Hív a hosszú terepultrák világa! - interjú Emelie Forsberggel

Április 16-án adtál életet második kislányodnak, aki Maj után szintén különleges nevet kapott. Honnan ered a Ylva-Li név története?

Volt egy listánk, amin több név is szerepelt, fiú- és lánynevek egyaránt, mivel most sem tudtuk előre, hogy mi a baba neme, azonban Ylva-Li nem volt rajta. Még gyerekkoromban olvastam a Legkedvesebb nővér című svéd mesét, amiben így hívták az egyik főhőst. Azóta nagyon tetszett ez a név, és amikor elindultunk a kórházba, egyszerűen beugrott, úgy éreztem, hogy tökéletesen illik majd a babánkra. Ahogy megpillantottam a kislányomat a megérzésem beigazolódott, és a Ylva-Li nevet kapta.

Az elmúlt két évben, mióta édesanya letté,l már nem csak a sportról szól az életed. Mennyiben változtatta meg a motivációdat a gyermekeid érkezése?

Közel tíz éven keresztül csak a felkészülés és a versenyzés körül forgott a világom. Pedig a pályafutásom kezdetekor nem is gondoltam ám én ezt az egészet ennyire komolyan. Semmiképp sem szerettem volna elveszíteni a sport iránt érzett szenvedélyt, ami mindig is a legfontosabb motivációm volt, de közben felismertem magamban az is, hogy szeretném megismerni a teljesítőképességeim határaimat. Ezért kezdtem el a tudatos felkészülést, a kemény edzésmunkát, aminek meg is lett az eredménye. Kifejezetten élveztem, ahogy elmélyedtem a tudományos kutatásokban, rengeteget tanultam a sportról és ezáltal önmagamról is. Maj érkezése előtt a terepfutásról áthelyeztem a fókuszt a síalpinizmusra, ami egy újabb erős löketet adott a felkészüléshez. Most, két gyermek után pedig olyan erős bennem a lelkesedés, mint talán még soha. Nagyon kiváncsi vagyok, hogy miként leszek képes ismét csúcsformába hozni magam a jelenlegi állapotomból.

Ezek szerint tele vagy tervekkel!

Abszolút! Nagyon azt érzem, hogy hív az igazán hosszabb terepultrák világa! Több versenyre is készülök, vannak köztük számomra teljesen újak, és jó pár, ahol már jártam korábban, és természetesen szeretnék majd javítani az eddig elért eredményeimen. Terepfutó, túrasí, és magashegyi versenyek is szerepelnek a listámon, de az elsődleges, legfontosabb és rövid távú célom, hogy mihamarabb visszatérjen a versenyformám.

Ha lehet ilyet mondani, könnyű dolgod van, hiszen köztudott, hogy nagyon figyelsz táplálkozásra, elhivatottan a növényi alapú étrend híve vagy. Mekkora tudatosságot igényel sportolóként, és családanyaként ez az életmód?

Alapvetően az állatok iránt érzett tiszteletből választottam kamaszkoromban a növényi étrendet, de szerencsés vagyok, mert egyáltalán nem kényszerként élem meg, hiszen imádom a zöldségeket, a gyümölcsöket, a gabonaféléket, kedvenceim közé tartoznak a lencsés és babos ételek. Mindig is érdekelt a sport tudományos háttere, akár edzéselméletről, akár táplálkozásról beszélünk. Évek óta bújom a könyveket, rendszeresen böngészem a friss kutatásokat, így próbálok minden fontos részletre ügyelni. Sportolóként a legfontosabb az elegendő fehérjebevitel, amit hüvelyesek rendszeres fogyasztásával lehet megoldani, a megfelelő vitaminháztartás érdekében a B12 és Omega 3-6 kiegészítésre még odafigyelek. Ami a lányaimat illeti, nem fogok rájuk semmit kényszeríteni, azt szeretném, hogy ők döntsék majd el, hogy miként étkeznek.

A kiegyensúlyozott élethez, a sport és a táplálkozás mellett hozzátartozik a mentális egészség, aminek fontosságára sokszor fel is hívod a figyelmet. Te miként találod meg az egyensúlyt az életedben?

Az ember egy csodálatos komplex teremtmény, a test, a lélek és a szellem összhangja által működünk. Az életben a legfontosabb pedig szerintem az, hogy figyeljünk önmagunkra, a testünk jelzéseire, a reakciókra. Sokszor a nehezebb azt felismerni, hogy mi nem jó, mi nem működik, mint változtatni rajta. Például egy megszokott edzésmunka már nem hozza a korábbi eredményt, vagy egy régebben bevált frissítő már nem esik jól. Az életben minden okkal történik.

Akár egy sérülés. A pályafutásodat egyszer-kétszer neked is hátráltatta, ilyenkor hogy lendültél túl?

Bizony, pláne, hogy lelkileg nagyobb fájdalommal járhat, mint testileg. Az ilyen esetekben mindig arra koncentráltam, hogy ez biztos azért történt most velem, hogy kipróbáljak új dolgokat, megismerjem még több oldalát az életnek. Úgy álltam hozzá, hogy ez is értem van, engem szolgál, és tanulok belőle, több leszek általa. Nyitottabbá váltam, és ezt nagyon fontosnak tartom, hogy az életben több dologban is megtaláljuk önmagunkat, amit szívből szeretünk.

Szerencsés vagy, mert neked tényleg több ilyen is van. A futás csak egy a sok közül, mégis ebben találtad meg igazán önmagad.

Igen, és még mindig úgy érzem, hogy nagyon sok lehetőség áll nyitva előttem versenyzőként. A hegyekben érzem magam igazán otthon, és tele vagyok motivációval, hogy próbára tegyem magam olyan kőkemény kihívásokon, amiken eddig még soha nem volt részem. Terveim közt szerepel az UTMB klasszikus hosszú távja, a Hardrock 100, a Western States, de szeretnék visszatérni a Réunion-szigetekre is, a Diagonale de fous leghosszabb távjára. Most így érzem, hogy ezek a száz mérföld körüli versenyek adják az igazi motivációt számomra.