Borítókép: Első legújabb kori félmaraton

Első legújabb kori félmaraton

Ezen a hétvégén érkezett el az ideje annak, hogy a második szülésem után ismét félmaratont fussak. Ehhez kellett egy jó helyszín, egy kis segítség a gyerekek mellé és egy kemény fej.

Hat hónapja kezdtem újra futni. Az első hónap után annyira ambiciózus voltam, hogy beneveztem a Budapest Maratonra. Közepesen merész lépésnek gondoltam ezt. Abban biztos voltam, hogy némi futó előélettel simán fel lehet készülni 9 hónap alatt a klasszikus távra. Persze vágyott célidő és bármiféle merészebb álmok nélkül.

Na de hogy szülés után 10 hónappal, nem kevés túlsúllyal, egy egészen kicsi és egy kicsit nagyobb kicsi gyerekkel, sok álmatlan éjszakával, egy az átlagnál több elfoglaltsággal rendelkező társsal, némi munka mellett… Nem pontosan tudtam felmérni a vállalásom súlyát, hiszen ilyet, ilyen körülmények mellett még soha nem csináltam.

Még most sem tudom, hogy pontosan mi lesz mindennek a vége, de azt tudom, hogy bő 2 hónap múlva el fog dördülni ama rajtpisztoly, én ott leszek a mezőnyben és reményeim szerint valahogyan, valamilyen célidővel be is fogok futni.

Az idő rövidsége miatt néhány hete elkezdtem a hosszúfutásokat. 18 km-rel kezdtem azon a hétvégén, amikor szakadt az eső mind a két nap. Klasszul sikerült. Két héttel később, most hétvégén, a félmaraton volt a cél.

Nem mostani fotó, de szombaton hasonlóan lelkes voltam kezdetben :-)

Ehhez kellett egy jó helyszín. Bevallom, Papp Kriszta adta az ötletet, hogy Tatán, az Öreg-tó körül fussak. A közelben élnek a gyermekeim apai nagyszülei, szóval nem kellett extra programot szervezni erre a futásra, csupán a nagyszülőkhöz látogattunk hármasban (az átlagnál elfoglaltabb társ, az elmúlt hétvégét is munkával töltötte). Segítségül a gyerekek nagymamáját hívtam, aki, míg én köröztem, terelgette az unokákat (itt is nagyon köszönöm, Márti).

S hogy maga a futás hogy sikerült? Azt mondhatom, hogy papírforma szerint alakult minden. 2 óra 10 körüli menetidőt becsültem magamnak, a bruttó pontosan annyi is lett, az átlagtempót 6 perc körülinek, szinte annyi is lett, az átlagpulzusomat 155 körülinek, 156 lett. Az érzés pedig az első körben mesés, a másodikban még szárnyaló (a leggyorsabb kilométereket ekkor futottam), a harmadikban totál elkészültem fizikálisan, az agyam viszont képes volt mégis egyben tartani és csak pakoltam a lábaim egymás után. Az utolsó 5 km volt a legnehezebb az egészben. De az már ugye – a Margitszigeten futók mondása szerint – csak egy szigetkör, ami bármikor, bárhol, bárhogyan teljesíthető.

Az Öreg-tó körüli útvonal valóban remek választás egy hosszú futáshoz. Egy kör 7 km, szinte sík, bár azért pici huplik vannak benne, és sok az árnyékos szakasz, illetve több helyen is van kút, ahol lehet frissíteni, mosakodni.

Következő hétvégén emelem a távot 25 kilire, esetleg 4 tatai tókörre, azaz 28 km-re (jó esély van rá, hogy ismét a közelben leszünk). Ha valaki futna szombaton vagy vasárnap Tatán, az Öreg-tó mentén bármit, és csatlakozna hozzám, ne habozzon megkeresni. :-)

A hétvégi futásom adatai itt láthatóak.