"A kedvenc versenyem, a kedvenc tájegységemen" – Csernus Brigivel az UTH-ról

RW: Mi az oka annak, hogy minden évben neki vágsz ennek a – szerintem – igen nehéz útvonalnak?

CSB: A kedvenc versenyem, a kedvenc tájegységemen, ennél több nem is kell. Az elsőn beleszerettem és nem titkolt szándékom, hogy ameddig csak tudok, minden évben ott legyek, mint versenyző. Ha nem tudok majd futni, akkor pedig segítőként adok vissza abból, amit én is kaptam. Élményben a legtöbbet, talán nem is maga a verseny ad, hanem azok a pályabejáró futások, amiket a verseny előtt rakok össze magamnak. Ezeken csak szívom magamba az élményeket, a tavaszi erdő gyönyörű, van időm mindent megcsodálni. Persze versenyre készülés nélkül is megtehetném ezeket a futótúrázásokat, de ez így kerek.

Kicsit olyan, mint egy torta elkészítése, az előkészületek izgalma, mindent pontosan kimérni, összerakni, kóstolgatni, mikor mindez megvan, megvárni, míg megsül és aztán ott a jutalom, hogy megehetem (ez a verseny) és még meg is oszthatom másokkal.

Mindegy, hogy sikerül, az enyém, munkám van benne, akkor is, ha aznap éppen nem megy jól és nem a terveknek megfelelően alakul minden.

RW: Melyik UTH volt a legemlékezetesebb számodra és miért?

CSB: A legemlékezetesebb az első volt, 2015-ben. Az első százasom volt és annak ellenére, hogy voltak holtpontjaim és gyomorproblémáim is, imádtam az egészet. Akkora sárban még soha előtte nem mentem, de egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy feladjam, csak mentem előre és tettem a dolgom. De minden UTH-ra nagy szeretettel emlékezem vissza.

RW: Voltál sáros útvonalon és szárazon is. Idén ismét lesz némi sárra kilátás. Melyek azok a részek, amelyek igazán nehezek, ha előzőleg nagy esőzések voltak?

CSB: Idén is bejártam a pályát, sőt, hetente többször is futottam az útvonalon, természetesen a májusi időjárás miatt esőben és sárban is. Kellemetlenül saras tud lenni a Lajosforrás előtt a K+ jelzés, Sikáros után a P sáv (az szinte mindig), Pilismarót után a Z sáv, és a Lukács-árok, nekem ezek a részek maradtak meg. De nemcsak a sár nehezít, hanem a Sikárosi-réten és az Apátkúti-völgyben a víz is hideg zuhanyként hat.

RW: Mit javasolnál, mire figyeljenek azok, akik idén indulnak először? A sár, párás, meleg idő, milyen extra felszerelést igényelhet?

CSB: Mindenki másra esküszik, mindenkinek más a tuti felszerelés, de szerintem nagyon fontos lesz a megfelelő talpú, jól bejáratott cipő, ezen nagyon sok múlhat. Mivel az UTH-n van depózási lehetőség, érdemes azt kihasználni és száraz váltócipőt, valamint zoknit küldeni előre. Persze, vizes lesz az is, de hihetetlen jó érzés száraz cipőbe belebújni több órás ázás után, még ha csak pár percig is tart.

Esőben, sárban, előreláthatólag több órás vizes cipőben tocsogásban fontos a lábak krémezése, rettentő fájdalmas tud lenni egy felázott és ettől berepedezett talp, szerintem erre nem szabad sajnálni az időt, nálam mindig van a táskámban krém.

Hát igen, a párás meleg idő nagyon fejbe tud vágni, főleg a táv utolsó harmadában, ahol sok a naposabb rész, fáradtabbak az izmok, nyűgösebb az ember. Ilyenkor szerintem oda kell figyelni a folyadékbevitelre, a test hűtésére, valamint én só tablettát is használok, és ilyenkor vetek be egy bejáratott gyártmányú, de még ismeretlen ízű gélt, egyfajta jutalomfalatként. Nem túl okos dolog, mert fordítva is elsülhet, de legalább lefoglalja a gondolataimat egy időre.

Azonban a legfontosabb extra „felszerelés” sárban a türelem. Elfogadni azt, hogy a kialakult útviszonyok miatt nem biztos, hogy menni fog az előre eltervezett idő és haladási sebesség.

RW: Van kedvenc részed az útvonalon?

CSB: Ha egyetlen helyet kellene kiemelnem, az a Prédikálószék lenne. A legkedvesebb hely számomra az egész világon. De az egész útvonalat nagyon szeretem, egyetlen szakaszt leszámítva, az a jelzetlen, útnak nem nevezhető, szerencsére rövid rész Pilismarót előtt. Amióta bekerült a pályába, nem szeretem. Tavaly mélyebbre fűztem vele a „nem szeretem” érzésemet...

RW: Eddig minden évben dobogón voltál, számítasz idén is ilyen előkelő pozícióra?

CSB: Az UTH a kedvenc versenyem, de nem a dobogós helyezéseim miatt. Az egy hihetetlen bónusz, hogy eddig minden évben megadatott a dobogós helyezés. Mindig feladatokra bontom a távot. Az első feladat a teljesítés. Ez a legfontosabb, ha utolsónak érek be, akkor is. Nem tehetek plusz terhet magamra dobogós elvárásokkal, de hazudnék, ha azt mondanám, nem játszottam el a gondolattal. Odaállok a rajtba és teszem a dolgom. Hogy aznap, ez mire elég, mit enged a mezőny és a saját testem, az majd kiderül.