Borítókép: (Benn)született futók: a tarahumara indiánok

(Benn)született futók: a tarahumara indiánok

Mexikóban él egy törzs, amelynek tagjai híresek arról, hogy napi szinten tesznek meg ultramaratoni távokat. És nemhogy gps-ük, de még futócipőjük sincs.


A Tarahumara törzs életében mindennapos, hogy a férfiak vadászat közben akár napi 150 km-t is megtesznek futva, és ez számukra nem is jelent olyan nagy megerőltetést. A vad elejtésén túl egy magasztosabb erő is vezérli őket: úgy tartják, hogy minél gyorsabban és minél többet futnak, annál közelebb kerülnek az istenekhez. Saját magukat a Rarámuri névvel látták el, ami annyit tesz: "mezítláb futók".
Az ország északnyugati részén elő törzs tagjainak száma 50-60 ezer fő, és az uto-aztékok leszármazottai, de szoros rokonság fűzi őket az apacsokhoz is. Kis, elszigetelt csoportokban élnek a hegyek között, az év egy részében barlangokban laknak, és a vidéken lehetetlen a lovakkal, vagy járművel való közlekedés, ezért a helyváltoztatás legkézenfekvőbb módja a gyaloglás és a futás. A tarahumarák naponta 50-80 mérföldet futnak, nem is lassú tempóban, és az állóképességük egészen hihetetlen. Vadászmódszerük egyszerű: addig futnak az állat után, amíg az összeesik.
A kutatók szerint az elképesztő képesség titka nem a genetikában keresendő, hanem a környezetben és kultúrában, ezekhez adódik hozzá a megfelelő táplálkozás. Az indiánok főleg összetett szénhidrátokat fogyasztanak, fehérjét és zsír csak kevés mennyiségben. Étrendjük alapja a kukorica, de sok tököt, babot és chilit is fogyasztanak. Húst ritkán esznek, az állatokat inkább a trágyázás miatt tartják. Ha mégis húsra kerül a sor, akkor kecskét, csirkét, vagy halat esznek.
A futás nagy kulturális jelentőséggel bír életükben. Edzéseket nem végeznek, sőt futás előtt dohányoznak és isznak is. Két nagyon fontos futóversenyük van: a rarajipari és a dowerami. Az előzőt a férfiak, az utóbbit a nők számára írják ki. A férfiak versenyében többnyire szomszédos falvak 3-10 fős csapatai versengenek. A kemény terepen a futók egy fából készült, baseball labda alakú fát rugdosnak maguk előtt, és a táv akár 150 mérföld is lehet. A versenyt körüllengi a babona és a misztikum, a varázslók minden praktikát bevetnek, hogy hátráltassák az ellenfeleket. Az egyik legbizarrabb módszer egy speciális, denevérvért tartalmazó dohánykeverék elfüstölése, ami távolt tartja a futótól az ellenfél ártó szellemeit.
A tarahumara indiánok 1992-ben álltak először rajthoz egy ultramaratonon, ahová egy vadonkutatással foglalkozó alapítvány nevezte be őket. Egyikük sem ért célba, de ennek oka az volt, hogy nem ismerték a pályát, és a szokásokat, ráadásul nem is étkeztek közben mivel a kultúrájukban csak akkor vesznek magukhoz eledelt, ha személyesen kínálják őket. Rá egy évre azonban már megismerkedtek a tereppel és a szokásokkal, és az első, második, valamint az ötödik helyen is egy tarahumara indián végzett. A győztes 55 éves volt.
Forrás: www.filantropikum.hu

Tarahumara Indian crosses a river in huarache sandals