496 Challenge – hallottál már róla? Bognár Zoltán teljesítővel beszélgettünk!

Bognár Zoltán teljesítette a kihívást, aminek eredetije az Egyesült Államokból származik. Zoltán egy Sean Conway nevű motivációját vesztett amerikai futótól kapta az ötletet, aki 2020 januárjában teljesítette a 496 Challenge-t, amit ő megspékelt azzal, hogy minden egyes naphoz adott még valami plusz kihívást a futáson túl. Például volt olyan nap, amikor hátrafelé futva teljesítette az adott napi távot, máskor dino jelmezt öltve futott, és volt, hogy focipálya körül körözött 23 kilométeren át.

Zoltán is magára szabta a kihívást, mert ő például nem januárban, sőt nem is hónapfordulóhoz kötve futott 31 napon át, hanem tavaly november közben kezdte és karácsony előtt pár nappal fejezte be a vállalását. A 46 éves amatőr futó majdnem 6 évvel ezelőtt kezdett futni életmódváltás gyanánt. A tavalyi éve volt a legtermékenyebb minden szempontból, úgy gondolta, az év méltó lezárása a 496 Challenge, amire ő jó ideje készült fejben…

„Az volt a cél, hogy még karácsony előtt be tudjam fejezni ezt a futást, de a logika ugyanaz volt, tehát az első napon futottam egy kilométert, második nap kettőt és így tovább egészen 31-ig” – kezdi a különös futássorozat történetét Zoltán.

Te viszont szemben az amerikai kollégával, aki motiváció vesztés miatt kezdett ebbe bele, régóta készültél arra, hogy megcsináld…

Nekem tavaly volt a csúcsévem – 5 és fél éve futok – 3200 kilométert futottam, ebben benne volt a legjobb félmaraton és maraton, illetve a legnagyobb távolság, ami körülbelül 50 km volt az UB-n. Azt éreztem, hogy erős évem volt és azt gondoltam, hogy ennek csodás befejezése lenne ez a kihívás, mert idén már más lesz a fókusz, nem akarok mennyiségben annyit futni, mint tavaly. Család és munka mellett nagyon nehéz volt megoldani. Ez volt tehát az elmúlt évek megkoronázása számomra. Azt gondoltam, hogy ha ez most nem sikerül, akkor máskor sem fog.

Végig síkon futottál?

Igen, teljes egészében. Leginkább aszfalton Dunakeszin és Budaörsön, de futottam a Velencei-tó bringa útján, a Normafánál és a Margit-szigeten is.

Hogyan néztek ki az első napok? Tényleg 1-2-3 stb. kilométert futottál?

Furcsa lett volna csupán 1 kilométert futni, ekkora távért fel sem öltözöm (nevet), valójában az első 5 napon lefutottam a napi távokat, majd ezek után futottam még 5 kilométert, hogy valami azért legyen. Aztán a 6. naptól már tényleg annyit futottam, amit az adott napon kellett.

Hogyan tudtál egyik napról a másikra regenerálódni, főleg a hosszabb távok közt?

Ettől magam is féltem, nem tudtam, hogy nagyjából félmaraton fölött milyen érzés lesz, jön-e olyan fáradtság, ami miatt el kell engednem az egészet. Nagyon jó hozadéka lett a kihívásnak nálam az, hogy tényleg rendesen bemelegítettem és tényleg rendesen nyújtottam. Ezt persze amúgy is csinálgatjuk mi futók, de olykor ímmel-ámmal. Talán kevesebb futó van, aki alaposan bemelegít és lenyújt. Én sem tartoztam ezen kevesek közé, de végig akartam csinálni ezt a kihívást, ezért most odafigyeltem rá. Talán ez is lehetett a kulcsa a sikeres teljesítésnek, vagy legalább is sokat tett hozzá. Végül nem jött ki a lábamban az a fáradtság, amire számítottam. A regenerációnál még azt is igyekeztem figyelembe venni, hogy legyen 24 óra két futás között, bár ezt nem tudtam mindig tartani. Volt, amikor például csak 10 órám maradt, vagy még annyi sem. De a párom is segített a gyors regenerálódásban, aki masszőr és jó párszor lemasszírozott.

Milyen tempóban futottad a hosszabb távokat, hogy ne csapd szét magad?

Általában nincs tempóval kapcsolatos elvárásom, a saját ütememben szeretek futni, nekem ez 5 perc körüli tempó kilométerenként.

Egyedül csináltad végig az összes futást?

Ez volt talán a legnehezebb része az egésznek, a monotonitás. Nehéz év volt a tavalyi, a heti átlag 60 kilométerek számomra hosszúnak, soknak tűntek, erre jött ez a vállalás, hogy mindennap ki kell mennem. Egy idő után hosszúak voltak a távok, hosszabbak, mint a legtöbb hosszú edzésem. Igyekeztem új útvonalakat keresni, hogy ezzel is megtörjem a folyamat monotóniáját, de igen, jó pár futásra tudtam hívni barátokat, olykor a teljes távot lefutották velem segítségképpen.

Volt olyan ez alatt a 31 nap alatt, amikor azt érezted, hogy huh, nagy hülyeség volt ezt kitalálni?

Volt, de nem a fizikai, hanem mentális fáradtság miatt. 20-tól 25-ig picit talán nehezebb volt, voltak napok, amikor hideg volt, havazott is, hajnalban kellett futnom, mert máskor nem tudtam megoldani, olyankor mondtam magamban, hogy ekkora hülyeséget minek kitalálni… De nekem például a meleg nagy mumusom, könnyen kigáncsol, tehát olyan időszakban, amikor lehetnek már melegebb napok, simán elhasalok, inkább a biztosra mentem, tudtam, hogy ilyenkor télen, nem futhatok ilyen problémába. Ami nagyon érdekes, hogy az utolsó napokra ahelyett, hogy teljesen kifáradtam volna, elkezdtem gyorsulni, 4.30 körüli időket futottam az akkor már hosszabb távokon, tehát gyorsultam. Ez nagyon meglepő volt. A 31 nap leggyorsabb kilométere az utolsó futás legutolsó kilométere volt, 4:11 lett, azt ott nagyon megtoltam. Fejben az volt a legnehezebb futás az összes többi közül, nehezen tudtam összepontosítani, motiválni magam. Talán mert már olyan közel volt a cél.

Csinálnál újra ilyet?

A végén, ahogy jöttek a gyorsabb tempók, illetve az, hogy nem éreztem komolyabb izomfáradtságot, sokat poénkodtunk a párommal, hogy tovább kéne futni, elmenni mondjuk 42-ig. Ugyanezt a kihívást nem kezdeném el újra, de ha egyszer lesz még az életemben hasonlóan jó év, lehet, hogy belevágok ismét, de akkor 42-ig meg sem állok, hogy legyen benne plusz kihívás, ne ugyanezt ismételjem.

Mennyit pihentél a teljesítést követően?

Futottam még 30 kilométert, hogy meglegyen a 3200 az évben, de azóta szinte semmit. Most nekiálltam edzővel úszni, hogy a legtávolabbi célra az Ironman-re stabil úszástudásom legyen. Február közepétől kezdek újra futni.