Lesi Zoltán és Runy a canicrossról

Szívesen futnak rövidebb, pörgős versenyeken, de a közepes ultratávokon is kellő rutint szereztek együtt.

„Aki azt hiszi, hogy a póráz a legnagyobb kapcsolat, az nem tudja mi az a canicross. Eggyé olvadtok. A határodon mész, inkább azon is túl, a segítségével. Ugyanúgy megszűnik a külvilág, ugyanúgy befelé fordulsz, ugyanazt érzed, mint egy sima versenyen, sőt mindent egy kicsit jobban, hiszen az erőtök is összeadódik, de nem vagy egyedül. Van valaki, aki ugyanazt csinálja, ugyanazt érzi, mint te. Egyek vagytok, megtapasztalod a KAPCSOLAT egy másik dimenzióját” – írja Zoli, Lesi Project néven futó Facebook oldalán.

RW: Milyen távokon szoktatok versenyezni?

LZ: Hivatalosan a canicross versenyek mind rövidebb távokon zajlanak, ami 3-6 km közti hosszt jelent. A világ- és Európa-bajnokságok 6 km-nél nem lehetnek hosszabbak. Az is elég a kutyának, ha száz százalék intenzitással húz, nagyon kifárad, mire célba ér.

Mi abban egyediek vagyunk, hogy hosszabbakat is szoktunk futni együtt. Én már előtte is futottam ultratávokat és amikor elkezdtünk canicrossozni látható volt, hogy például az európai élmezőnyhöz képest lassúak vagyunk az én tempóm miatt. Az élmezőny 2.30-on belüli ezrekkel futja az 5 km-es átlagot. Nekem a canicross mellett megmaradtak a hosszú futásaim, amelyekre Runy jön velem, ezért az ő állóképessége a canicrossos kutyák közül kimagasló. Ismerek pár ultrafutót, akik futnak kutyával, de ők nem canicrossoznak, a canicrossosok zöme pedig nem fut ilyen hosszúakat. Mi viszont szeretjük mind a kettőt, az ultratávokat és a hagyományos canicross műfajt.

RW: Mi volt Runy leghosszabb távja?

LZ: 80-90 km körül volt. Össze voltunk kötve, de ilyen távon nem húz intenzíven. Most is úgy futottuk az 50 km-es német versenyt (Strong Dog Ultratrail, Németországban: az 50 km-es távot megnyerte Zoli és Runy, a szerkesztő), hogy nem hajtottam, megpróbáltam az elején visszafogni, ami nem egyszerű, mert olyankor benne van a versenyszellem. De, amikor megérzi, hogy hosszút megyünk és nem hajtom, sokszor inkább a lábam mellett kocog. Hosszabb távokat, olyan intenzitásban, mint rövidebbet, nem tudna húzni. Ilyenkor az a célom, hogy lassabban fusson.

RW: Mennyi idős kutyával lehet elkezdeni a canicrosst?

LZ: Egy éves koráig nem lehet terhelni befogva, ez szabály és nem is lehet indulni versenyen. De az irányokat meg lehet neki tanítani korábban is. Az is jó, ha a pórázon vezetett kutyát nem szoktatják le arról, hogy húzzon. Persze ez azzal jár, hogy laza pórázon nem lehet például Runyval sem sétálni, mert benne van mindig, hogy húznia kell.

RW: Olvastam a canicross szabályai között, hogy a kutya a futás időtartamának kb. 95 százalékában a gazda előtt kell, hogy fusson. Mi történik, ha a kutya kicsit szétszórt egy versenynapon és nem előtted fut?

LZ: Ez rövidebb távoknál érvényes, de valójában régi szabály, ami arra való, ha valamelyik kutya nem akar menni, akkor ne húzza a gazdája végig, tehát ne kényszerítsük őt. De ez nem jellemző, ha valaki eljön ilyen versenyre a kutyájával, az a kutya általában szeret futni, szeret elől lenni.

RW: Látni egy kutyán, ha valami miatt nem alkalmas adott napon arra, hogy befogják és versenyezzenek vele?

LZ: Akkor veszünk észre ilyesmit, ha a kutya nem húz olyan intenzíven, de olyat, hogy nem akar futni, nem igen látni. Elvétve akkor, ha valaki kölcsön kutyával fut, aki - ha nem látja a gazdáját – esetleg nem akar futni.

A szabályok védik a kutyát, de a legtöbb gazda is. Hat világversenyen voltam az elmúlt években és még nem láttam olyat, akit amiatt kellett szankcionálni, mert a kutyáját erőszakkal próbálta versenyzésre bírni. Akik canicrossoznak, nagyon szeretik a kutyájukat és ő az első.

RW: Egyébként valóban élvezik a kutyák ezt a loholást?

LZ: Igen, nagyon. Kicsit ahhoz hasonlítom a rajtot, mint, amikor a versenylovak kilőnek. Runy például szeret minket, szeret labdázni, de futni szeret a legjobban. Ha még rajta is van a hám, amiről tudja, hogy csak versenyen kerül rá, akkor nagyon beindul. Sokkal jobban benne van a versenyzési láz, mint bennünk emberekben. Semmi más nem érdekli olyankor, csak menni előre. Amikor beérünk, akkor pedig nagyon elégedett és boldog. Ez nagyon jellemző, lehet látni a kutyákon.

RW: Runy milyen fajta kutya?

LZ: Border collie. Walesből származik, munka és nem küllem vonalas fajta. Angliában és Walesben a munkavonalas border colliek nagyon különbözőek. Nincs törzskönyve, egy farmról származik, a szülei ott dolgoztak, állatokat tereltek. Akkoriban még nem is canicrosshoz kerestem kutyát. Azóta tudom, hogy direkt tenyésztenek kutyákat ehhez a versenyhez. Német vizslákból, pointerekből, huskykból, agarakból, akiknek hosszabb a lábuk és erősebbek. Az élmezőnybe csak ilyen kutyákkal lehet bekerülni.

A teljes interjú a most megjelent Runner's Worldben olvasható! Azért pár extra fotót megosztunk veletek! Kattints a galériára!