matyas zsuzsi

Dr. Földi Zsuzsa receptje: két válás, egy elfogadó pár, négy gyerek, hét kutya, három macska és hatékony időbeosztás

Nehéz eldönteni, hogy mi nagyobb teljesítmény: lefutni a Spartathlont, vagy négy gyereket – többségében – egyedül nevelni, plusz ellátni a háztartást, a hét kutyát, a három macskát, valamint rendelni az állatorvosi rendelőben. Persze, nem is kell megválaszolni a kérdést, de azért érdemes kifaggatni a főszereplőt, dr. Földi Zsuzsát. Hogy a csudában lehet ennyi vasat tartani a tűzben egyszerre?

Mielőtt rátérnénk életed kacskaringóira, kezdjük az elején! Mikor és hogy kezdtél futni?

Több mint húsz esztendeje, az állatorvosi egyetem évei alatt a csoporttársaimmal váltóversenyeken indultunk. Egyszer a Szarvasűző nevű eseményre is elmentünk, aztán az erdőben, zuhogó esőben, csontig ázva jöttem rá, hogy ez óriási buli és én imádok futni. Az egyetem után pár évig még tartott a lendület, de aztán 2002 körül egy tűsarkúban táncolás során kiment a bokám. Hétvégén történt, az ügyeleten csak egy röntgent csináltak, ami nem mutatott ki semmit. De még fél év után is kékült, rendszeresen bedagadt, ezért újra elmentem orvoshoz, ekkor derült ki, hogy elszakadtak a szalagok. Az erős panaszaim véget is vetettek az amúgy is csak erősen amatőr futókarrieremnek.

Mikor és miért tértél vissza újra?

Szépen elszaladtak az évek, szültem három gyereket, és rájöttem, hogy már nem ehetek bármit és bármennyit, mint fiatalon. Ezért 36 évesen elkezdtem otthon DVD-re tornázni, majd egy ismerősöm csoportos óráira járni. Ekkor már egyedül voltam a három gyerekkel, Emma öt és fél, Fruzsina három és fél, Andor egy éves volt, felpakoltam őket és elbattyogtam az órára. Előfordult, hogy Andort közben megszoptattam, vagy ha nagy nyűgős volt, felkötöttem a hátamra. Így teltek az életmódváltás első hónapjai.

SPARTATHLON
Forrás: SPARTATHLON

Hajnali futások és fitnesz instruktori képesítés

Hogy ízlett a futás ennyi kihagyás után?
Furcsa volt, hogy amit bírtam húszévesen, azt nem bírtam, közel a negyvenhez. Régen bármilyen ócska cipőben futhattam, semmi bajom nem volt. Ám az újrakezdésnél minden nyavalya elkapott, boka- és térdpanaszok, kínlódtam a cipőkkel, folyton sérült voltam. Ezért muszáj volt belemélyednem a futás hátterébe, egy barátnőm javaslatára elkezdtem erősíteni. Közben megismertem az új páromat is, ami lehetővé tette, hogy elkezdjek hajnalban kijárni futni, amíg ők alszanak, így a gyerekek nem maradtak felügyelet nélkül. A futásaim kezdetek 2013 februárjára tehető, 2014-ben csapatban teljesítettük az Ultrabalatont, amiből 45 kilométert vállaltam, majd állapotos lettem, de a terhességem ötödik-hatodik hónapjáig mozogtam. A negyedik szülésem is, a többihez hasonlóan, császár volt, de a felépülésem sebességében egyértelműen érezhető volt, hogy sportolok.

Mennyi idő után tudtál visszatérni?
Júniusban szültem, szeptemberben már gyalogoltam az otthoni futópadon, majd szép fokozatosan elkezdtem futni. Hét hónapos volt Natasa, amikor vettem egy futóbabakocsit, mert nem tudtam kire hagyni őt, a kinti futás viszont már hiányzott. Csak napközben tudtam megoldani a futást, hiszen a többi gyerekkel sok volt a teendő délután. Közben azt éreztem, hogy az egészséges sportoláshoz több tudásra van szükség, ezért elvégeztem egy fitnesz instruktori képzést, hogy magamon is tudjak segíteni.

