A futás egy őszinte sport. Vagy mégsem?

Az 1980-as Boston Maratonon elsőként célba érő nő, Rosie Ruiz 2:31:56-tal nyert. A futónő ahhoz képest, hogy óriási egyéni csúcsot futott, egyáltalán nem tűnt megviseltnek, ráadásul, amikor az edzésmunkájáról kérdezték – fél év leforgása alatt közel 30 percet javított – nem tudott értelmes választ adni. Erre a futásra önállóan készült – legalább is ezt állította. Idővel gyanússá vált az eset, többen állították, hogy nem látták őt az útvonalon elfutni, a szervezők átvizsgálták az eseményen készült felvételeket, amiken Ruizt nem találták meg. Végül 8 nappal a célba érkezése után megfosztották az első helytől. Kiderült, hogy a hat hónappal korábban teljesített New York Maratont sem futotta végig. Ott ugyan csak a 11. helyet szerezte meg, ám az elért 2:56:29-es eredményével kvalifikálta magát a későbbi Boston Maratonra. Csalásainak az volt a lényege, hogy tömegközlekedési eszközön tette meg a táv jelentős részét, majd a célba érkezés előtt alig pár száz méterrel a szurkoló tömegből belépett a pályára és befutott a célba. Tettét soha nem vallotta be nyilvánosan, de egy ismerősének állítólag elismerte kiegészítve azzal, hogy nem gondolta, hogy még nem futott be az első nő, ő volt a legjobban meglepődve a célban, amikor ezt realizálta.

A hazai helyzetről a két legnagyobb versenyszervezőt kérdeztem az utcai futóversenyeken és a terepfutóversenyeken megélt tapasztalatokkal kapcsolatban.

Picivel rövidebb lett, maradhat?

„Magyarországon is van minden, amit el lehet képzelni” – kezdi Tamás Krisztián a Budapest Sportiroda, marketing igazgatója. „És igen, olyan futó is van, aki nem futja végig a távot. A Wizz Air Budapest Félmaratonon és a SPAR Budapest Maratonon amatőr bajnokság keretén belül díjazzuk a futókat 5 évenkénti korosztályos besorolással. Vannak futók, főként az idősebb korosztályban, akik kifejezetten arra mennek rá, hogy kupákat, serlegeket gyűjtögessenek, az viszont nem fontos számukra, hogy végig is fussák a versenyt. Amikor a rakparton oda-vissza megy a mezőny, simán átvágnak és a szemben haladókkal folytatják a futást. Jó pár éve tudjuk, hogy kik ezek a futók, bár mi magunk nem mentünk utánuk soha, de volt olyan indulónk, aki végigkövetett maratonon egy sporttársat így és a célba érkezést követően elmesélte a tapasztaltakat. Ezért találtuk ki azt, hogy az útvonal legtávolabbi fordítóiba időmérő szőnyeget teszünk, és akinek nincs ideje ott, az nem kerül bele a hivatalos eredménylistába.”

Azt mondja Krisztián, hogy a Facebook és Instagram korában menő azzal pózolni, hogy lefutotta valaki például a Budapest Maratont. Amikor még a Hősök teréről rajtolt a mezőny, volt olyan futó, aki nem szégyellt felszállni a Földalattira a Bajza utcánál és a Vörösmarty téri végállomáson visszasétált a mezőnybe, majd továbbfutott.

Fuss Józsi a Mari rajtszámával!

„Rajtszámcserével történő visszaélés ritka, de azért előfordul, leginkább azért, mert van, aki úgy gondolja, hogy túl macerás az átírás. A dobogósoknál biztosan kiderül ez a csalás, de amikor például a 17. helyen befut egy férfi egy női rajtszámmal, arról valószínű soha nem fogunk tudni, kivéve, ha valaki szól. Ha kiderül az eset, töröljük az eredménylistáról a rajtszám tulajdonosát, illetve büntetésként előfordul, hogy az átnevezés ki nem fizetett díját ráterheljük a futóra. Örökös kizárás nem jár érte nálunk” – ismerteti Krisztián a Sportiroda liberális hozzáállását.

„A női futásokon, ha egy férfi futó „álruhában” fut, arról előre szoktunk tudni. Ilyenkor az a megállapodás, hogy benevezhetnek, kapnak rajtszámot és chipet, a célban befutó érmet, de az eredménylistába nem kerülnek be. Ilyen esetekben poénból szoktak futni és nem azért, mert jó eredményt akarnak elérni vagy mert egy női futótársukat így segítik jó helyezéshez, így ez nem is tekinthető csalásnak.”

Az erdő mélye sok mindent elfed!

Ennél jóval komolyabb következményekkel kell számolnia annak a futónak, aki terepfutóversenyen adja a fejét csalásra. Erről Csanya, a Terepfutás.hu események főszervezője mesélt.

„Emlékszem, hogy a teljesítménytúrákon az „útvonal optimalizálás” kifejezetten erénynek számított, büszkeség volt az, ha valaki egy 100 kilométeres túrát 85-ből kihozott. A „kispistázás” szó is ebből az időszakból származik. Ezek a jelenségek lényegében azt takarják, amikor az induló nem a kijelölt úton teljesíti a kiírt túrát. Direkt útvonalrövidítés nem igazán jellemző a terepfutókra. Már csak azért sem, mert az eseményeken szokott lenni be nem jelentett pont, illetve a terepfutók általában teljesítmény-orientáltabbak. Számukra fontos, hogy ha 55 kilométer a távolság, akkor 55 kilométert fusson és ne kevesebbet. Nem szándékos útvonaltévesztések és ebből adódó rövidítések voltak, emiatt módosultak is a dobogós helyezések.” – mondja a szabályok következetes és szigorú betartatásáról híres szervező.

Gyakori és lényeges szabály terepfutóversenyeken, hogy segítséget csak frissítőpontokon lehet igénybe venni. Magyarországon a terepfutóknak könnyű a helyzetük, mert nem feltétlenül kerül bele ilyen kitétel a versenyszabályzatba. Ám például a háromszoros UTMB győztes Xavier Thevenardnak nem volt szerencséje akkor, amikor 2018-ban a legendás Hardrock 100 (160 km / 10 000 m szint) első helyéről diszkvalifikálták, miután kiderült, hogy a francia futó, körülbelül 16 kilométerrel a cél előtt vizet és jeget fogadott el kísérőjétől olyan helyen, ahol a versenyszabályzat ezt nem tette lehetővé. Egy rangos verseny rangos helyezésétől esett így el. Valószínű nem feledi ezt a szabályt soha többet!

A teljes cikket a legfrissebb Runner's World-ben olvashatod el!