Beszéljünk picit a versenydrukkról!

A leggyakoribb tünetek az esemény közeledtével szépen fokozatosan jelenhetnek meg: alvásproblémák, gyomorfájdalom, étvágytalanság, fokozott verejtékezés, idegesség, szorongás, szétszórtság. Ezeknek a tüneteknek a mértéke eltérő lehet mindenkinél, a legszélsőségesebb esetekben viszont már a teljesítényt is befolyásolhatják és jelentősen csökkenthetik a versenyzés élvezetét. Szelídebb tünetek esetén fogadd el, hogy picit befeszülsz a nagy nap közeledtével, ám ha fokozottabban van jelen az életedben a versenydrukk, érdemes komolyabban foglalkozni vele, ugyanis felépíthető a mentális készségek azon tárháza, amiket bevethetsz ilyenkor.

A legfontosabb leszögezni, hogy ez az állapot normálisnak tekinthető, a testi tünetekkel együtt. Ahelyett, hogy feszültté válsz amiatt, amit 1-1 verseny előtt érzel, hagyd, hogy a tested tegye a dolgát! A fizikai és mentális tünetek, amelyeket kellemetlennek és kényelmetlennek tekintesz, a szervezet természetes, biológiailag kódolt reakciói. Amikor egy észlelt „fenyegetés” közeleg, bekapcsolódik a szimpatikus idegrendszer és felkészíti a szervezett a várható „küzdelemre”. Ugyan a versenyzés nem élet-halál helyzet, mégis gyakran maximális fizikai erőfeszítéseket igényel, ezért nem meglepő - és nem is rossz dolog - a szervezet előzetes reakciója.

Amikor a szimpatikus idegrendszer aktiválódik, elárasztja a testet hormonokkal. Ezek a hormonok katekolaminok, mint az adrenalin és a norepinefrin, felelősek a megnövekedett pulzusszámért, a magasabb légzésszámért és a magasabb vérnyomásért. De még a folyamatos WC-zési inger is a fokozott szimpatikus idegrendszeri hatásnak tulajdonítható.

Amit érdemes megjegyezni: azok a fizikai érzések, amiket teljesítményszorongásként érzékelünk, nem rossz dolgok. Valójában a fiziológiai változás ténylegesen felkészít arra, hogy eleget tudj tenni a versenyzés követelményeinek. Éppen ezért fontos, hogy ne szorongásként éld meg ezt az állapotot, hanem inkább izgalomként, tehát képzeld újra a perspektívát, a helyzet jelentését, mert ez segíthet az élmény pozitív megélésében és a minél jobb eredmény elérésében.

De mi van akkor, ha ez sehogyan sem sikerül?!

Csak akkor tekintsd normálisnak a szervezt stresszválaszát, ha a tünetek jó időpontban jelentkeznek. Közvetlenül a verseny előtti 1-2 napról van szó. DE ha már jóval az esemény előtt megjelennek az erőteljes tünetek, netán már a versenyzés gondolatára bekapcsol a szervezeted védelmi funkciója, a „menekülési üzemmód”, az nyilván nem hasznos. Az ilyen aktivált állapot extra energiát fogyaszt, és ez negatív hatással lehet a teljesítményre, de egyszerű hétköznapi tevékenységekre is, főleg, ha hosszan fennállnak. Próbáld meg ebben a helyzetben lecsendesíteni a szimpatikus idegrendszeri hatás erejét, tudasd a testeddel, hogy „még nincs itt az idő”.

Ehhez jó technika, ha tudatosan odafigyelve, lassan és mélyeket lélegzel, mivel a légzés sebessége befolyásolja a szimpatikus és paraszimpatikus tevékenységet, a folyamatot megfordíthatod. A szabályozott, lassú légzés kioldhatja a szimpatikus idegrendszert és csökkentheti a fiziológiai stresszreakciót. Ehhez elég néhány perc is, a lassú légzés csökkentheti az aktivációs szintet, és enyhülést hoz a nem kívánt mentális és érzelmi reakciókat illetően. Fontos, hogy elhidd, képes vagy uralkodni a tested és a helyzet felett, nem kell napokon át viselni a felfokozott fizikai tünetek meglétét.

A tudatos légzéstechnikát egészítsd ki rendszeres, akár napi többszöri, pár perces meditációval. Frissebben, magabiztosabban és a tested különböző zavaró reakcióinak „uraként” fogod tölteni a nagy esemény előtti utolsó napokat!