Tatabánya 30,teljesítménytúra,tempófutás,terepfutás,Piros 85,futás anyaként

"Kisimult az idegrendszerem, a természet része voltam" - Beszámoló a Tatabánya 30-ról

Forrás: Valamar Trail Facebook oldal
Vasárnap a Tatabánya 30-on voltam. Ennél jobb futóedzést nem is kereshettem volna: 32 km 790 méter szinttel, az őszi Vértesben. Még éppen jó mindenhogyan a Piros 85 előtti utolsó tempósabb, hosszabb futáshoz.

Kétszer voltam már ezen a pályán. 2010-ben 3.54.41-et, 2011-ben pedig 3.22.51-et futottam. Kíváncsi voltam, idén hogy sikerül, vártam ezt a futást, mint gyerek a karácsonyt.

A Tatabánya 30 klasszikus teljesítménytúra. Két pavilont leraknak egy kisebb tisztásra, ott zajlik a nevezés. Nincs WC, nincs öltöző, nincs útvonaljelölés, nincs semmilyen különösebb szolgáltatás az útvonalon sem – leszámítva 7 pecsételős ellenőrzőpontot. 7 órától lehetett rajtolni, kicsivel előtte már gyűltek a sporttársak a helyszínen. Ránézésre 1-2 tucat futónál nem volt több. Fridrich Lacin – a tarjáni TDG finisheren – kívül nem ismertem senkit. Talán egy lány volt, aki - az öltözéke alapján - futónak tűnt. Ez alapján sejtettem, hogy nagy versengés itt nem igen lesz a női dobogós helyezésekért. Béla „szinte mindent kifutós” pulzust adott (158-168), tekintve, hogy a Vértes emelkedői igen barátságosak. Nem valaki után, vagy valaki elől kellett futnom, hanem a saját testem jelzéseit figyelve. Ez egyrészt egyszerűbbé teszi a dolgot, hiszen igazán csak magammal kell foglalkozni, másrészt nehéz, hiszen ezen a pulzuson, ilyesfajta útvonalon eléggé haladósan kell menni végig. Ehhez pedig - ha jobbára egyedül futsz- kell némi belső motiváció, nyitottság, igény a vadulásra. Én eléggé nyitott voltam erre ezen a vasárnap reggelen.

Tatabánya 30,teljesítménytúra,terepfutás,futás nőként
Forrás: Valamar Trail Facebook oldal

Nem, nem ez itt nem a Vértes, a 3 héttel ezelőtti Valamar Trail tengerparti szakaszán.

Arra figyeltem, hogy az első kilométereket ne fussam meg erősen, de azért haladjak kezdettől fogva. A pulzust finoman eresztettem felfelé. Enyhe emelkedőkkel indul az útvonal, egészen közel, a hátam mögött hallottam a – talán egyetlen – lány futótársam zihálását és köhintését. Nem volt értelme hátat fordítani, de éreztem, hogy közel van hozzám kezdetben. Az első néhány km-t követően, ahogy kezdett bemelegedni az izomzatom, a légzésem felvette az intenzívebb ritmust, ráadásul a pálya kissé már lejtett, gyorsítani kezdtem. Innen már csupán néhány sráccal találkoztam a futás során, de jobbára egyedül mentem. Szerencsére feltöltöttem az útvonal track-jét az órámra, egy-egy nagyobb kereszteződést leszámítva nem voltak komolyabb tájékozódási gondjaim. Nem igen tudok különösebb nehézséget vagy olyan eseményt feleleveníteni, amely bármilyen módon kizökkentett volna ebből a koncentrált futásból. Klassz volt megélni, hogy minden gond nélkül teszi a testem a dolgát, mindegy hogy felfelé vagy éppen lefelé vezetett az út. Voltak egész tempós lejtőim, pedig már jócskán tele az erdő lehullott falevelekkel, amelyek elfedik az alattuk megbújó köveket, botokat. Sikerült mindig olyan lépésnyomot találnom, amelyről stabilan rugaszkodhattam el a következőre és így tovább. Élveztem a csendet, az egyedüllétet, néhol a vadak egészen intenzív illatát, az ősz káprázatos színeit. Hiába a magas pulzus és a koncentráció, kisimult az idegrendszerem, a természet része voltam, teljes egészében oda tartozónak éreztem magam.

A Várgesztes utáni erősebb kaptatókon persze sokat lassultam, és elkezdtem figyelgetni a menetidőt. Izgatott nagyon, hogy vajon meg tudom-e futni a 7 évvel ezelőttit, esetleg annál jobb lesz? Nem kellett már sokat várnom és sokat futnom ahhoz, hogy kiderülhessen a válasz. 3.17.37-tel nyomtam az órám stop gombját. 5 perccel futottam jobbat, mint 7 éve. Jó kis felmérő a régen futott útvonalakra visszatérni, hogy lásd, hol tartasz futóként.

Egyébként azért is szeretek Jakus Béla tanítványaként futni, mert az általa adott edzésrendszerben igen finoman kapjuk a terhelést. A koncentráltabb durvulást, mindig a versenyekre hagyja, és mivel én nem versenyzek túl sokat, ezért igen jól esnek az ilyesfajta pulzuson zajló futások. A TB30 esetében pont illeszkedett a magas intenzitás ahhoz a vágyhoz, hogy megméressek ezen a pályán, a 7 évvel ezelőtti önmagammal.

Hét évvel ezelőtt így ment.
Most pedig így alakult a Tatabánya 30.