Az ultrafutónők úgy érnek, mint a jó bor – mondja Camille Herron a legfrissebb világcsúcsát követően készült interjúban

Országúti és pályaversenyek rekordjai kapcsolódnak a nevéhez 50 és 100 mérföldön, illetve 12 és 24 órán. 2017-ben több mint egy órát javított az addigi 100 mérföldes világcsúcson, akkor 12 óra 42 perc 40 másodpercet ért el, ezen az időn javított most közel másfél percet. Az új világcsúcs 12:41:11 lett. E futás további érdekessége (a verseny egyébként nemzeti bajnokság volt), hogy a teljes mezőnyt tekintve is első lett Camille, az első férfi – Arlen Glick – közel 30 perccel később ért célba.

A vele készült interjúban, melyet a The New York Timesnak adott, mesélt a kezdetekről, az edzéseiről, illetve arról, hogy miért tért át az alkoholmentes sörre.

Kosárlabdázóként kezdtem sportolni. Igen könyörtelen voltam magammal szemben akkoriban. Rengeteget edzettem és gyakoroltam. Csupán 7 éves voltam, de képes voltam ájulásig nyomni a sportot. Valójában lehet, hogy már akkor is ultrafutónak készültem – kezdi Camille a beszélgetést.

És mikor kezdtél futni?

Középiskolában kezdtem el a pályaatlétikát az alapozó időszakban, hogy javuljon a kondícióm. Az első pillanattól kezdve képes voltam sokat futni. A kitartásom ösztönös volt. Emlékszem, amikor elmentem az első mezei futóversenyre, azt láttam, hogy minden lány úgy néz ki, mint én. Vékony voltam akkor is, hosszú lábakkal és karokkal. Arra gondoltam: „ó hát akkor ez az én sportom”. És persze inspirált Forrest Gump is, amit akkoriban mutattak be. Oklahomában születtem, ott is nőttem fel. A házunk környéki búzaföldeken kergettem a vadon élő állatokat. Számomra a mezei futás ugyanezt adta.

Mesélj a 100 mérföldes versenyről, ahol most döntöttél rekordot.

Ez egy országúti verseny volt, ami egy bő 1 mérföldes körön, egy parkban zajlott. 85 kört kellett megtenni. Volt benne némi szint is. Maga a helyszín Las Vegasban volt, egy eléggé kitett részen, tehát fák nem voltak. Ennek megfelelően délutánra nagy meleg lett, és pont ez volt a legnagyobb kihívás, illetve a szintemelkedés, amit minden egyes körben meg kellett tenni.

A verseny reggel nyolckor kezdődött. A naplementét követően sötétben futottunk, az idő ekkora enyhült. A pálya nem volt lezárva, egész nap emberek, gyerekek, kutyák között futottunk. Ez és az, hogy ne essek el semmiben komoly kihívás volt a futás mellett.

Nemcsak rekordot döntöttél, hanem egyenesen megnyerted a versenyt.

Egy ultrafutó versenyen mindig fennáll annak az esélye, hogy egy nő meg tudja verni a férfiakat. Látva a férfimezőnyt végig ott munkált a fejemben a gondolat, hogy talán meg tudom nyerni a versenyt összetettben is. 80 mérföld után értem utol az első férfit, ami igazán izgalmas és motiváló helyzet volt.

Hogyan készülsz fel egy ilyen futásra?

10 évig voltam maratonista, háromszor teljesítettem olimpiai maratoni próbákat. A maratoni edzésmódszereimet alkalmazom az ultratávú felkészüléshez is. Érdemes ragaszkodni ahhoz, ami működik. 2015-ben kezdtem rekordokat dönteni már ultrafutóként, pedig nem futok túl sokat, talán 30-35 km-esek a hosszú futásaim és ezekből is csak pár hetente futok egyet-egyet. De a csúcsverseny előtti nyolc hétben 1400-1600 kilométert teszek meg, tehát ez körülbelül heti 175-200 kilométert jelent. Nagyon sok ultrafutó edz extrém hosszú futással, én pedig soha nem csináltam ilyet folyamatosan. Inkább a sebesség és maraton specifikus megközelítést alkalmazom, ami nagyobb sikert hoz számomra. Nem igazán szeretem a keresztedzéseket. Esetleg hetente egyszer-kétszer erősítek. Ez azonban túl sok energiát vesz el, amit inkább szeretek a futásra fordítani. Persze ez nem azt jelenti, hogy akár edzésként lefutok 100 mérföldet egy 100 mérföldes verseny előtt.

Milyen egy ilyen verseny mentális oldala? Több mint 12 órát futsz. Nem untat, nem vagy idővel frusztrált?

Azon emberek közé tartozom, akik örömüket lelik a pillanatban. Én csupán egy boldog ember vagyok ilyenkor. Mások szerint olyan, mint Ted Lasso.

Hogyan frissítesz egy ilyen futás során?

Azt mondják, hogy az ultrafutás lényegében a frissítésről szól némi futással egybekötve. Nagyon sok kalóriát kell elfogyasztani. Ez az egyik legnagyobb kihívás számomra is, az evés és a futás képessége egy időben. Óránként 60-90 gramm szénhidrátot kell elfogyasztanom, ehhez 30 percenként eszem egy gélt vízzel. Közben sportitalt és vizet is kortyolgatok, van rajtam futás közben egy öv, amiben két palack is elfér.

40 évesen döntöttél világrekordot. Ezek szerint továbbra is fejlődőképes és egyre jobb vagy?

Az ultrafutónők úgy érnek, mint a jó bor. Ez egy olyan sport, amely során a fizikai és szellemi erőnlét együttesen nyomnak a latba. Ráadásul a szellemi kapacitás minősége döntőbb szerepet játszik a határok feszegetése során, akár 100 mérföldről vagy még hosszabb távról legyen szó. Ma már talán bölcsebb vagyok. Jobban alszom és jobban étkezem, ezek mind hozzáadódnak ezekhez a teljesítményekhez. Az elmúlt évben elkezdtem egy dietetikussal dolgozni, kiderült, hogy vas többletem van, ami sok állóképességi sportoló ellentéte, ebben a körben inkább a vérszegénység gyakoribb. Átalakítottam az étrendemet és ez új lendületet adott 40 évesen. Az alkohol pedig fokozza a vas felszívódását. Szóval most alkoholmentes sört iszom. Nagyon jól érzem most magam és izgatottan várom a 40-es éveimet.

Sérülésekhez mennyire volt „szerencséd”?

A férjem és edzőm, Conor nagy tanítóm ebben. Hajlamos lennék arra, hogy túl sokat edzek, mert állandóan mennék és futnék. Ő az, aki visszahúzza a gyeplőt. De volt több balesetem futás közben, mert mindig fennáll annak a veszélye, hogy lecsúszik a lábam a járdaszegélyről, hanyatt vágódok a jeges úton vagy megbotlok egy sziklában, ha terepen futok.

Camille Herron rendszeresen indul hosszabb terepfutó versenyeken is. Idén először ott lesz a világ legrangosabb trail eseményén, az UTMB-n.