Egy Kör már nem is Kör – beszélgetés Keller Sándorral a Kör dupla teljesítőjével

Keller Sándor március 17-én, reggel 7-kor útnak indult egy olyan kalandra, amiről neki magának sem volt semmilyen korábbi tapasztalata. Ráadásul egyedül, segítő nélkül vágott neki a duplázásnak, amin végül sikerrel is járt, igaz, közel sem volt sima ügy. Sándor mesélt nekünk erről a nem mindennapi futásról!

Hogyan kerültél kapcsolatba a Körrel?

2014-ben hallottam először a Körről, de akkor még nem volt semmilyen ultratávú tapasztalatom. Zömében terepen szerettem futni mindig, versenyekre ritkán járok. 2019-ben volt az első hosszabb futásom, az Ultrabalaton Trail, de akkor még nem volt cél a Kör induláshoz szükséges kvalifikáció megszerzése. Véletlenül alakult úgy, hogy egyben az is meglett.

Végül tavaly áprilisban futottam az első Kört, akkor a teljesítés volt a cél. Előtte bejártam az útvonalat térkép segítségével. Nem használok semmilyen GPS-es órát, sem egyéb navigációs eszközt. Térkép persze mindig van nálam, de nem használom, inkább fejből megyek. Ez olykor látszik is a vonalvezetésen, mert előfordul, hogy tévesztek. Az első Kör után júniusban megcsináltam másodszorra is, ott segítővel mentem és olyan jó erőben értem be, hogy elkezdtem elemezgetni a teljesítéseimet, illetve folyamatosan olvasgattam a Kör történetét, figyeltem az indulókat és a teljesítéseket.

Te vagy jelenleg az első dupla Körös teljesítő, igaz?

Igen, bár a duplázást 2018-ban Kozma János egyszer már megpróbálta, csak nem pontosan azokkal a feltételekkel, ahogyan én. Neki az első sikerült, a második nem. Akkor gondoltam először arra magam is, hogy én is megpróbálom. Rengeteg bizonytalanság volt ebben számomra. Azt tudtam, hogy jó állapotban vagyok és egészséges, jó a súlyom, el tudtam jönni pár napra a munkahelyemről, sikerült pihenni is az indulás előtt. De még így is éreztem az első Kör után, amikor lejöttem a hegyről, hogy kétséges a második. Elsősorban azt éreztem, hogy fejben lesz nehéz, fizikailag akkor még jól voltam.

Hol tudtál pihenni az első teljesítést követően?

Kismaroson volt a szállásom, ott pihentem. Amikor felébredtem azt éreztem, hogy csak azért is megcsinálom. Visszamentem Királyrétre és újra elindultam. Az már nem számított, hogy mennyi idő alatt érek be, igaz az elsőnél sem az időre mentem.

De nem mentél rossz időt a második Körödön sem, alig egy órával mentél többet, mint az elsőn, de a második köröd ideje akkor is tisztes, ha csak egyet teljesít valaki.

Persze lassabban mentem, hisz már volt a lábaimban egy Kör és a másodikra nem lehetett tökéletes a regenerációm, a kettő közti rövid pihenő miatt, ennek ellenére egész tűrhető időket mentem Nagy-hideg-hegyig (a táv 50. kilométerénél van, a szerkesztő). Onnantól a jobb lábam bokatájékon elkezdett fájni, de egy darabig még tudtam futni. Főleg az ereszkedéseknél volt kellemetlen, felfelé nem volt vészes. Miután végigmentem a nyugati gerincen és ereszkedtem le a Vilatiba, egyre rosszabb lett az állapotom. Onnantól már nem tudtam jól menni, de be akartam érni, a legvége, az utolsó 30 kilométer csak túlélés volt. A második teljesítésért nagyon meg kellett küzdenem.

Nem lett volna picit egyszerűbb, ha van valaki, aki segít menet közben, legalább a második körön, ami eleve jóval nehezebb?

Segítőm azért nem volt, mert ez egy körülbelül 4 napos igénybevétel lett volna, ennyi időre nem tudtam felkérni senkit. Azt tudtam, hogy az elsőt meg fogom csinálni, a második körre pedig azért nem hívtam senkit, mert fogalmam nem volt, hogy valóban képes leszek-e végigmenni. Soha nem csináltam ilyesmit, tehát nem volt információm sem arról, hogy mire számíthatnék.

Hogyan frissítettél így?

Csak szilárd táplálékot fogyasztok ilyen hosszú futások során, pont azért, hogy az emésztésemet nem zavarja meg semmi szokatlan. Szendviccsel és vízzel, illetve izotóniás itallal megyek. A biztonság kedvéért van nálam 1-1 energiaszelet is. Vizet forrásokból, patakokból tudok vételezni, a többit elviszem magammal. A másik trükköm, ami bevált, hogy nagyon komoly reggelivel indulok ilyen távokon, magyarán erősen bereggelizek, így viszonylag sokáig elmegyek szilárd frissítés nélkül.

Az időjárás és a talajviszonyok mennyire voltak kedvezőek?

Az első napi induláskor fagyos volt a talaj, de estére, éjszakára saras lett, bár az idő hűvös volt. A második Kör reggelén az idő enyhébb volt, de éjszaka fagyos volt a talaj szerencsére, ha csúszott volna, nem hiszem, hogy végig tudok menni. A hőmérséklet nulla fok körüli volt, ruházat szempontjából éjjel több réteg is volt rajtam, sőt sapka és kesztyű is.

Dupláznál úgy, hogy nem pihensz a két Kör között?

Szerintem meg lehet csinálni pihenő nélkül is a dupla Kört, de nem tudom, hogy van-e értelme, mert nagyon belassulsz idővel.

Mikor mész legközelebb?

Jövőre szeretnék ismét nekivágni. Ezzel a mostani dupla teljesítéssel az évi két indulási lehetőséget ki is lőttem. Szeretnék javítani a teljesítési időn. Most már a duplázásról is van tapasztalatom, tudom, hogy meg lehet csinálni és ebben is lehet még sokat fejlődni.