Borítókép: Mi is az a FAL?

Mi is az a FAL?

A maratoni táv legnehezebb pontja: a fal. Valaki megússza, valaki belebukik. Most megmutatjuk, hogyan rohanhatsz neki ésszel.


Először is: a falról alkotott elképzeléseink általában sokkal rosszabbak, mint a valóság. Az első és legfontosabb dolog, hogy a rettegés csapjon át kiváncsiságba. Ha tényleg le akarsz futni egy maratont, teljes mellszélességgel állj bele.
Nem minden maratonfutó éri el a falat. Sok tényező közrejátszik abban, hogy ez bekövetkezik-e, ezek közül némelyik kontrollálható, némelyik nem. Mind a genetika, mint az étkezés befolyással lehet a dologra.
Általánosságban elmondható, hogy a fal azt jelenti, hogy kimerül a szervezet glikogén tartalma, és úrrá lesz rajtunk a fáradtság és a negatív gondolatok. A glikogén egy olyan szénhidrát, ami az izmokban és a májban tárolódik, és energiát ad. Ez a szervezet számára legkönnyebben elérhető energiatartalék, amihez edzés közben nyúlhat, úgyhogy szereti is a szervezet. Ha csökken a glikogén szintje, az agy a további veszteséget megelőzendő le akarja állítani a fizikai aktivitást, és ez az oka, hogy a falnál csak úgy röpködnek a negatív gondolatok.
Fontos tudni, hogy a szervezet folyamatosan használja az elraktározott zsírokat és szénhidrátokat. A fizikai aktivitás intenzitásától függően azonban változik ennek az aránya. Például egy gyorsító edzésen inkább glikogént használsz, míg egy hosszú, lassú futáson inkább a zsírokhoz nyúl a szervezet.
Ha utána számolunk egy kicsit, akkor nyilvánvaló, hogy miért a 28-32 km között üt be a fal. A testünk kb. 1800-2000 kalóriányi glikogént tárol az izmokban és a májban. Amikor futunk, 1500 méterenként átlagosan 100 kalóriát égetünk el.
Ugyanakkor, mivel az ember általában készülni is szokott a maratonra, ez idő alatt a szervezete hozzászokik ehhez a szigorhoz. Mivel a test nemcsak szénhidrátokat használ, miközben futsz, folytatni tudja a mozgást, ha a zsírokhoz nyúl. Ehhez az anyagcsere folyamathoz azonban szükség van némi szénhidrátra is. Amikor kifogysz a glikogénból, a szervezet nagyon nehezen tud hozzájutni a zsírtartalékokhoz, mert az energiaszerzéshez szükséges zsírégetés nagyon komplex folyamat. A hosszú futások azért nagyon fontosak, mert képesek a szervezetet felkészíteni erre a típusú energiaszerzésre. És ezért nagyon fontos az is, hogy a hosszú futásaid során kitapasztald, milyen módon és mennyiségben kell táplálékot magadhoz venni futás közben, hogy bírd a távot. Mire eléred a 32 km-es futásokat, addigra jó, ha pontos elképzelésed van arról, mit kell magadhoz venned.
A fal nem olyan dolog, amitől rettegni kell. Viszont az edzés nem csupán arról kell, hogy szóljon, hogy gyűjtöd a kilométereket. Ez egy összetett folyamat, amelyben az egész szervezeted részt vesz, és az edzésterv végén olyan futóvá érsz, aki készen áll arra, hogy szembenézzen a maraton nehézségeivel.