Highland Fling Race Skóciában – beszámoló Bajzáth Gergelytől

Pár futóval kezdődött, mint a West Highland Way Race ultra edző versenye, annak az útvonalán halad 85 km-en keresztül. Mára az Egyesült Királyság legnagyobb terep ultrája lett a 800+ indulóval, a helyekre csak sorsolással lehet bejutni. Minden évben itt tartják a skót terep ultra bajnokságot, és minden második évben a brit-et is. A színvonal mondhatni garantált.

Az útvonal 70%-a kitaposott ösvény, leginkább köves. A Loch Lomond partján húzódó szakasz a legtechnikásabb, jóformán kőről kőre kell ugrálni. Két nagyobb hegyet és több kisebb dombot kell megmászni vagy futni. Ahogy az Skóciában elvárható, kevés a sík és egyenes szakasz.

után idén is lehetőségem volt rajthoz állni, idén jóval erősebben és felkészültebben. Glasgow külvárosából, Milngave-ből indultunk. Az első ellenőrző pontig (20km) csak laza tempójú haladás volt a cél, utána felmásztunk a Conic hill-re, ahonnan elénk tárult az Egyesült Királyság legnagyobb tava, a Loch Lomond. Gyönyörű volt, de tisztán látszottak az esőfelhők az útvonalunk irányában.

Leérve a hegyről Balmaha városában a második CP-n (32km) már az első előreküldött csomagunkból frissíthettünk. Ezen az ultrán, leginkább a sok induló miatt, nem megengedett a külső segítség. Innen már szakadó esőben, de még viszonylag futható szakaszon folytatódott a versenyt.

Rowardennan-nál (43km) újabb csomag, majd elkezdődött a „hegyikecske” szakasz. Nem vicc, tavaly még igazi vad kecskék is megnézték a futókat. Itt követtem el talán az egyetlen hibát a versenyen, túl frissen érkezve a szakaszra, végigugráltam 20 km-t, ami később görcsöt okozott a vádlimban.

De addig még lehetett gyönyörködni a skót felföld hegyeiben, amelyeken a szakadó eső következtében még a szokásosnál is nagyobb vízesések keletkeztek. Beérve Inversnaid (54km) és Beinglas (66km) pontokra, furcsa volt, hogy a tavaly púpozott terülj-terülj asztalkám majdnem üres. Ezen az asztalon vannak azok a dolgok, amiket a futó hátrahagy miután elrakta a depos csomagjából, ami kellett neki. Később esett le, hogy a tavalyi versenyhez képest nem a mezőny első negyedében, hanem az első tizedében haladok, és ezért nincs még annyi hátra hagyott frissítő (mi lehet a mezőny végén?). Persze nem csak lelegeltem ezeket az asztalokat, hanem magam is hagytam bőven, viszont a változatosság ugye…

Eddig szinte teljesen flow-ban mentem, viszont a 70. kilométernél a vádlimba jó erőset harapott a görcs és el se akarta engedni, amíg le nem nyújtottam. Mivel ez a szakasz már nem is annyira látványos, ellenben még kitartóan esett, sokat romlott a verseny élvezeti értéke, immár jócskán belassulva. Volt egy rész, ahol majdnem össze is fagytam, de két zselé és egy részben gerilla ponton kapott kóla helyre hozott annyira, hogy az utolsó 5km-t újra haladósabban tudtam megtenni. Sokat segítettek az emelkedős szakaszok, ahol a pulzusomat kissé feljebb tudtam tornázni, hogy ne fázzak annyira.

Eddig nem is foglalkoztam az idővel, tudtam hogy jobb lesz, mint tavaly, de hogy ennyivel? Nem is igazán hajtottam a 9:30 alatti finishért, így legalább enyém lett az egész vörös szőnyeg a befutónál.

És lesz 35 okom, hogy jövőre is visszatérjek!

Highland Fling Race 9:30:35, 63-ik befutó a 647-ből.

És innentől felkészülés a West Highland Way Race-re. Két hónap és 150 km ugyanezen az útvonalon.

Ding-ding!

Köszönöm az edzőmnek, Mag Erikának a felkészítést!

A verseny eredményei itt találhatóak.