„Addig csinálom, amíg élvezem és szeretem” – interjú, Németh Lucával, a múlt heti ifjúsági terepfutó VB egyik legsikeresebb hazai résztvevőjével

Szavain keresztül egy szorgalmas, tehetséges és céltudatos fiatal sportoló zsúfolt, de sikerekkel teli élete körvonalazódik, aki saját bevallása szerint kicsi kora óta pörög, s még azt sem bánja, ha olykor-olykor lemondásokkal jár az az út, amin három éve elindult.

Németh Luca az elmúlt hétvégi Ifjúsági Skyrunning Világbajnokságon háromszor állt dobogón. A vertikál versenyszámon harmadik helyezett lett, a sky futamon második, a kettő kombinációján pedig, amelyen az első két futam eredményei döntöttek, szintén a dobogó harmadik fokára állhatott.

Lucával beszélgettem a felkészüléséről, a versenyről és arról, hogy milyen céljai vannak a jövőben.

RW: Hogyan indult a futópályád?

NL: 13 éves korom táján kezdődött, hogy egyszer-egyszer elmentem futni apával. Terepen és nem olyan hosszan futottunk. Később láttuk, hogy a házunkhoz közeli erdőben tájfutó edzés zajlik és mondtam, hogy kipróbálnám valamikor. Aztán elkezdtem tájfutni, majd egy év múlva - miután rájöttem, hogy csak maga a futás jobban megy - még inkább a futás felé vettem az irányt. A tájfutásban nem voltam igazán jó, mert nem tudtam jól tájékozódni. Ha volt mondjuk egy 5 km-es pálya, 6-7 km-t futottam, sokkal többet, mint amennyit kellett volna, mert mindig eltévedtem. Elkezdtem hát kicsit komolyabban terepen futni. Ez 2016-ban volt. Az első versenyem, a Bükki Hegyi Maraton 10 km-es távja, amit még apával futottam együtt. Egyébként a mai napig tájfutok néha, járok versenyezni, csak nem az a fő sportágam.

RW: Apukád rakja össze az edzéseidet?

NL: Igen, őt tartom az edzőmnek, ő segít mindenben, de sokat tettek a sikerekért a tájfutó ismerősök is, velük szoktam futni a hosszúkat terepen.

RW: Mennyi edzés kell ezekhez az eredményekhez?

NL: Nagyjából 5-6 edzésem van egy héten, emellett sokat úszom és néha biciklizem is. Illetve erősítek heti 1-2 alkalommal és edzőterembe járok aerobik foglalkozásokra.

RW: Mennyi idődet veszi mindez igénybe?

NL: Sűrű a napirendem. Az iskolában olyan fél 4-4 körül szoktam végezni, aztán van egy órás szünetem, olyankor eszem vagy folytatom a tanulást, aztán 5 órakor szokott kezdődni az edzés, ami nagyjából 7-ig tart – levezetéssel, nyújtással, mindennel együtt. Fél 8 körül szoktam hazaérni, utána még tanulok ismét, tehát sok időmet elveszi, de főleg télen nehéz, amikor a suli monotonitása is adott és hamar sötétedik.

RW: Jár mindez komolyabb lemondással számodra?

NL: Olykor igen. Például kétszer kellett lemondanom eddig két projektlehetőségről, amely során kimehettem volna Kínába – 4 éve tanulok kínaiul – de mindig pont vagy ütötte a VB-t vagy előtte lett volna másfél héttel. Túl sok fáradtsággal járt volna, illetve nem hagyhattam volna ki az edzéseket sem pont a VB előtt. Tehát kevés a szabadidőm év közben, de olykor nyáron is volt már olyan, hogy a barátaimmal közös szalonnasütésről vagy buliról kellett eljönnöm, mert másnap menni kellett edzésre. Persze utólag átgondolva, megérte.

RW: Mekkora volt az eddig futott leghosszabb távod?

NL: Körülbelül 25 km, amit idén júliusban futottam Franciaországban, amikor részt vettem egy 1 hetes edzőtáborban. Szeretem a fokozatosságot betartani.

RW: Nem ez volt az első világbajnokságod, ugye?

NL: Tavaly volt az első, akkor 15 éves voltam. A korosztályi besorolás szerint a Youth „A” kategóriában 16-17 éves kor között lehet nevezni, de aki éppen tölti a 16-ik életévét, az már elindulhat. Tavaly is ugyanitt volt, Olaszországban, így idén örültem annak, hogy már tapasztaltabb leszek, ismerem a pályát.

RW: Mennyire volt erős a mezőny számodra?

NL: Sokat erősödött az előző évhez képest. Tavaly az én korosztályomban csak 5-en indultunk, idén 14-en voltunk. A tavalyi sky versenyszámban a győztes idő 2 óra 28 perc végére tehető, idén az első négy futó jobbat futott, mint a tavalyi győztes. Több pályacsúcs is született, a norvég lány, aki mindegyik számban győzött, 5 percet javított a pályacsúcson, ami szerintem nagyon sok.

Az alábbi videón Luca befutója a vertikál futamon (forrás: Magyar Terepfutó Válogatott Facebook oldal, Oszaczki Géza)

RW: Mik az idei futós terveid?

NL: Megyek Chamonixba az YCC-re, de előtte még Svájcba, Zermatt-ba, ahol a Matterhorn Ultrask nevű verseny, itt két távon indulok, egy vertikálon (2,3 km / 655 m+) és egy hosszabb, 19 km-es versenyen (19 km / 1150 m+), onnan megyünk tovább Franciaországba. De a főversenyem idén a VB volt, most már inkább a pihenésé a főszerep, csak élményszinten fogok versenyezni.

Ősszel az Ultra Pirineu egyik távján fogok elindulni, egy 19 km-es versenyen. Illetve ősszel és télen pedig szeretnék a sífutásra nagyobb hangsúlyt fektetni. Idén már elkezdtem, de szeretnék komolyabban megtanulni.

RW: Mondtad, hogy apukád segíti az utadat, adja az edzéseket, tanácsokkal lát el, büszke most rád?

NL: Szerintem nagyon örül a sikereimnek, de semmilyen elvárása nincs velem szemben. Mindig azt mondja, hogy addig csináljam, amíg élvezem és szeretem, ne kötelesség legyen, mert az rombolja a futásélményt. Ha nyomás van rajtad, akkor nem csinálod szívesen, de ez nemcsak a futásra igaz, hanem bármi egyébre is. Nyilván olykor velem is előfordul, hogy nehéz egy-egy edzés, amiken jó túl esni, de az belefér.

RW: Hosszútávon vannak terveid a futással?

NL: Nagyon hosszútávon még nem gondolkodom. Most a VB után próbálom élvezni a futást, illetve még a nyár végét az iskolakezdésig. Egyelőre a jövő évre sem nagyon látom a célokat. Egészen hosszútávon talán annyi, hogy jó lenne idővel kimenni külföldre, akár kint is élni. Azt látom, hogy azok a futók, akik magashegyi környezetben élnek, kint edzenek, jóval erősebbek, nagyon látszódik rajtuk, hogy hol futnak napi szinten.