Van egy jó track-ed?

Inkább terepes futóként az erdei útvonalakból van több a tarsolyomban. Számos 1 órás kör, de vannak másfelesek, 2 órásak és így tovább, sőt van egy téli időszakban sűrűn használt bő 6 km-es aszfaltos, de szintes köröm is, ami kivilágított utcákon vezet és a sötét hónapokban nagyon jó szolgálatot tesz. A futás azért is fantasztikus tevékenység, mert az útvonalak, a körvariációk száma végtelen mennyiségű. Kedv, edzésidő, edzéstípus, évszak, talajviszonyok, netán fényviszonyok…ezek mind befolyásolják, hogy mikor melyik a nyerő kör. Aztán persze vannak olyan konzervatív futótársak, akik ráállnak egy körre és le sem lehet őket szedni onnan. Futják a megszokott karikákat, a megszokott irányban és tempóban, a megszokott edzésnapjaikon és a megszokott napszakban.

Kedvenc útvonalról kérdeztem öt futót. Van köztük terepfutó, vannak köztük olyanok, akik itt is, ott is szívesen edzenek, van köztük profinak tekinthető atléta és profinak tekinthető ex-atléta.

Nedjalkov Balázs - terepfutó, a hazai Salomon csapat tagja

OneDoor Tubes Trail, 12km 430m d+: ez a pálya számomra mindig is a legkedvesebb útvonal lesz, hiszen itt kezdtem el terepen futni, és itt szerveztük a Mecsek Maraton Team Sportegyesülettel 7 éve az első közösségi futásunkat. A hajnali körünk azóta már egy instant kihívás legrövidebb távjaként is teljesíthető. Igaz, már több százszor lefutottam, de sosem tudom megunni, hiszen minden alkalommal más arcát mutatja az erdő.

Pécs belvárosának a széléről indul a track, és érinti a kedvenc kilátómat a Kis-tubest, ahol mindig érdemes megállni, hiszen gyönyörű kilátás tárul elénk Pécsre. Az útvonal jól futható, de vannak benne technikásabb részek is, és a szintkülönbség miatt az edzésértéke is megvan a futóélmény mellett.
Útvonal, track-kel ITT.

Székely Réka/@fit.love.reka - hobbifutó, rendezvény menedzser

A munkám miatt az utóbbi időben rengeteg időt töltöttem a Duna Arénában, ennek köszönhetően sokszor onnan indultam futni. Így fedeztem fel olyan, számomra ritkábban futott helyeket, mint a Hajógyári- és a Népsziget, amik zöldterületként igazi felüdülések az aszfaltos városi környezetben.
Útvonal, track-kel ITT.

Markocsán Sándor – többszörös magyar bajnok hosszútávfutó, futóedző, a Runner’s World szakértője, állandó szerzője

A 80-as évek elején futottam először a Margitszigeten, ezt követően 17 év szünet következett, majd 2009-ben futottam ismét ugyanott újrakezdőként. Egyszerűen nem tudom megunni a szigetet. Ráadásul a futók Mekkájában, a Margitszigeten, a középső úton tegnap „local legend” lettem. A Strava azt nézi, hogy 90 nap alatt hányszor futsz ugyanazon az útvonalon, én 42-szer futottam a szigeten. Azért szeretem a szigetet, mert a középső úton mindig találkozom valakivel, akit ismerek. A népszerűség egyébként pont az egyik probléma a szigettel. A központi út mellett szoktunk a külső körön futni ellentétes irányban, amit magunk között kebelnéző iránynak mondunk. Amikor a szokott irányban futunk, akkor pedig popsinézőbe indulunk. Azért szeretem jobban az ellentétes irányt, mert sokan futnak zenével és nem hallják, hogy jössz mögöttük, olykor 2 ember egymás mellett fut, ilyenkor végképp nem lehet elférni. Ha szemből jövök, látnak és kitérnek. Ez az ellentétes kör praktikus oka.

Egyébként nem szeretek rekortánon futni, stadionban, pályán sem edzek. Az aszfalt az én közegem, maximum még a földút. Ha tehát a külső körön futok, akkor vagy a köves pályán futok, vagy a budai oldalon az aszfalton. A sziget télen-nyáron jól futható. Most pedig már a középső úton a távot felfestések is jelölik 500 méterenként, amit a MAC-tól Vajda Zsuzsiék tolómérő segítségével, tehát pontosan jelöltek ki.

Jenkei Péter – a Vasas atlétája, kétszeres magyar bajnok maratonfutó

A hétköznapokon a Hármashatár-hegy népszerű futóútvonalain szeretek a legjobban futni. A szép környezet, az ismerős kisebb-nagyobb utak kiegyensúlyozott hátteret adnak a napi edzésekhez. A hétvégi hosszú futások alkalmával pedig szívesen futok a Budai-hegység nyugati oldalán, Nagykovácsin túl. Itt alig-alig találkozni emberekkel hosszú kilométereken át, teljesen kizökkent a napi sietségből. Mindkét esetben viszonylag sok szintemelkedésre lehet számítani, de ez is a szépsége a terepfutásnak.

Szász Norbert, futó, a Runner’s World állandó fotósa és szerzője

A Magas-Börzsöny hazánk egyik legcsodálatosabb és legérintetlenebb tájegysége. Kedvenc útvonalaim egyike csokorra fűzi a Magas-Börzsöny legikonikusabb elemeit. Budapesttől 1 óra autóútra elérhető Királyrét, innen 3 km-t kell továbbhaladni a Cseresznyefa parkolóhoz.

Ez a kör, mindössze 25 km, de talán az egyik legnehezebben futható útvonal kicsiny hazánkban. Több mint 1300 méter szintemelkedés található benne. Mindössze 3 emelkedő és 3 lejtő, de felejthetetlen élményt nyújt a futónak. Az útvonal érinti a Nagy-Hideg-hegyet, a páratlan Nagy-Mána gerincet, a Kőkorsót, a Pogányvárat és a Börzsöny legmagasabb pontját a Csóványost. Vízvételi lehetőségben nem bővelkedik, ezért a 3-4 órás úthoz érdemes bőven folyadékot vinni.
Útvonal, track-kel ITT.