terepfutás, bringázás, váltóverseny,

Egy rendhagyó futós-bringás csapatverseny története

Az utóbbi időben több okból kifolyólag sem sikerült a jó előre leadott nevezéseim egy részét versenyzésre váltani. Most azzal próbálkozom, hogy a verseny előtt nevezek, és úgy tűnik ezzel a módszerrel több szerencsém van.

Egy szép szeptemberi napon, belebotlottam a Vadlán Ultra Terepverseny kiírásába, aminek a dátuma már annyira közel volt, hogy a nevezést is lezárták. Gondoltam ez kell nekem. Több táv közül végül egy váltófutás mellett tettem le a voksom. Igaz még nem volt váltótársam, de ha már ilyen jól belelkesedtem, akkor legyen a Run&Roll kategória, azaz a 108 km-es táv teljes hosszát futva vagy bringán kell megtenni, egymást váltva. Nagyon jó ötletnek tűnt! Gyorsan fel is hívtam Gergőt, hogy ráér e aznap, szerencsére neki is nagyon tetszett a program. Nos, ezek után megkerestem a szervezőket, hogy segítsenek, mert ezt a versenyt nagyon szeretnénk, úgy éreztük, pontosan nekünk találták ki ezt a mulatságot. Péter, az esemény egyik atyja, óva intett, merthogy nem annyira könnyű, mint amilyennek tűnik. Nem ismertük a pályát, de sebaj, mi azért szerettünk volna tenni egy próbát.

terepfutás, bringázás, Vadlán Ultra Terep, csapatverseny,

A felkészülési időszakból csupán annyi maradt, hogy egy alkalmas biciklit szerezzünk, végül Gergő MTB-je lett a befutó, kiegészítve egy taposópedállal, hogy futócipőben is tudjunk tekerni. A verseny hetében lehullott özönvízszerű csapadék némi aggodalommal töltött el bennünket. Pont kapóra jött Friderikusz Sándor Szendi Gáborral készült podcastja - Túlélés válság idején - melynek egyik üzenete, hogy ne rettegjünk a jövőtől, ne töltsön el félelemmel már most, hogy ha majd problémával szembesülünk, elég akkor a megoldáson gondolkodnunk. Nagyon adtam én is ezt a gondolatmenetet... A trópusi eső víziója, és ahogy a Keszthelyi-hegység rizsföldjein tolom a mocsárban a biciklit, a podcast meghallgatása után egyszerűen köddé vált. Gergőt is meggyőztem a gondtalan kalandunkról, így pénteken el is utaztunk Cserszegtomajra, a verseny helyszínére.

A rajtszám átvételekor aztán kiderült, hogy két csapatnevezés érkezett a Run&Roll kategóriára. Mivel a másik csapat meg sem jelent, így a Team Runnabe kicsit úgy érezte magát, mint Verstappen az idei F1 szezonban: rajt, cél győzelemben gondolkodtunk, persze ha valami technikai hiba közbe nem avatkozik.

terepfutás, bringázás, mountain bike, Vadlán Ultra Terep,

A verseny hangulata amúgy lenyűgöző volt. A távok változatosak: 108, 50, 31 és 13 km-es útvonalakon lehet versenyezni. A leghosszabb távon váltók is indultak, és egyedüli bringás formaként mi is. Ismeretlen utakon, fittyet hányva a körülményekre, elrajtolt csapatunk a leghosszabb távon, mely meglepően sok szintet tartalmazott. 3300 méternyi emelkedőt és ugyanannyi lejtőt kellett teljesíteni. Versenyre keltünk tehát önmagunkkal, fő szabályként csak egy dolgot kellett betartanunk, hogy ugyanazon útvonalon haladunk és minden váltópontra együtt érkezünk, és ott váltunk.

A rajtot követően én kezdtem a futást és a jövőtől való bárminemű félelem nélkül haladtam szinte maximális erőbedobással. Jól is ment az első szakasz, 7 km után jött az első váltás. Kinyúlva érkeztem meg a pontra, ahol gyors sisak csere történt, megkaptam a hátizsákot, Gergő elrobogott futva, én pedig az elheveredés helyett arra eszméltem, hogy nekem is mennem kell tovább, mert nem fogom utolérni. Lesújtó volt ez a felismerés. Pihenésre nem volt idő, hiába voltam bringával, gyors frissítés következett és tekertem is utána. Rögtön egy masszív emelkedő fogadott, majd egy lejtő, éppenhogy a következő váltópont előtt értem utol a csapattársam. Ismét váltottunk, ismét én futottam.

