Kovács Patrícia: Kellett valami a zűrzavarban – azóta függő lettem!

Gyermekkorodban is sportoltál?

Jó alkatú gyerek voltam, de igazából a lustaság mindig felülkerekedett. Igazán kitartóan nem sportoltam semmit gyermekkoromban, de korán bekerültem az Operettszínház gyerekszínészei közé, így a mozgás, ami főleg a táncot jelentette, bőven elegendő volt.

Mikor kezdtél rendszeresen sportolni?

A volt férjemmel a SUHANJ! Alapítvány létrehozásakor kezdett bekúszni a mindennapokba a sport, hiszen a szervezetünk lényege, hogy megosztjuk a mozgás örömét sérült és fogyatékkal élő társainkkal. Amikor létrehoztuk a SUHANJ! Fitnesst, engem a pilates órák, a TRX és köredzések motiváltak inkább. A futás azonban nem okozott örömet, annak ellenére, hogy az első szigetkört simán teljesítettem, de szerintem ez talán csak alkati dolog.

A szülés után (Patrícia kislánya, Hanna Lujza 7 éves – a szerk.) csak hektikusan volt jelen a sport az életemben, nem volt egyszerű a családot és a színházat, a filmezést összehozni.

Miért kezdtél el most mégis futni?

Idén a COVID, a lezárások, a szabályozások elég sok mindent átalakítottak – az én életemben is. Máshová kerültek a hangsúlyok. Alkatilag mindig ment volna a futás, csak fejben nem, de hirtelen azt éreztem, hogy itt az idő. Konkrétan úgy történt, hogy ráeszméltem, futnom kéne, bementem a gardróbba megkeresni a futócipőmet, és elindultam....és egyszer csak függő lettem. Hirtelen értelmet nyert a dolog.

Mit ad, adott neked a futás?

Zavar volt a fejemben: szakmailag, emberileg is mélypontokat éltem át, kellett valami monoton dolog, ami kiszakít és egyben tart. Elmehettem volna jógázni, wellnessezni, gyújthattam volna egy gyertyát, miközben pilates gyakorlatokat végzek, de én izzadni akartam, lihegni, azt, hogy kicsit kikapcsoljon az agyam. És helyre is jöttek a dolgok – számomra ez a nyár a futásról szólt.

Mennyit futottál és hol?

A családban van egy kis balatoni nyaraló, így végre volt lehetőségem hosszú heteket ott tölteni, szinte egész nyáron ott futottam a Balaton partján. Egészen fantasztikus volt. Teljesen változó, mennyit mentem egy nap, de 5K alatt sosem indulok el azóta sem, és egyszer megvolt a 14K is.

Ez hirtelen nagyon sok edzés – fogytál is tőle?

Egy kicsit igen, de inkább átalakult a testem, más lett a tónusom, a tartásom, és a legfontosabb, hogy lett egy rendszer az életemben.

Most ebből mennyit tudtál „megmenteni” magadnak?

Most, hogy már dolgozom, és visszatértünk a hétköznapokba, komoly fejtörést okoz, hova iktassam be a futást. De igyekszem megszervezni, bár most sajnos csak heti 1-2 alkalom megy. Viszont azzal kompenzálom, hogy elkezdtem terepen futni, az erdő a kedvencem. Ezen kívül edzőteremben erősítek, vagy este, amikor a gyermek már alszik, sorozatnézés közben tornázom. Minden van már otthon: kislabda, kézisúlyzó, lábsúly, szalag…

Hol szeretsz a legjobban futni?

A Balaton csodás volt, itt Pesten a Rakpart fantasztikus számomra. Viszont esőben, nagy szélben nem megyek ki futni, nem engedhetem meg magamnak, hogy beteg legyek.

Az étkezésben mennyire vagy tudatos?

Évek óta eléggé odafigyelek, próbálok csak nagyon jó alapanyagokat használni. Édesszájú vagyok, szeretek este jégkrémet enni, nagyon is, de nézem, mit eszem. 11 évig vega voltam, most már nagyon ritkán fogyasztok csirkét, a halat viszont, amióta futok, nagyon kívánom.

Van valamilyen álomtávod, amit le szeretnél futni?

Az a fajta színész vagyok, aki álomszerepekről sem szeret igazán előre beszélni, csak ha már játssza őket. Most nem gondolkodom azon, hogy lefussak –e egy félmaratont. Nem vagyok számfetisiszta: rögzítem, miket futok, de nincs bennem az, hogy a számok miatt fussak. Egyszerűen azért futok, mert jól esik!