Borítókép: Messze van még a teljesítőképessége határától Fűrész Edit

Messze van még a teljesítőképessége határától Fűrész Edit

Fűrész Edit különös alakja a futás világának. Szép csendben vált amatőr, hobbifutóból – teljesítményét tekintve – profivá. Emberfeletti teljesítményei mögött egy rendkívül szerény ember áll rengeteg edzésidővel, a mozgás iránti szenvedéllyel és tanulási vággyal. Edzőváltása és edzővé válása új ingereket hozott a futóéletében és persze új, az eddigieknél is nagyobb célokat is.

Látom, hogy edzőt váltottál, immár Maráz Zsuzsával készülsz. Miért döntöttél úgy, hogy ezen a téren váltasz?

Egyre jobban eltolódik a futó érdeklődésem az ultrafutás felé, Zsuzsi pedig ebben a saját és tanítványai eredményeit tekintve is kiemelkedő. Korábbi edzőm, Sanyosz (Markocsán Sándor – a szerk.) mellett is nagyon sokat fejlődtem, és igazából ő indított el ezen az úton. Fontosnak tartom, hogy az ember a céljainak megfelelő edzéstervvel, edzővel dolgozzon, ezért a céljaim változásának megfelelően edzőt is váltottam.

Mit hozott az új együttműködés, tetszik-e, nyertél-e új inspirációt ezzel?

Egy új helyzet, egy új kapcsolat mindig új lendületet ad. Zsuzsinál más az edzések felépítése, a heti össztáv is jócskán több lett, és motiváló más edzésmódszert is megismerni, kipróbálni. Inspirál az is, hogy ebben az új kapcsolatban megmutathassam, hogy mire vagyok képes, és izgalmas az is, hogy mi hozható még ki belőlem.

Ezen felül most már te is edzősködsz. Hogy ízlik ez az új feladatkör? Hány tanítványod van?

Valóban belekezdtem az edzősködésbe én is, elvégeztem egy iskolát, de rengeteget kell és szeretnék is még tanulni. Igyekszem a lehető legjobban átadni a tudásomat, tapasztalataimat azoknak, akik megtisztelnek azzal, hogy rám bízzák a terelgetésüket, de én is nagyon sokat tanulok, újabb tapasztalatokat gyűjtök általuk. Sokszínű a feladat, hiszen nagyon különbözőek vagyunk, több mint tíz tanítványom van, és mindenkinél mások a célok, mások a körülmények, de egyben ettől is szép ez, hogy megtaláljuk mindenkinek azt, ami számára a legmegfelelőbb.

Pont azt szereti, amit mások nem

Ezek alapján talán megállapítható, hogy eddig is nagyon fontos volt neked a futás, de immár tényleg szinte minden a futás köré szerveződik az életedben. Kell külön figyelned, hogy ne égj ki futás terén vagy annyira visz a lendület, hogy ez nálad sosem fordulhat elő?

Mindig találok magamnak új kihívásokat, másfajta megmérettetést, vagy csak a korábbiak túlszárnyalására vágyom, vagyis mindig van, ami célként előttem lebeg, amit szeretnék elérni és amiért meg akarom csinálni és meg is csinálom az edzéseket. Természetesen nem mindig ugyanakkora ez a lendület, néha a sok feladattól fáradtabb vagyok, de okosan felépítve, és a vágyaimhoz igazítva a nagyobb, illetve köztes célokat, elkerülhető az, hogy gyorsan kiégjek. És igen, nagyon fontos része ez már az életemnek: kikapcsolódás, feltöltődés, cél, feladat, motiváció, így nem hiszem, hogy egyhamar megszabadul tőlem a futás.

A nemrég megrendezett Backyard világbajnokságon fantasztikusan teljesítettél, minden effajta indulásod alkalmával javítasz a korábbi eredményeden. Pedig ennek a versenynek épp az a lényege, ami sokaknak a legnehezebb: óránként újra és újra nekiindulni egy 6.706 kilométeres körnek. Neked vajon miért ez a specialitásod, ennyire erős vagy fejben?

Sokan nem szeretik, ha meg kell állni, és újra kell indulni futás közben, én azonban élvezem ezt a részét is. Szeretem az újraindulásokat, élvezem, hogy sokat futhatok, és nem kell a tempót sem feszegetni, óránként feladatokkal tarkítva ugyan, de van kis pihenő, és az egész egy nagy közös élmény a többi futóval és a segítőkkel együtt. És igen, azért, hogy ne akarj egy kör után a következő helyett inkább már pihenni, hogy menj, amíg a többiek is mennek, hogy egy ismeretlen, valahol előtted lebegő cél felé tarts folyamatosan, a fej az egyik legnagyobb felelős. Szerencsére ezeket az erőket jól tudom magamban mozgósítani, és a segítő csapatom is mindig mellettem áll, ami jól kiegészíti a felmerülő nehéz helyzetekben a saját erőmet.

Tudsz erre specifikusan készülni? Maráz Zsuzsival erre fókuszáltok, amiért ez ennyire megy, vagy a hagyományosabb ultraversenyeken is vannak ambícióid?

