„Szeretném, ha a tanítványaim vinnék tovább ezt a sorozatot” - Maráz Zsuzsanna ultrafutóval beszélgettünk

Amikor elindult az UB-n egyéni versenyzőként, mindig a dobogó legfelső fokán állhatott. Nincs még egy nő - de férfi sem – az Ultrabalatonok történetében, aki képes volt erre a sorozatra. Zsuzsi bár rajt-cél győzelmet aratott, mégis nehezebb volt számára a mostani verseny, mint bármelyik korábbi UB. S hogy indul-e még valaha egyéni versenyzőként? A vele készült beszélgetésből ez is kiderül!

Csupán három hónappal a rajt előtt döntötted el, hogy elindulsz ismét az Ultrabalatonon. Honnan jött a sugallat számodra, hogy ott légy az egyéni mezőnyben?

Tavaly a 6 napos verseny után az volt a tervem, hogy idén tavasszal elindulok a 6 napos világbajnokságon, de összeszedtem egy sérülést, egy csonthártyagyulladást, ami nagyon nehezen jött helyre. Év elején azt éreztem, hogy nem vagyok eléggé felkészült arra, hogy ott legyek egy 6 napos VB-n, le is mondtam. Amikor viszont úgy tűnt, hogy javul a sérülés, akkor cél után keresgéltem és újra kedvet kaptam az Ultrabalatonhoz. Lényegében így jött az indulás ötlete. Két és fél éve futottam utoljára, akkor a koronavírus miatt elmaradt Spartathlont pótolta.

A kissé megváltozott útvonal, hogy tetszett neked?

Nagyon szerettem az északi parton lévő felvidéki településeken átfutni. Nekem az volt a kedvenc részem: a hangulatos településeket érintve a legelők mellett haladni. Viszont érthető a módosítás, mert nem volt biztonságos a futás az út szélén ilyen létszám mellett. Nekem így is nagyon szép volt az útvonal. Ahol eddig az Ultrabalatonon nem jártam, azokat a szakaszokat is ismertem például a BSZM-ről, ahol ellentétes irányba futunk. Ha külföldiként látnám ezt az útvonalat, akkor is azt gondolnám, hogy gyönyörű ez az ország, és ez egy nagyon szép verseny.

Rajt-cél győzelmet arattál. Hogyan élted meg ezt a futást belülről?

Előzetesen írtam magamnak egy időtervet. Például az első 100 kilométert mennyi idő alatt kell teljesítenem, milyen tempóban kell haladnom. 100 kilométert 9 óra 2 perc alatt értem el 2 és fél évvel ezelőtt, most 9 óra 3 perc volt, tehát 1 perccel voltam lassabb. Nagyon elégedett voltam, fizikailag és mentálisan is jól éreztem magam. Viszont a sérülésem 70 km-nél már jelzett, de bíztam benne, hogy nem romlik, nem lesz fájdalmasabb. Sajnos nem így alakult. Folyamatosan erősödött a fájdalom és egyre nehezebb volt futni, lassultam is miatta. Fájt akkor is, ha gyalogoltam, emiatt nem volt értelme gyaloglásra váltani, de egyre kevésbé tudtam tartani a tempót. Nagyon kimerített a fájdalomtűrés. Ez nagyon megnehezítette a versenyt. Attila, aki kísért, nézte folyamatosan, hogyan állok a mögöttem futóhoz képest. Mivel nem volt közel, megengedtem magamnak, hogy nagyon belassulva haladjak, éppen a fájdalomtűrő küszöb szélén voltam. Kiújult a csonthártyagyulladás, ami a mai napig fájdalmas.

Nem futottam még ilyen erős fájdalommal soha. Általában frissítési és ebből adódó eléhezési nehézségekbe futottam bele korábban a táv végefelé. Arra gondoltam, hogy mivel ilyesmit nem éreztem most, talán nem is lassulok le annyira. A táv második felében 6 perc körüli tempót terveztem futni. Viszont ez a fájdalom nagyon sokáig tartott, megszenvedtem most ezt a győzelmet. Úgy látszik ezt is meg kellett tapasztalnom, hogy fejben vagy edzőként még jobb legyek. Most már van tapasztalatom abban, hogy milyen az, amikor fájdalommal kell tovább menni. De így is megérte, akkor is, ha heteken át tart a felépülés.

