A mérce mércéje, avagy ki és miért kerül a világranglistára az atlétika világában

A Magyar Atlétikai Szövetség honlapján a napokban tettek közzé egy írást, amely az atléta-világranglista elkészültének és fenntartásának kulisszatitkaiba enged bepillantást. Azért is kellemes téma ez számunkra, mert van magyar vonatkozása: Spiriev Attila vezetésével egy magyar cég kezeli a rangsort. A téma kapcsán elhatároztuk, hogy felvetünk egy-két sportjogi szempontot, ami körüllengi – és most nevezzük hát nevén a gyereket – a World Athletics világranglistáját.

Kezdjük azzal, hogy objektív képet mutat-e a lista. Igen, vagyis talán. Ha igazán precízek akarunk lenni, akkor a középiskolai történelemtanár becsapós kérdéseire adott válasz első két szavát hívhatjuk segítségül: attól függ. A mérés képlete az „eredménypontszám” és a „helyezéspontszám” összegéből kijövő teljesítménypontszám. Ahol az eredménypontszámot a World Athletics előre meghatározott versenyeinek táblázata alapján lévő szorzó határozza meg (négyévenkénti frissítéssel), a helyezéspontszám pedig a versenyen elért eredményt rögzíti. Ne aggódjunk, a matekórának vége! Nem is volna hiteles egy jogásztól ennél komolyabb algebrai fejtegetés. A válasz tehát azért kezdődik „attól függ”-gel, mert aki kevés versenyen indul, az szinte biztosan kevesebb ponttal gazdagodik. Ezt árnyalja azért, hogy ki az a versenyző, aki nem akarja megmérettetni magát. Szinte értelmetlen a sérülésen kívül abból kiindulni, hogy a versenyző nem versenyez a versenyszezonban.

Ne kerülgessük tovább a forró kását! Származik-e hátránya egy versenyzőnek abból, ha nincs előkelő helyen ezen a világranglistán? Igen. Ami a versenynek jó, nem feltétlenül jó a versenyzőnek. A versenyekre szóló meghívásokat, a pályabeosztásokat mára szinte kizárólag ennek a listának a segítségével állítják össze. Miért lenne ez másképp, hiszen minden versenyrendező azt szeretné, ha a legjobb atlétákat látnák a nézők a versenyén. Azt is, hogy a verseny feltételeit (mint például a pályabeosztás) objektív adatok mentén körvonalazzák. Ne menjünk messzire, a Gyulai István Memorial is használja a rendszert. Ha a szeretett futónk nem szerzett elegendő pontot a világranglistán, akkor könnyen lehet, hogy nem hívják meg versenyekre. Ha nem hívják meg, akkor elesik a további pontszerzés lehetőségétől. Ezzel a meghívottakhoz képest tovább tágulhat az olló.

Tud-e bárki eredményesen fellépni amiatt, hogy kevés pontszámmal bír, és ezért nem hívták meg valamelyik versenyre? Akár kártérítéssel amiatt, hogy ha elindult volna, akkor megnyerhette volna („lássák csak, ennyit én álmomból felkelve is futok, mint amennyi a győztes idő volt”), ha megnyerte volna, akkor bezsebelte volna a pénzdíjat, és mivel az nincs nála, ezért ez kárként jelentkezik a családi költségvetésben.

Nem, két okból sem:

1. A versenyszervezőknek a saját versenyük tekintetében önálló döntésük, hogy kit hívnak meg. Míg a hazai és nemzetközi szövetségek éves rendes versenyeinek (olimpia, világbajnokság, országos bajnokság) nevezése az előre lefektetett feltételek mentén nyitott, addig tudomásul kell venni a meghívásos versenyek eltérőségét.

2. (Ezen fusson túl az olvasó szeme, ha nehezen viseli a jogászkodást!) Bár a kártérítés fogalmába beletartozik az „elmaradt haszon” is, de azt nem lehet alkalmazni független változók esetében. A bíróságon nincs olyan, hogyha elindultam volna, nyertem volna. Ezt a jogintézményt kizárólag akkor lehet alkalmazni, ha már biztosan nekem járó előnyöket vonnak meg tőlem, például a határozott idejű, de megszakított munkaszerződés jövőbeli munkabére esetén.

Tény, hogy a rendszernek vannak elméleti buktatói. A gyakorlat azonban egyértelműen igazolja, hogy a világranglista a versenyzők, a versenyszervezők és a szurkolók számára is jelentős előnyökkel jár. Aki ezzel nem ért egyet, az lobbizzék a World Athletics-nél, vagy Spiriev Attilánál, hogy felkerülhessen a versenye a következő négyéves ciklusban a versenytáblára. Ki tudja, talán ezzel a következő ranglista-ciklusra már a pontszámok is kedvezően alakulnak majd.

A cikk szerzője Simor Miklós sportjogász (SIMOR Ügyvédi Iroda)