Ha a második maratonodra készülsz, felejtsd el az elsőt!

Milyen volt az első maratonod, emlékszel még?

Ha az átlag futók táborát gyarapítod, akkor valószínű, számodra sem volt könnyű az első maraton, sőt az utolsó kilométerek talán kifejezetten gyötrelmesek lehettek. Általában, ha valamilyen kellemetlen, fájdalmas élményben van részünk, megpróbáljuk a jövőben elkerülni azt a helyzetet. Vajon a maraton miért más ehhez képest? Kutatások azt mutatják, hogy idővel a futók kellemetlen élménye megkopik, megfeledkeznek a maratoni futás fájdalmairól. Emiatt neveznek egy újabb és aztán egy következő maratonra és így tovább…

Fájdalom és memória

Az emlékeink nem mindig megbízhatóak, számos helyzet befolyásolja az emlékezés képességét. A Journal of Pain Research folyóiratban publikált tanulmány kutatói mutattak rá arra, hogy a memória rekonstruktív és az is kiderült, hogy kevésbé pontos. Például akár akut, akár krónikus fájdalmat érzünk, gyakran rosszul emlékszünk a megélt fájdalom mértékére. Ez különösen igaz akkor, ha a fájdalmat egyébként pozitív élmény váltja ki. Kiváló példa erre a szülés: azok a nők, akik gyermeket szülnek, hajlamosak rosszul emlékezni arra, hogy mekkora fájdalommal jár a folyamat, ez lehetővé teszi számukra, hogy további gyermekeket szüljenek.

Egy másik példa erre a jelenségre a maratonfutás. Minden évben számtalan futó lépi át az első maratoni futás célvonalát, nem ritkán a „soha többé” érzés is megjelenik a végső gondolatok közt. Aztán pár hónappal később elküldik a nevezést a következő maratonra. Hogyan lehetséges ez?

A maraton fájdalma

A kérdés megválaszolásához kutatók maratonistákat tanulmányoztak a verseny céljában, majd hat hónappal később ismét. Arra kérték őket mindkét alkalommal, hogy nullától (nincs fájdalom) 10-ig terjedő skálán értékeljék az átélteket, illetve a pozitív és negatív hatásokról is be kellett számolniuk.

A kutatók azt látták, hogy hat hónappal a verseny után kevésbé találták intenzívnek az átélteket a futók, mint a célba érkezéskor. Mindez azt bizonyítja, hogy később rosszul emlékeztek az élményre. Illetve a fájdalom ellenére is sokkal több pozitív érzelemről számoltak be (azaz sokkal több pozitív érzelmet éltek át), mint negatívról a verseny végén.

A kutatás eredményei alátámasztják azt az elméletet, hogy egy fájdalmas élmény pozitív kontextusa (például egy maraton) kulcsfontosságú tényező, amely hozzájárul a fájdalom alábecsüléséhez az egyén memóriájában. A kutatók ennek egyik lehetséges magyarázataként azt mondják, hogy a szüléshez hasonlóan a maraton lefutása is jelentősen megnövelheti a béta-endorfin és az oxitocin koncentrációját, ami megváltoztathatja azt, ahogy az agy emlékezik az élmény negatív aspektusaira. A másik lehetséges magyarázat az, hogy az oxitocin gátolja az agyban a memória megszilárdításában részt vevő tevékenységeket, vagy bizonyos dózisú endorfinok retrográd amnéziát okoznak.

Első maraton vs. többedik célba érés

A kutatók azt is megállapították, hogy az első maratonisták sokkal intenzívebben emlékeztek a fájdalomra, mint azok, akik már több maratont teljesítettek. Ennek egyik lehetséges oka az, hogy a gyakorlottabb futók kiszámíthatóbbnak és kontrollálhatóbbnak találják a maratoni futás élményét. Ez pozitívan befolyásolja hangulatukat az esemény alatt, ami tovább torzíthatja a fájdalomemlékezetüket.

Mit jelent mindez a futók számára?

Ennek a kutatásnak két fő következtetése van:

• Az egyik, hogy jó eséllyel, ha nehéz is lesz az első maratonod teljesítése, számíthatsz rá, hogy nem egyetlen teljesítésed lesz.
• A másik, hogy minél több teljesítésed lesz, annál megszokottabbá válik a futással járó kellemetlenség, és rájössz, hogy el tudod viselni, ami még jobbá teszi az élményt, tehát ismét csak nagy valószínűséggel további nevezésekre számíthatnak tőled a versenyek szervezői.

Bármilyen nehéz is az első maraton, nem kell erőltetned az emlékek tudatos törlését, szerencsére az agyad elvégzi helyetted ezt a munkát. Ahogy folytatod a maratoni futások sorát, egyre jobban hozzászoksz a fájdalomhoz, és – hihetetlen, de igaz - egyre jobban élvezed őket, amitől a fájdalom még kevésbé lesz jelentős az elmédben.