Magashegyi túrákkal folytatódott játékunk nyerteseinek felkészülése

RW: Vivi, ha jól tudom, te most jártál először ilyen magas hegységben, milyen érzés volt? Nem volt tériszonyod?

Szabó Vivien: Most voltam először Horvátországban, de ilyen magas hegyek között sem kirándultam még. Elképesztő látvány volt ilyen helyeken túrázni, és ott lenni pedig igazán különleges élmény volt. Nagyon változatos tájak, fantasztikus illatok és teljesen más klíma, mint otthon. Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen természeti csodákat tapasztalhattam. Tériszonyom sehol sem volt, sőt, izgalmas volt kimászni egy-egy biztonságos sziklára a jobb látványért. A Velebit-hegység második legmagasabb csúcsa, a Sveto Brdo (1753m - a szerk.) megmászása pedig nagyon jó lehetőséget adott a bothasználat kipróbálására. Most használtam először botot, amiben Lubics Szilvi, Nikolics Márkó és Nedjalkov Balázs is segített. A tapasztalt futóktól rengeteg iránymutatást kaptam, aminek szintén nagyon örülök.

RW: Dominik, te nagyon szeretsz utazni, több, mint 20 országban jártál már, hogy tetszett Horvátország, és a helyek, ahol jártatok?

Bacsa Dominik: Igen, egyre többet utazom az utóbbi években, mert a sport mellett ez a másik nagy szenvedélyem. Gyönyörű helyeken jártam már, és Horvátország sem lóg ki egyáltalán a sorból, sőt! Most is csodaszép vidéken túráztunk a Salomon csapattal, és mivel nekem a tenger és a hegyek közös látványa a kedvencem így ezek a tájak teljesen lenyűgöztek.

RW: Reggel futás, napközben egész napos túra, hogy bírtátok fizikailag a sorozatterhelést?

Vivi: Mivel a látvány, az emberek, a folyamatos programok, az idegen nyelv, mind sok-sok új inger volt, az első nap végére nagyon elfáradtam, de inkább mentálisan. A reggeli futások kényelmes tempóban mentek, beszélgettünk, fotóztunk, csodáltuk a tájat, nem hajtottuk túl magunkat. A kirándulások is változatos intenzitásúak voltak, így tudtunk kellően pihenni is. Izomlázam folyamatosan volt az új típusú terhelés, a folyamatosan egyenetlen talajon való futás, kirándulás miatt, de úgy éreztem mindig jól bírtam az aktuális napi mozgást. Illetve figyeltem arra, hogy ne legyen hirtelen túl sok a terhelés, nem is mentem el minden nap reggel futni.

Dominik: Őszintén egy kicsit aggódtam attól hogyan fogom bírni, bár voltak már hosszabb túráim, így nem is ez a része aggasztott. A hosszabb reggeli terepfutások utáni egész napos túráktól jobban tartottam. De meglepően jól esett minden nap a mozgás, és különösebben semmi fáradtság nem volt bennem, izomlázat pedig egyáltalán nem éreztem másnap. Nagyon élveztem minden percét ezeknek a programoknak.

RW: Az edzőitektől milyen útmutatásokat kaptatok erre a hétvégére?

Dominik: Az edzőm, Baranyi Zsuzsi azt mondta, hogy figyeljek oda magamra, mit érzek, hogyan bírom és ahhoz mérten menjek el futni, vagy inkább pihenjek többet, ha azt érzem, arra van szükségem. Nyomatékosan felhívta a figyelmemet, hogy semmiképp ne terheljem túl magam, és figyeljek a szervezetem jelzéseire. Ez is egy új tapasztalás volt a tudatosabb edzésmunka felé vezető úton.

Vivi: Mivel múlt hétvégén egy számomra erős félmaratont futottam a Vivicittán, ezért Vincze Zsófi, az edzőm azt mondta, hogy ez pihenősebb, regeneráló hét jól is jön, és a hosszabb kirándulások ehhez tökéletes keresztedzések lesznek. Az egész napos terepen töltött idő, és a sok begyűjtött szint pedig mind beépül az Ultra-Trail Hungary versenyhez.

RW: Akkor a felkészülésetek szempontjából hasznos volt ez a pár napos edzőtábor?

Vivi: Abszolút! A mindennapos futások, majd az egész napos kirándulások, a sok szint, mind jó ingerek voltak az izomzatnak, az egyenetlen, kavicsos talaj pedig az ízületeknek, ami jó felkészítés az UTH terepviszonyaihoz. A csapatból többen futottak már a versenyen, így a személyes élménybeszámolókat is jó volt hallgatni, kicsit belelátni, hogy milyen kihívásra számíthatunk.

Dominik: Szerintem is, a felkészülés szempontjából kifejezetten hasznos volt, mert ahol lakom nincs igazán szintes terep, sőt szinte terep sincs, és itt most folyamatosan kaptam a megfelelő terhelést, sok szintet tudtam tenni a lábakba a futásokkal és a túrákkal, így biztosan beépül az erőnlétembe ezt a pár nap, ami remélem majd előjön a versenyen a keményebb helyzetekben is!

RW: A Salomon csapatban olyan tapasztalt futók is voltak veletek, mint a legfiatalabb Kör telejsítő, Nikolics Márkó, de Lubics Szilvi is veletek tartott. Milyen tanácsokkal látottak el benneteket, és miket tanultatok a rutinos versenyzőktől a hétvége során?

Dominik: Nagy élmény volt személyesen megismerni mindenkit, Szilvi nagyon közvetlen aranyos személyiség. Belegondolni, hogy milyen teljesítmények vannak már mögötte, az valami elképesztő, ő számomra tényleg egy igazi hős. Hálás vagyok, hogy többször is volt alkalmam vele beszélgetni, és nagyon hasznos tanácsokat kaptam tőle például a frissítésről. Fantasztikus volt csak úgy szimplán hallgatni őt, ahogy mesélt az élményeiről egy-egy közös étkezés során.

Vivi és Dominik felkészülése hamarosan ráfordul a célegyenesre, hiszen már alig kevesebb, mint négy hét, és újra megkezdődik Magyarország legnagyobb terepfutó eseménye, a Salomon Ultra-Trail Hungary! Hogy milyen edzések várnak még a fiatalokra, és mire kell még a formaidőzítés előtti utolsó hetekben figyelniük, az hamarosan kiderül.