Második szakítás: egyedül négy gyerekkel

Mondhatjuk azt, hoy sínre kerültél?
Ami a mozgást illeti, igen, kezdtek kialakulni a dolgok. De közben úgy döntöttem, hogy ebből a kapcsolatból is kilépek. Úgy ismertem ugyan meg a páromat, hogy futok, de aztán mégsem fogadta el, hogy nekem a futás mennyire fontos. Ha két ember együtt él, ott mindennél fontosabb a kompromisszumkészség, de én hiába keltem fel hajnalban és tudtam le a futásomat reggel háromtól hétig, mégis szemrehányást kaptam, ha este emiatt előbb le akartam feküdni. Akkor működött a kapcsolatunk, ha terhes vagy sérült voltam, mert akkor kiesett a futás az életemből, kezdett kirajzolódni előttem, hogy ebben a kapcsolatban sem lehetek önmagam. Ezért megint meghoztam ezt a döntést.

Bátor lépés volt.
Vannak olyanok, akik szerint inkább önző. De én megtanultam Ónodi Ágitól, akinél a babahordozási tanácsadói hivatás alapjait sajátítottam el, hogy az az első, hogy én legyek jól, hiszen csak akkor tudnak jól lenni a gyerekeim is. A magyar társadalomban azonban elvárják az anyától, hogy megdögöljön a gyerekeiért, ami senkinek sem jó. Egyedül maradtam hát a négy gyerekkel, plusz van hét kutyánk és három macskánk, az életünk megszervezése tehát nem volt egyszerű, de sokat segített, hogy leadtam a maximalizmusomból.

Ez miben nyilvánult meg?
A szüleim nagyon pedáns emberek, talán ebből adódik, hogy én is mindig mindenben törekedtem a legjobbra, de aztán rájöttem, hogy ez van, amikor visszaüt. Most persze ne úgy képzeld el, hogy nálunk trágyadomb van, de például megelégszem azzal, hogy egy nap egyszer összepakolok, nincs értelme többször és nincs értelem ezen rugózni. Sokat segített a szárítógép is, öt emberre mosni, teregetni, a szárítót leszedni baromi sok idő, ezzel legalább kétórát spórolok hetente.

matyas zsu

Új szerelem és átfogalmazott maximalizmus

A maximalizmusból leadtál, de csak a házimunkában?
Nem, szerencsére másban is. A futásban is hajlamos voltam kizsigerelni magam, de amióta Barát Gabriella az edzőm, sokkal elfogadóbb vagyok magammal szemben. Kevesebbet is vagyok sérült és a szakszerű edzésfelépítés miatt jobban fejlődök. Megtanultam nem folyton csúcsra járatni magam, hanem a jó szót megfogadva, a gyengébb napokat elfogadva készülni. Gabiban, sok más mellett, az a jó, hogy edzéstervezésnél figyelembe veszi az élet egyéb dolgait, a munkához és a családhoz köthető kötelezettségeket.

Gabi öt éve az edződ és azóta figyelhető meg nálad a fejlődés, a 2017-es hatórás futástól jutottál el az idei Spartathlonig. Mi vitt rá az ultrákra? Miért érezted úgy, hogy egyre több és több kell?