Írtad a közösségi oldaladon, hogy ez volt az utolsó egyéni Ultrabalatonod. Miért érzed így?

A verseny előtt arra gondoltam, ha most is sikerül győzni, akkor itt abbahagyom az egyéni teljesítéseket, mert ötször győztem és nagyon kicsi az esély arra, hogy hatból hat győzelmem legyen. Ezt a szép sorozatot nem akarom elrontani, mert ilyen csak nekem van (nevet). Úgy döntöttem, hogy így, a dobogó tetején köszönek el és átadom a stafétát a fiataloknak. Szeretném, ha a tanítványaim vinnék tovább ezt a sorozatot. Vannak és készen is állnak többen erre a feladatra.

A sérülésed miatt most mik a kilátások, tervek?

Elkezdtem kezelni rögtön, kívülről kenem. Most még nagyon fáj, ha egy héten belül nem javul, akkor felkeresek egy szakembert. Egyelőre a gyulladást szeretném elmulasztani, addig például nyújtani sem tudom a területet. Ha a fájdalom enyhül, akkor viszont el kell kezdeni vele foglalkozni intenzíven. Egyelőre nincs közeli célom. A Korinthosz 160-ra van nevezésem, addigra kell újra valamilyen formába hoznom magam, de ott már inkább a tanítványaimmal szeretnék lenni, persze megteszem, amit tudok futóként is, tehát fogok versenyezni, de a célom, hogy ott legyek velük. Tavaly is hatalmas csapattal indultunk.

Az Ultrabalatonon is sokan voltatok, sőt Mihalik Norbin kívül is volt dobogós futód.

Igen, 50-en voltunk az UB-n, ebből 35-en az ultratávokon rajtoltak. 15-en futottak egyéni versenyzőként, de voltak 2, 3 és 4 fős csapatokban is futóim. Nekem az volt nagyon szép ebben, hogy tudtam, milyen sokan vannak a pályán, szépen értek is utol. Ilyenkor szóltunk egymáshoz egy-egy szót, megöleltük egymást. Motiváló volt nagyon. Hozzáteszem kevesen értek utol, mert később rajtoltak, de a páros lányok és fiúk utolértek, a vegyes párosaim is és egy 4 fős csapatom szintén. Az egyéni dobogón pedig Norbival és Szvetlanaval együtt álltam. Szveti harmadik lett, ő most erősebb, mint én, tudom, mert látom az edzésadataiból, de sajnos a hátával voltak problémái, amit ki fogunk javítani és vissza fog térni. A párosaim is mind dobogósak voltak. A férfi és női párosok ezüst, a vegyes párosok aranyat szereztek. Azaz két egyéni és három páros csapatom lett dobogós. Össszesen öt dobogós eredményt szereztek.

Mondanál pár gondolatot Mihalik Norbiról? Nagyon szép futás volt, amit összehozott a segítségeddel.

Egy évvel ezelőtt keresett meg azért, hogy segítsem őt. Már kész, érett ultrafutóként került hozzám, tehát nem saját nevelés. Nagyon szép eredményei voltak régebben is. Abban kérte a segítségemet, hogy a formába hozásban segítsem. Egy az egyben rám bízta magát. Mindent betartott, amit írtam. Igaz, amikor leírtam, hogy az Ultrabalatonon hogyan kellene futnia, először azt mondta, hogy szerinte ezt nem lehet megcsinálni. Győzködtem, hogy meg tudja és végül benne volt a dologban. Gyönyörű szépen végezte, amit előírtam. Edzőként azt tudom mondani, hogy olyan tanítvány, mint amilyen futó, szorgalmas, erős és igazán tehetséges.