Edzésadatok bonyolult útvesztőjében

Ma már a jó futócipő mellett szinte alaptartozék a futó számára a sportóra vagy valamilyen erőnlétet monitorozó alkalmazás. Egy amerikai kutatás szerint 2020-ban minden ötödik amerikai felnőtt viselt valamilyen okos eszközt az erőnléti állapot mérésére. A globális okosóra piac 2021 második negyedévében 47 százalékkal nőtt. A futók számára az adatkövetés persze nagyon is hasznos, hiszen segíthet az edzések monitorozásában, az aktuális edzettségi szint felmérésében, az alvás és a regenerációs időszak nyomon követésében, és még sok egyéb másban. Ugyanakkor használatuk információ-túlterheltséghez vezethet, pláne, ha a látott adatokat nem egészségesen értelmezzük.

Hogyan hasznosíthatóak az adatok?

A fitneszalkalmazásokból nyert adatok objektivitása valóban hasznos lehet a futóknak, mondja Angie Winter, sportpszichológiai tanácsadó, edző. „Az erőnléti változások nyomon követése módot ad arra, hogy lássuk, hogyan fejlődünk, és ezzel fenntartható a motiváció arra az edzésmunkára, aminek elvégzése szükséges a fejlődéshez.” Noha a megélt érzések fontos információt nyújtanak a futás során, de ha nyomon követjük a távolság, a tempó, a magasság, a pulzusszám és egyéb környezeti feltételek változásait, sokkal többet megtudhatunk az aktuális edzettségi szintről.

Ha azonban szeretnéd tényleg jól használni az információkat, érdemes nem csak az edzések során rögzített adatokat „használni”. A napközbeni aktivitás ugyanolyan hasznos adatokat kínál, ugyanis ha egy erős futás után nem valósul meg a regenerációs idő, akkor a futáshoz kapcsolódó célok sem feltétlenül valósulnak meg a vágyak szerint. Tehát nagyon nem mindegy, hogyan töltöd a pihenésre szánt időt, még akkor sem, ha történetesen nem mérsz semmit ebben az időszakban. Ha nem történik mérés és nincsenek látható adatok, akkor is megvalósul vagy éppen nem valósult meg az, ami szükséges a következő időszak hatékony edzéseihez. Az okoseszközök tehát egyben erős elszámoltathatóságot is jelentenek használójuknak, ami az edzéseken és az azon kívüli időszakban is tetten érhető.

Az egyik legjobb példa erre, ha valaki a pihenő napján futni megy, bár nem kellene, netán egy erős, szintes túrán vesz részt és nem rögzíti az edzést, hogy ne rondítson bele az összképbe, esetleg az edző által összerakott edzéstervbe. Ezt a kihágást az eszköz adatai természetesen nem tudják figyelembe venni, az algoritmus úgy veszi, mintha nem történt volna aktivitás, ergo pihent állapotban érkezett a futó a következő edzésre.

Tehát az adatok értelmezése akkor ad átfogó képet az egyén állapotáról, ha pontosan vezetnek minden aktivitást!

Mikor kell inkább elengedni az adatböngészést?

Probléma akkor keletkezik, ha túlságosan belemerülsz az adatok bogarászásába, ami egyrészt nem biztos, hogy pontos, másrészt nem feltétlenül érthető mi következik egyik, másikból. „Az ember nem lehet csupán adathalom” – mondja a szakember, Angie Winter. „Az adatok nem adnak számot olyan szubjektív körülményekről, amik nagyon is fontosak az egyén szempontjából. Egy stresszes napról a munkahelyen, az előző esti italozásról a barátokkal, vagy arról, hogy a kemény hétvégi hegyi edzést követően hosszabb felépülési időre van szüksége a szervezetnek."

Egyik adatokkal dolgozó algoritmus sem képes sok egyéb befolyásoló faktorral számolni. Laboratóriumi körülmények között vizsgáltak meg fitnesz eszközöket abból a szempontból, hogy pontosan rögzítik-e az adatokat: a távolságot, a pulzust és az energiafelhasználást. Volt köztük fitnesz alkalmazás, Fitbit tevékenységmérő és Garmin sportóra is. A vizsgálat eredménye az lett, hogy egymáshoz képest és a valósághoz képest is eltérő adatokat mutattak és rögzítettek. Ha tehát olyan adatokat látunk, használunk, amelyek nem tökéletesen pontosak, látható, hogy félre tudják vezetni az egyént.

„Az a helyzet, hogy nincsenek olyan szabályozások, amelyek előírnák az eszközök gyártóinak, hogy összehasonlítsák adatkimeneteiket bármilyen típusú szabványosnak tekinthető orvosi berendezéssel, ez jelentős eltéréseket okoz az adatok integritásában a viselhető technológiákon belül és között” – mondja Kevin Longoria, a vizsgálatban résztvevő fiziológus szakember.

Ráadásul a Koppenhágai Egyetem 2020-as tanulmánya arra a következtetésre jutott, hogy az aktivitásmérő eszközök adatai növelhetik a bizonytalanságot, a félelmet és a szorongást, valamint megszállott és függő viselkedéshez vezethetnek. Ha úgy érzed, hogy ilyen helyzetbe kerülsz, érdemes az eszközhasználatot csökkenteni, vagy átmenetileg felfüggeszteni. Ebben az is benne van, hogy a számszerűsíthető aktivitásból elvész az öröm és az a bizonyos flow élmény, ha ez a helyzet bekövetkezik hagyd el a mérésre használt eszközt, applikációt, hogy összpontosítani tudj a belső éneddel való kapcsolatteremtésre.

Hogyan maradhat egészséges a viszonyod az aktivitásmérő eszközzel?

Az erőnlét, az aktivitás mérésére használt órák, alkalmazások értékes adatokat szolgáltatnak, de nem szabad kizárólagosan ezekre hagyatkozni és vakon bízni a számokban. Sőt nagyon fontos és hasznos, ha futóként az érzéseid, az érzékelésed is jól működik. Érdemes olykor óra nélkül edzeni, vagy nemes egyszerűséggel leragasztani az óra számlapját és érzésre futni, majd az edzést követően visszanézni az adatokat. Ez olyankor kifejezetten hasznos, amikor a tempót gyakorlod és nem pulzusra futsz.

„A futók általában magas teljesítményre motivált egyének, akik egy kicsit jobban összpontosítanak arra, hogy mi történik rosszul. Írj naplót, ami segíthet abban, hogy visszanézd, és megtudd, mi ment jól – még ha nem is hoztál tökéletesen egy-egy tempót, akkor is biztos lehetsz abban, hogy előrébb léptél” - mondja Angie Winter. Egy ilyen szubjektív leírás olyan kontextust biztosít egy-egy edzéssel kapcsolatban, amit az algoritmus nem tud. Nem véletlen, hogy a legtöbb edző, kéri, hogy minden edzéshez írjon a futó pár saját gondolatot, megérzést, hogy ne csak az adatok szolgálják az információt.