Ha már az edzést majdnem eltoltad, legalább írj egy cipőtesztet

Két órára terveztem a heti hosszú futásomat. A múlt heti 5 órás Mátra-béli vízben ázós, sárdagasztós Szimpla Élmény után éppen elegendőnek gondoltam. A bőséges reggeli után másfél órával jártam, kigondoltam egy olyan útvonalat, amelyen két kút is található, így majdhogynem zsebre tett kézzel indultam útnak (telefon, zsepi volt nálam csupán).

Sejtettem, hogy bőven lesz sár lesz az erdőben, hiszen tegnap délután, éjszaka és ma reggel is volt néhány zuhé, plusz az elmúlt hetekben is volt csapadék rendesen, ennek ellenére új cipőben egy Hoka Challenger-ben indultam útnak. Egy 10-est már futottam benne a héten, de szerettem volna kicsit hosszabban, kicsi sárban is tesztelni. Nem ismerem a Hoka cipőket. Ajánlásra döntöttem ennél a modellnél.

Aszfalton indultam a Fenyőgyöngye irányába. Úgy 2 km-nél értem el az erdőt. A kék sávon az Árpád kilátó felé folytattam az utam, majd tovább szintén a kéken a Határ-nyeregig, onnan tovább a sárga becsatlakozásáig, ahol is balra indultam tovább a sárgán. A Nyéki-hegy hűvösvölgyi oldalán kicsit ázott volt a talaj, de még aránylag jól tartott a cipő. Csupán egy-egy apró megcsúszás jelezte, hogy van némi bizonytalanság a cipő talpa és a sáros talaj között. A hűvösvölgyi átkelőnél a lángosos előtt lévő kék kútig lefutottam, ittam néhány korty vizet, majd visszafordultam és pillanatokon belül ismét a kék sávon kocogtam vissza, a Határ-nyereg irányába. A nyeregbe érve a régi hangár felé vettem az irányt, a jelzetlen ösvényen, az volt a tervem, hogy felfutok a sárgán az Újlaki-hegyre (a hosszabb, futható oldalon), majd a kék körön a Hármashatár-hegyre, de aztán szépen elkezdtem elfogyni. Viszonylag hirtelen jött egy rendesebb energetikai gikszer, amely miatt gyorsan újraterveztem az útvonalat egy kicsit szint mentesebbre, hiszen sem innivaló, sem ennivaló nem volt nálam, a szintek pedig – pláne, ha futni szeretnék – jobban falják az energiát, mint a sík vagy legalább is kevésbé meredek ösvény.

Adódott a Panorámakör folytatása, így hát jól belefutottam a környék egyik leginkább sáros részébe. Ilyentájt – éppen a sarassága miatt – messze kerülöm ezt az útvonalat. Na itt a Hoka Challenger nem igazán működött. A talpa klasszul begyűjtötte a ragacsos, agyagos masszát, el azonban nem eresztette, így nem volt már tapadása a cipőnek. Óvatosan totyogtam, időnkét csekély sikerrel próbáltam lerugdosni a több centinyi sárréteget a cipő talpáról – melytől láb nehéz lettem – majd a sorsomat elfogadva, komótosan kocogtam a szintút irányába, ahol reméltem, hogy futhatóbb állapotok várnak.

A megcsappant erőm idővel valamelyest visszatért, s ahogy a sorompó után átértem az ösvény túloldalára, feltűnt, hogy bár igen köves ez a szakasz, mégis alig érzem a lábaim alatt a kövek okozta kellemetlenséget. Gyakran futok aszfaltos cipőben terepen, illetve a különösebb csillapítás nélküli Salomon Speedcrossban, Speedtrak-ben, ezekben mind törekszem arra, hogy amennyire lehet, ne kerüljön kő, pláne nagyobb méretű, a cipő talap alá futás közben, mert kifejezetten érezhető és persze kellemetlen. A Hoka Challener-nek ez volt az egyik leginkább érezhető pozitívuma a többi cipőmhöz képest. Viszonylag széles kaptafája stabillá teszi és bár bő két számmal nagyobbat vettem, mint az utcai cipőméretem, mégsem csúszkált, mocorgott benne a lábfejem. A tartósságáról nem tudok még nyilatkozni, illetve bevallom, a színe nem igazán tetszik, ez volt az egyetlen és próbáltam a praktikumát tekinteni – sötét cipőn kevésbé mutat a kosz alapon, rábólintottam.

Kicsit sáros erdei úton tehát még klasszul fog, erősen saras pályára biztosan nem ezt a cipőt fogom felvenni. Ezt leszámítva stabil, puha és könnyű cipő, köves ösvényekre főnyeremény. A mai futás további tanulsága számomra, hogy már két órára is érdemes legalább egy szeletet vinni, mert ha hirtelen elfogy az erő, jóval nehezebb a haladás és elillan a jó hangulat, ha kényszerű vánszorgásba torkollik az edzés.

A futásom adatai itt, a strava-n megnézhető.