Lézengés OFF, tudatosság ON

S hogy mindezt mi okozta? Kezdetben a kialvatlanság miatt voltam motiválatlan és túlságosan fáradt ahhoz, hogy futni menjek. Hiába volt lehetőségem, nem bírtam magam rávenni. Meg aztán van az úgy, hogy váratlanul történik valami, ami miatt egyáltalán nincs lehetőség futni. Ilyen volt például, amikor a kicsi elkapott egy súlyos vírusfertőzést a bátyától és egy bő hétig kórházban voltunk. Ettől függetlenül is sok volt a betegeskedés gyerek-felnőtt fronton egyaránt. Meg nálunk az sem ritka, hogy a gyerekek apukája, aki természetesen az esetek túlnyomó többségében a gyerekeinkkel van, ha én futok, szóval, amikor apuka dolgozik hétvégén is. Azzal is szembesülnöm kellett, hogy amíg nem tudok értelmes tempóban haladni, nem növelhetem a távot, hiszen a terepen futott 10 km-es kör, így is egy bő óra. Ha még erre rádobok 3-4, netán 5 km-t, szűk 2 óránál járna az edzésidő. Azt pedig még sokalltam. A kilók meg hát…igen. Ahhoz, hogy intenzívebb legyen a súlycsökkenés, sokszor, sok km-re lenne szükség. Ez pedig a fenti sok-sok ok miatt nem minden esetben realizálódott.

De ahogy fogynak a hónapok az októberi maraton elől, úgy lesz egyre fontosabb, hogy tényleg rendszerbe kerüljenek az edzéseim.
Első lépésként kaptam egy szuper, új futó órát. A korábbi Garmin Forerunner 305-ösömet 2011-ben vettem. Már akkor sem volt korszerű óra, de igen kedvező áron jutottam hozzá és valójában szerettem is, pedig kifejezetten bumfordi és nehéz óra, amit szépnek még csak véletlenül sem lehetne nevezni. Már a második várandósságom előtt is tapasztaltam hibákat a futások rögzítésénél, illetve a számítógépre áttöltéskor szintén volt, hogy egyszerűen eltűntek adatok, amelyek ugye fontosak, hisz, ha nem lennének azok, nem is rögzíteném őket. Külön bosszantó volt, hogy időnként egyszerűen nem találta meg a műholdat, netán futás közben veszítette el, s így nem lett pontos távolság adatom.
Na szóval egy Suunto Ambit 3 boldog viselője lettem. Nem vagyok nagy kütyü mahinátor, így az összes beállítást Norbi csinálta meg rajta. Meg egyelőre még van, hogy összevissza nyomkodom a gombokat, de azért kezdünk összeszokni. Élvezem, hogy kicsi és könnyű és meg is tartja az adatokat, pillanatok alatt találja meg a műhold jelet és sokféle dolgot lehet vele rögzíteni és feltölteni a számítógépre, onnan pedig ide-oda megosztani. Ez az egyik változás, amelytől azt várom, hogy pontosabb képet kapok a futásaimról.
A másik pedig egy kis pulzuskontroll az edzéseim során. Eddig ugyanis nem néztem, pontosabban láttam, hogy nagyon magas a pulzusom, de nem foglalkoztam vele. Mostantól fogok. Egyrészt úgy vélem, a fogyást is jobban segíti, ha olyan zónában tartom a pulzust, amelyben a zsírégetés intenzív, másrészt a keringésemet sem terhelem feleslegesen. Érdekes összehasonlítás, hogy a tegnapi 10 és feles körömön már pulzuskontrollal futottam és csak 3 perccel lett lassabb, mint amikor nem figyeltem erre. 159-es átlagpulzus helyett 149 lett. Igaz, hogy tegnap kellemes, hűvös idő volt, ami szintén segített alacsonyan tartani a pulzust. Ja és minden emelkedőn futottam, jobban mondva joggoltam (pici, apró lépésekkel haladtam) Egyelőre gyorsaságot fejlesztő edzést nem csinálok. Két hónap múlva meglátjuk hol tartok. Azt követően már jó lenne gyorsulni és legalább félmaraton körüli távokat futogatni.

Végül pedig arra fogok még jobban odafigyelni, hogy heti legalább 4 alkalommal igenis kimegyek futni. Tavasz van, jó idő van, közel az erdő, Benedek is egész jól alszik már éjszakánként (kivéve, amikor mégsem), nem vagyok már zombi, szóval legkésőbb június végétől el kell kezdenem a maratoni felkészülés intenzív részét, gyorsasági edzések és hosszú futások formájában, addig pedig tudatosabb és rendszeresebb edzésmunkát szeretnék végezni, hogy az állóképességi alapok valamelyest a helyükre kerüljenek.
Fotók: Szász Norbert