úgy érzem, ezt én a futásnak köszönhetem, ezért igyekszem belőle nap, mint nap vissza is adni a munkatársaim és a sportolóim számára is.

Tegyük fel, hogy egy családtagunk/barátunk túlsúlyos, motiválatlan: hogyan tudjuk rávenni a változásra? Rá tudjuk egyáltalán?

A legfontosabb, hogy helyette nem tudunk kimenni edzeni, a változást saját magának kell úgy igazán legbelül is akarni, de példaként szolgálhatunk. A túlsúly, amellett, hogy esztétikai probléma, számos egészségügyi kockázatot is magában rejt, ami sokkal fontosabb a tükörképnél. Nekem is kellett két haláleset a közvetlen környezetemben ahhoz, hogy észbe kapjak. Erőltetni semmit sem lehet, mert annak nem lesz jó vége, de bíztatni, támogatni és segíteni szerintem mindenkit lehet, aki kicsit is nyitott rá.

moos gergely

Sokan még mindig a Dagadt köcsögként emlegetnek, gondoltad volna, hogy ez a ’márkanév’ így beivódik a magyar futóéletbe? Hálistennek Dunát lehet rekeszteni azokkal a történetekkel, ahol egy egészségtelen, elhízott ember nagyot fordít, és végül maratonokat fut vagy Ironman lesz, mégsem marad a köztudatban ennyi ideig... Neked miért sikerült?

A stílusom elég szokatlanul őszinte, szókimondó és nyílt volt ahhoz, hogy hamar felfigyeljenek rám. Állítólag jó a humorom is, így ezek a képességek segítettek túllendülni a szegény, dagadt csávó képén. Talán az is kellett hozzá, hogy ne hagyjam abba az egészet az első bukfenc, az első kisebb húzódás vagy rossz cipőválasztás miatti sérülések után. Ott voltam éveken át mindenhol, ami számított a magyar futósport életben. Mindenkit ismertem, és mindenki ismert. Mostanában persze sajnos kevesebb versenyre járok, de a futás lett az életem. Szóval talán azért sikerült, mert a hobbiból hivatás lett. Sosem felejtettem el, hogy honnan indultam, és hová értem el a futással. Nem is tehetem, hiszen a mindennapjaim is ekörül forognak. Sokan talán ott rontják el, hogy szégyellik az egykori önmagukat, elérnek valamit, majd átcsap az egész egy teljesítménykényszeres célhajhászattá. Ahol csak az idő és az eredmények számítanak. Rendszerint annak pedig nem lesz hosszú távon is jó vége.

Az elmúlt években sok futóval dolgoztál együtt, mit gondolsz, miért kezdenek el a legtöbben futni? Általában a fogyás az elsődleges cél?

A nők esetében többnyire igen. De sokszor találkozom kismamákkal, akik a pár hónapos babájuk mellett szeretnének elkezdeni sportolni, ahol szintén alakformálás a cél. A férfiakban inkább egyfajta bizonyítási vágy munkálkodik, pláne, ha a párjuk előbb kezd bele a futásba, és nem akarnak kimaradni. Látja a párján a változás pozitív hatását, persze ez fordítva is előfordulhat, hogy férj már fut és a feleség ettől kap kedvet. Amúgy ez a legideálisabb párosítás, mert kevesbb konfliktusforrást okoz a futás, ha egy páros mindkét tagja szenvedélyes futó. Sokan kezdenek azért is futni, hogy levezessék a hétköznapi feszültségeket, vagy mert azt látják, hogy a szomszéd minden nap futócipőben ér haza reggel, amikor bekapcsolják a kávéfőzőt félszemmel. Vagy meglát valaki a közösségi médiában egy képet egy régi osztálytársról, akinek éves felmentése volt a tesióra alól, miközben lefutotta a maraton tizenötödjére. Rengeteg motiváló történettel lehet találkozni a hétköznapokon, ha nyitott szemmel járunk, és ki tudja melyik lesz az, ami épp hatással bír majd ránk.