Ebből a versenyből nem lehet egy évben túl sokat futni, hiszen, ha minden jól megy, ez igencsak hosszú ultrára sikerül. Mentális erő és állóképesség kell hozzá, ahogy a többi ultrához is, így edzésben is inkább a közvetlenül megelőző időszakban vannak speciálisan erre irányuló edzések. Futottam azonban az év során - és ezt a jövőben is így tervezem - más, hagyományos ultraversenyeken, azok is jól beépülnek ennek a felkészülésébe is. Olyan jól egymásra találtunk viszont ezzel a formátummal, hogy ebben mindenképp szeretnék még a továbbiakban is versenyezni, még jobb eredményeket elérni.

Nem valami elől fut, hanem valamiért

Ha jól tudom, 2013 óta futsz versenyeken, és fokozatosan építed a futókarriered, mi vitt az ultrázás felé?

Először majdnem egy maratont sem akartam futni, illetve az első után nem akartam többet. De belecsúsztam szépen fokozatosan ebbe a világba: szerettem futni, szerettem hosszúakat futni, inkább kitartó vagyok, mint robbanékony, így – még ha először nem is láttam, de – a hosszútáv, az ultrafutás felé vezetett az utam. Fokozatosan növekedett a táv, az idő, de úgy érzem, meg is találtam ebben a helyem, és jól érzem magam az ultra világában.

Gyakran hallani, hogy az ultrázás valamilyen hiányt pótol az emberben, de nálad nagyon teljesnek tűnik minden, már gyerekként is sokat sportoltál, futás, mezei futás, kerékpározás, később úszás, a te esetedben a jelenlegi állapot inkább ennek a meghosszabbításának látszik.

Sokat gondolkodom ezen, hogy én vajon valami elől futok-e, hogy azért futok-e, hogy valamit pótoljak az életemben, de mindig arra jutok, hogy nálam nem erről van szó. Gyerekkorom óta mindig csináltam valamit, sokat kirándultunk a családdal, szuper tesitanáraim voltak, így én nem menekülni akartam a sport által valami elől, hanem élveztem. Örültem és örülök a mozgásnak, a magammal töltött időnek, a határaim feszegetésének és kitolásának, a sikerélménynek, de egyszerűen a testem is igényli, hogy megkapja ezeket a fizikai ingereket, mert ettől érzi jól magát, és a belsőm is ettől teljes. És ezt nagyon sokáig szeretném még az életemben tartani.

Az Oktatási Hivatalban vagy szoftvertervező és az ottani karriered szinte teljesen együtt halad a futókarriereddel. Netán ki is egészíti egymást a szellemi és a fizikális leterhelés?

Mindenképpen pihenés a szellemi terhelés után a fizikai, de nekem szükségem is van arra, hogy az agyam is dolgozhasson. Hol a futás közben gondolkodom a megoldandó problémákon, feladatokon, hol a napi munka után a futással kapcsolom ki az elmém, szabadítom fel magam. Mindkettő nagyon jól tud működni, és ha energikusabb vagyok a futás miatt, az eszem is könnyebben forog.

Bátrabbá és elfogadóbbá tette a futás

Téged elnézve az embernek van egy olyan érzése, hogy a teljesítményed határa a csillagos ég, a Backyardon most 43 kört, vagyis ugyanennyi órát futottál. Hogy érzed, mi lehet a teljesítményed határa, akár ezen a körözős versenyen, akár az egyhuzamban futott ultrákon?

Biztosan vannak határaim, és sejthetően egyre jobban közeledek hozzájuk. De remélem, azért van még bennem némi tartalék, mert szeretném a fejlődést átélni, szeretnék még gyorsabban, többet futni. A Backyard ilyen szempontból egy teljesen más műfaj: itt nagyon fontos a csapat és a futótársak a verseny szabályából adódóan - a győztes egy körrel mehet többet, mint a második helyezett -, de ezzel most ismerkedem még igazából, így itt nem tudom megmondani, hol lehet a vége, ám biztos vagyok benne, hogy ez még nem az. Kilométerek tekintetében tudom, hogy bőven bírom még ezen felül, itt az egyfolytában rendelkezésre állás, az, hogy nincs lehetőség kicsit kiállni, pihenni, szabja talán inkább a határokat: meddig bírok alvás, pihenés nélkül továbbmenni.

Habár döbbenetes futómennyiség van a lábadban, mégis az ember a szomszéd lányt látja benned a szerénységed és a jófejséged okán. Hogy érzed, mit tett hozzád emberileg a futás? És mit tudsz hozzáadni az edzői feladatodhoz a szakmán túl emberileg is?

A futástól nagyon sokat kaptam, a futás által sok dologban más ember lettem, mint előtte voltam. A kilométereken kívül embereket is kaptam, és bár sosem voltam egy nagyon ideges típus, sokkal türelmesebbé, elfogadóbbá váltam mind magammal, mind másokkal szemben. Nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb vagyok, megvan az az időm, az a lehetőségem, amikor feldolgozhatom a velem történteket és tervezhetem a továbbiakat, a problémamegoldásom és a bátorságom is fejlődött. Ezeket mind a magánéletemben, mind a munkámban, mind a tanítványaimmal való kapcsolatunkban és együttműködésünkben tudom hasznosítani. Ennek köszönhetően ez utóbbi gördülékenyebb és gyümölcsözőbb, de rajtuk is azt látom, hogy a futással nem csak jobb fizikumot nyernek, hanem emberileg is fejlődnek.