Mindenki másért fut, van, aki a táj, van, aki az eredmény miatt, aztán van, akit lelki tényezők vezérelnek. Én a futást, mint mozgást szeretem. Nem mondom persze, hogy a táj nem nyűgöz le, ha valóban szép, Görögországban például elámultam a hegyek és a tenger láttán, de én a futópadon is imádok futni, imádom azt az érzést, ahogy az izomzatom munkájával lépem az egyiket a másik után. És örömmel tölt el az is, ha otthon futok a reptér mögött, ugyanazon a szakaszon. Ha szép, ha nem, nekem tökéletesen megfelel, mert átjár a futás, a mozdulatsor öröme. De talán az idei Ultrabalatonon tudtam megfogalmazni magamban, hogy miért imádom az egészet ennyire. Olyan 140 km futás volt már mögöttem, a Balaton partján futottam, épp ment le a nap. Túl voltam már a flow érzésén, egyedül voltam és csak futottam bele a semmibe. Annyira tökéletes volt minden. Azt éreztem, hogy megérkezem magamhoz. De ezt csak több mint tíz órányi futás után fordul elő velem. Talán azért, mert olyan eseménydús az életem, hogy sok mindent kell kifutnom magamból. Talán, ha kevesebb történés lenne körülöttünk, kevesebb mozgás is ki tudna lúgozni.

Ha jól tudom, az idei Spartathlonon a párod kísért.
Igen, Gáborral öt és fél éve vagyunk együtt. Ő teljes mértékben elfogad. Mivel nem élünk együtt, kevesebbszer találkozunk, mint szeretnénk, de a közös időnket nagyon tartalmasan töltjük. Olyan mértékben százszázalékos benne az elfogadás, hogy a Spartathlon előtt volt egy gyerekmentes hétvégénk, de én egy sátorral egy magam elvonultam Zalába, hogy át tudjam gondolni a versenyt, a pályát, a frissítést, rendben tettem fejben mindent. Előtte erre nem volt lehetőségem, mert két gyerek is iskolát váltott. De Gábor ezt is megértette és nem akadályozott meg ebbe a talán kissé furcsa remeteségben.

SPARTATHLON
Forrás: SPARTATHLON

A futás olyan, mint az élet, igaz?

Hogy tetszett a Spartathlon? Azt kaptad tőle, amit vártál?
Nehezen indult, az első nyolcvan kilométeren percenként hússzal magasabb volt a pulzusom, mint amit terveztünk, valószínűleg a hőség miatt. De aztán rendeződtek a dolgok. Egy ilyen verseny mindig hatalmas önismereti út, nagyon jó volt magammal lenni, életem legőszintébb pillanatait élem meg egy ilyen kihívás során. Minden verseny közben vannak iszonyú rossz időszakok, de az élet is ilyen, nem? Azon múlik minden, hogy az ember mennyire marad fegyelmezett, mennyire áll helyt a kritikus pillanatokban. Sokat tanultam magamról és sok szép pillanatom is volt közben.

Idén már két 200 km feletti versenyed is volt, úgy, hogy 2021 decemberéig edzősködtél is az állatorvosi munkád mellett és nyilván ilyen távú versenyekre azért időben is sok futással lehet felkészülni. Mi a rendezőelve az időbeosztásodnak?
A feladatokat listázom fontosság és sürgősség alapján és eszerint megyek végig rajtuk. Az edzősködést abbahagytam, mert már nem volt időm rá, heti három napot rendelek, de a gyerekek fuvarozása is felér egy félállással, ugyanis napi négy órát töltök azzal, hogy elviszem őket a különböző iskolákba. Vecsésen lakunk és minden nap megjárjuk a Városligetet, Lágymányost és Pestszentimrét, ugye, kétszer. Amikor egy időben két helyen kellene lennem, akkor besegítenek az apukák. Az iskolaválasztást nagy mértékben befolyásolta, hogy a négy gyerekből kettő Aspergeres. De ennél nagyobb bajunk le legyen, igaz? Végül mindenkinek megtaláltuk a számára kedves iskolát és jól érzik magukat. Tudod, a döntéseimben szerepet játszott az is, hogy nem akartam, hogy rossz mintát lássanak. Azt hiszem, így tudjuk mindannyian a legteljesebb életet élni.