Amikor jönnek a sikerélmények, sokakat könnyen elkap a gépszíj, és átesnek a ló túlsó oldalára. Persze, még mindig jobb, ha valaki a sportot viszi túlzásba, mintha a csipszevést, de ez is függőség, ami nem egészséges. Hogyan lehet ezt elkerülni, hogyan lehet egyensúlyban maradni?

Itt jön képbe leginkább a mi szakmánk fontossága. Az edzői munka sokszínűségét épp ez adja, hogy vannak azok a sportolók, és talán épp ők okozzák nekünk a legtöbb fejtörést, akik 200%-ot nyújtanak. Ha egy strukturáltan felépített, a privát időbeosztását szem előtt tartva megtervezett edzéstervvel tudatos edzésmunkát végez a hobbifutó, amellett, hogy sokkal kisebb eséllyel sérül meg, az életben is könnyebb lesz a futást a mindennapok ritmusába beilleszteni. A sport mellett pedig az egészséges étkezésnek is oltári nagy szerepe van, ahol szerencsére manapság már szintén nem nehéz szakember segítségét kérni.

Ti mit láttok a Plandurance-nél, hogyan változtatta meg a sportolási szokásokat, motivációt a tavalyi év?

Ugyan mi karanténként tekintünk arra, ami nálunk volt, közel nem voltunk olyan voltunk olyan szigorú korlátozások közé szorítva, mint Nyugat-Európa számos országaiban. Vannak sportolóink Svédországtól kezdve, Anglián, Németországon keresztül az Egyesült Államokig és bizony nem egy esetben kellett akár 6-8 hétre olyan edzésprogramot írnunk, ami kizárólag otthon elvégezhető mozgást jelentett. Ebből a szempontból mi itt Magyarországon nagyon szerencsések vagyunk, mert a futás, a szabadban végzett sporttevékenység nem volt egy napra sem tilott. Ennek köszönhetően mi is azt tapasztaltuk, hogy még többen kedztek el futni, vagy akár csak kirándulni. Szerintem ez nagyon jó irány, és tavaly pont ezért hirdettünk ingyenes edzésprogramot áprilisban, a legnagyobb járványügyi helyzet közepén, hogy támogassuk a sportolni vágyó embereket, mert egy bizonytalan, frusztrált időszakban a mozgás, a testi fittség megtartásán túl segít mentálisan is a helyén tartani az embert. Az idei évben pedig kifejezetten a kezdő futókat céloztuk meg a Gömbvillám programunkkal, ennek keretében minden most induló futó számára biztosítjuk az ingyenes felkészítést, addig, amíg nem tudnak 30 percet futni egybefüggően. Mint anno én sem tudtam, hiszen másfél éven keresztül csak gyalogoltam. Nagyon értékeltem volna abban az időben egy hasonló ingyenes kezdeményezést.

Neked mi a jelenlegi célod sportolóként?

Futóként úgy érzem sok szép eredményt sikerült elérnem, ami még félben maradt az a 3:30 alatti maraton és az ironman. Tavaly újra elkezdtem bringázni, így ki tudja, ha vége a járványnak, és már teljes biztonséggal lehet uszodába járni talán egyszer újra belevágok a felkészülésbe, ha nem is feltétlen egyből az ironman távra. Most olyan fázisát élem az életemnek, hogy a futás abszolút csak fejszellőztetés számomra, nem tettem magamra semmilyen elvárást, de ha újra indul majd a hazai versenyszezon szeretnék egy rövidebb távú terepversenyen rajthoz állni és megvan még a tavalyi bécsi félmaraton nevezésem is, amit átmentettem jövőre. Aztán ki tudja, lehet megint elkap majd engem is a gépszíj, és még azért a 3:29-cel kezdődő maratonért is egyszer útra kelek.