Minden, amit tudni szeretnél a maratoni falról!

Maratoni falnak hívjuk a jelenséget leggyakrabban, ám bármilyen, elsősorban hosszabb távú, versenyen előfordulhat. A lényege az, hogy a futás egy szakaszán, jellemzően az utolsó harmadban, egyszer csak megváltozik a futó közérzete, lassulni kezd és mentálisan szétesik. Ezt az állapotot akkor is el lehet érni, ha a felkészülés gondos és alapos, ilyenkor leginkább a verseny vagy frissítési stratégiában hibádzik valami.

Az említett tanulmány célja az volt, hogy megvizsgálja, miért, kik és mikor ütköznek falba futás közben.

Gyorsabb vagy lassabb futók szenvednek gyakrabban?

A gyorsabbak, ami picit ellentmondásos, hisz azt gondolnánk ők tapasztaltabb futók. Ám náluk gyakoribb, főleg, ha a tempót kissé fölé lövik be annak, mint ami adott körülmények között tartható például egy maratoni távon. Ők talán hajlamosabbak a hazardírozásra a jó eredmény reményében.

Mikor érik el a falat a legnagyobb valószínűség szerint?

Mind a férfiak, mind a nők nagy valószínűséggel a maratoni PB-jüket megelőző három évben találkoznak először ezzel a jelenséggel. Ugyanis ez az az időszak, amikor fejlődsz, feszegeted a határaidat, de még nincs kellő rutinod a távot illetően. Ez alatt a hároméves időszak alatt a férfiak 40 százaléka, míg a női 28 százaléka ütközik „falba” a versenye során.

Milyen következménye van a jelenségnek?

Amikor Barry Smith, a tanulmány vezetője, megpróbálta megállapítani, hány futó ütközik falnak a világ 6 legnagyobb maratonján, megnézte a futók részidős eredményeit 25 kilométertől a célig (42,2 kilométerig), és összehasonlította őket az 5 és 20 kilométer közti szakasz részidős adataival. Azokat a futókat, akik legalább 20 százalékot lassultak az utolsó 5 kilométeren, tehát a verseny végén, úgy ítéltek meg, hogy falnak ütköztek. Hit the wall – ezt a rövidítést használták az eredmény publikálásakor.

Mit tanulhatunk ezekből az adatokból?

Annak az oka, hogy a futónak nehézségei támadnak egy versenyen, férfiak és nők esetében nagyon hasonló: nem elegendő edzés, rossz tempóválasztás a verseny során, illetve a nem megfelelő frissítési és folyadékpótlási stratégia. Ezek a hibák relatíve egyszerűen orvosolhatók előzetesen, ám nagyon nehezen korrigálhatók utólag. Érdemes hát az edzőknek a futókat olyan tanácsokkal ellátni, ami előre vetíti azt, hogy a hibás döntéseiknek milyen következményei lehetnek egy hosszú távú futás során. A fal, amiről oly sokan mesélnek, nem feltétele a maratoni futásnak, ugyanakkor látható, hogy bár tudjuk, hogy létezik ilyen és azt is, hogyan kerülhetünk nehéz helyzetbe, mégis túl sok a hibázó futók aránya.