terepfutás, síkfutás, maraton,

Elit maratonisták, akik aszfalt mellett terepen is edzenek

Forrás: Scott Markewitz / Getty Images
Nagy-Britannia három kiváló maratonistája mesél arról, miért jó terepen is futni, ha egyébként sík maratonra készülsz.

A síkfutás és a terepfutás szorosan kapcsolódik egymáshoz, egymást jól kiegészítik, az eltérő terhelés jól megfér egymás mellett, sőt egyik a másik hasznára válik. De miért is?

Runner's World Terepfutó magazin

Runner's World Terepfutó magazin

Megrendelhető!
MOST 25% kedvezménnyel!

 

1495 Ft

1995 Ft

Josh Griffiths 2017-ben 39. volt az atlétikai világbajnokságon, egyéni legjobbja 2:13:11. Az idei London Maratonon 8. lett, illetve a brit futók között a második. Előszeretettel fut terepen is, de nem csak könnyű edzései során, hanem a tempófutásokat is szívesen átteszi erdei utakra. „Amikor terepen futok, mindig időre végzem az edzést és tempó helyett az erőfeszítést figyelem. Szeretek terepen futni, mert kellemesen kikapcsol a természetes környezet. Nincs autóforgalom, nincsenek emberek, ráadásul a terep kíméletesebb az izomzatomhoz, nem üt akkorát, mint az aszfalt.” A 27 éves futó egyébként olyannyira otthonosan mozog terepen, hogy hegyifutó világbajnokságon is indult, mielőtt a városi maratonok felé fordult volna, és úgy gondolja, idővel lesz még dolga terepen ismét futóként. „Egyszer biztosan visszatérek a terephez, de amíg fejlődőképes vagyok maratoni távon, elsősorban az aszfaltos edzésekre koncentrálok.”

Natasha Cockram tavalyi eredményei alapján a második leggyorsabb brit női maratonista volt, 13. lett a tavalyi London Maratonon. Egyéni legjobbja 2:30:03. Azt mondja a 28 éves futónő, hogy sokkal jobban szeret természetes környezetben futni, szemben a városi utakkal. „Sokkal pihentetőbb és élvezetesebb, mint az aszfalt. Ráadásul – mivel a futás számomra amolyan másodállás, mert főállásban dolgozom mellette – a terepfutások nagyon fontos szerepet játszanak abban, hogy a napi munka után lazítani tudjak.” Ami miatt Natasha szintén gyakran fut terepen, hogy kutyáit is viszi az edzésekre, ami így végképp élvezetesebb és biztonságosabb számukra.

Stephanie Twell 32 éves brit futónő legutóbb a tokiói olimpián futott maratont. Egyéni legjobbja 2:30:11. Steph saját bevallása szerint a terepedzések miatt fut, képtelen lenne minden edzését aszfalton végezni. „Hiszem, hogy azért volt mindig is fenntartható a futókarrierem, mert változatos útvonalakon edzettem” – magyarázza a három olimpiát megjárt atlétanő, aki több mint 15 éve versenyez nagy nemzetközi atlétikai viadalokon. Azért is tartja különösen hasznosnak a terepedzéseket, mert olyan területeket erősít, amiket az aszfaltos futások nem. Például a boka körüli izomzatot, illetve segíti a regenerációt a kemény aszfaltos futásokat követően. „Semmi más nem adja vissza a futás élvezetét, mint egy könnyű edzés az erdőben, ahol nem egy körpályán visz az utad, sőt elfeleded a távolságot és a táj kárpótol minden nehézségért.”

Ezek után nincs más hátra, mint betervezni heti 1-2 terepedzést, pláne most, amikor a legszínesebb arcát mutatja az erdő!