Mint később kiderült az első három volt a könnyen bringázható szakasza az útvonalnak, no meg az utolsó is, na de ne rohanjunk ennyire előre. Hamar kiderült, hogy a hátralevő részek szűk keresztmetszete nem a futás, hanem a bringázás, azaz a talaj és szint viszonyai gyorsabb mozgást tettek lehetővé futva, mint bringázva. Persze bringán alapvetően bénábbak voltunk, mint futva, ebből az következik, hogy a futótempóból visszavettünk, a bringát pedig tekertük, ahogy tudtuk. Volt pár olyan szakasz, ahova jóérzésű ember biciklit nem visz, de most ezeket az érzéseket hagyjuk, a nyomvonal adott volt. Ennek köszönhetően a teljes távon adódott néhány km, ahol tolni kellett a biciklit, de nemcsak felfelé, hanem olykor lefelé is. Erre mondjuk számítottunk is. Arra viszont annyira nem, hogy egyes részeken vállon kell cipelni. Tíz méterenként egymást váltva vittük a 32 %-os, sártól csúszós emelkedőn a szerencsére könnyű, karbonvázas szerkezetet. Két alkalommal a jól bevált lendítéses technikát is alkalmaztam, azaz a bringát próbáltam egy nagyobb lendítéssel feldobni az előttem lévő magasabban fekvő ösvényre, szerencsére mindkét esetben fentről beakadt egy segítő kézbe.

terepfutás, bringázás, Vadlán Ultra Terep

A verseny útvonala pazar, csokorra fűzve a régió EU-s források felhasználásával készült turisztikai ékköveit, a kilátókat. Számos torony lábánál, felsóhajtottam, hogy „ez is megvan”. De volt természetesen fantasztikus balatoni panoráma, suhanós „single trackek”, 6-8 km-enként barátságos hangulatú és választékban gazdag frissítőpontok. Megvan az a kép, hogy nyakig mocskosan – mert előzőleg a bringával másztam meg négykézláb egy emelkedőt – begurulok egy frissítőpontra, ahol első pillanatban azt látom, hogy éppen lendítik a palacsintát a magasba sütés közben, majd hangzik a kérdés is mellé: „mit kérsz nutellásat vagy házi lekvárosat, van barack, szilva, eper, kisfröccs szódával?” Köszi jól lesz a citromos sör is!

terepfutás, bringázás, Vadlán Ultra Terep

Jól éreztük magunkat a körülmények ellenére vagy éppen azok miatt. Ami a legdurvább, hogy a nagy rohanás közepette semmi másra nem volt idő, csak futottunk és bringáztunk, a frissítésre is csupán pár lopott perc maradt. Utólag persze volt 1-2 hiba, amit elkövettem. Például a második futószakaszon (összesen 7-8 volt) nem indítottam tracket, ezért két helyen beletettem pár 100 méter extrát, illetve hosszúujjúban és ¾-es nadrágban indultam, de idővel kifejezetten meleg volt, váltóruhát pedig nem vittem, a többi baki viszont nem volt annyira zavaró. Kalandos és élményekben gazdag napunk volt. Amolyan határfeszegetős, olyat próbálhattunk ki, ami igazán szokatlan, itt valóban szerepet kapott a csapatmunka.

terepfutás, bringázás,

Nem meglepő, hogy elsők lettünk 11:54-es idővel, ráadásul egy szűk 30 perces pályacsúcsot is összehoztunk ebben a kategóriában, ami nem volt nehéz, hiszen a verseny története során a negyedik Run&Roll csapat voltunk. S hogy miért nem indultak eddig ennél jóval többen ezen a különös terepfutós-terepbringázós megmérettetésen? Értem is, meg nem is. Ez olyan kaland amiből elég egyszer. Na de egyszer mindenkinek ajánlom. Nemcsak az ellenségeimnek, hanem a barátaimnak is. Jó élmény. Aznap is szép volt és most, napokkal később is jó érzésekkel gondolok vissza rá.

Runner’s World 2022/04 (digitális verzió)

Runner’s World 2022/04 (digitális verzió)

Itt az ősz, és ezzel együtt legújabb lapszámunk is megjelent, ami segít neked akkor is, ha most kezdesz el futni, vagy éppen most kezded újra, mert nyáron leengedtél, esetleg leadnál pár kilót. De akkor is, ha keményen végig edzetted a nyarat, és ősszel a versenyeken szeretnéd végre learatni ennek gyümölcseit. Ha pedig éppen nincs különösebb sportcélod, csak olvasgatnál a futással kapcsolatban, akkor is számos hasznos és érdekes cikket találsz nálunk! Ízelítő a tartalomból: ITT

995 Ft

1095 Ft