Családias, mindenféle külcsíntől mentes hangulat, szuper szolgáltatások – Bükki FUNRUN beszámoló Szaszától

Évek óta szinte ugyan azok a futóbarátok, ismerősök látogatják, akik nélkül már-már elképzelhetetlen lenne. Három futótávon lehet indulni felkészültségtől, céloktól függően: a Sprint 14,5 km, a FUNRUN 35,5 km és a HARD 66 km hosszú. A rajt helyszíne a Bükk nyugati kapuja, Felsőtárkány. A pár száz futó innen indul el a Bükk közelebbi magaslataiba, a FUNRUN érinti a Cserepes-kőt, a HARD útvonala a Szalajka-völgyet, Istállós-kőt és a fantasztikus Tar-kőt is. Idén a FUNRUN-ra neveztem, tettem ezt azért, mert a maratoni felkészülésembe maximum ez fér bele, illetve a hétvégére tervezett SIXARD 2 órás futásra szeretném kellően kipihenni magam.

Persze egy 35.5 km-es távba is bőven bele lehet rogyni, ha nem jó a megválasztott tempó, így mindenképpen olyan futást terveztem, ami nem veszélyezteti a jövő heti indulásomat, mégis erős futásként kerül be a naplómba. Tervem is volt tehát, 150 körüli max. pulzust engedtem magamnak, illetve ahol engedik a lábaim, meggurítom a lejtőket.

A „csendes rajt”, oly észrevétlenül jött el, hogy míg a szurkolótáborommal beszélgettem háttal a mezőnynek, futásnak eredtek mögöttem. Sebaj, szerencsére hosszú bevezető rész volt az erdőig, addig élesítettem az óráimat (Suunto Spartan Ultra, POLAR Vantage V), befogtam a GPS jeleket, indítottam a trackeket és próbáltam visszakapaszkodni a mezőnyre. Az első kilométerek víg köszöngetésekkel teltek, aztán ahogy múltak a percek egyre kevesebb emberrel kerültem kapcsolatba. Az idő csodás volt, jól sikerült az öltözékem megválasztása. Egy Salomon kézi kulacs volt a kezemben, Compressport Pro Belt a derekamon, benne 2 gél, telefon, személyi, zsepi és egy könnyű Salomon dzseki.

12 km-ig gyakorlatilag végig emelkedik a pálya. Őrkőházig viszonylag nyugisan telt minden. A pont utáni részek helyenként hó- és jégfoltokkal tarkítottak voltak. A Cserepes-kő előtti és utáni rész kicsit visszafogott a lendületemen. Itt 2014-ben estem egy hatalmasat, ami után vagy 2 hónapig nem tudtam futni, aztán Judit tavalyi csuklótörése is ezen a versenyen volt, így felesleges kockázatot egyáltalán nem akartam vállalni.

NIKE Wildhorse-ban indultam, aminek a talpa elég csúszós köveken, sárban és persze jégen, így maradt a biztonsági játék. A kis bolyomtól szépen le is maradtam, innentől kezdve szinte végig egyedül futottam. Ahogy a domborzat engedte, úgy találtam vissza én is a ritmusra. A Tamás-kúti frissítőpontra, ami 21 km-nél volt, 2:10-re értem. Innen se jég se technikás rész, érzésre egészen jól haladtam. Útközben még találkoztam a kis szurkolótáborommal, majd az utolsó frissítőponton Béla meg is jegyezte viccesen, hogy idáig én vagyok a legkövérebb futó. Ennek külön sztorija van, amit most nem részleteznék… Az utolsó nagy emelkedőre még maradt energiám, aztán az utolsó 3 km-en már csak le kellett gurulni Felsőtárkányba.

Jóleső futás volt, lendületes, de nem a végletekig kicsontozós. Nagyon elégedett voltam. 3:32-vel finiseltem ezen az 1500 méter szintes 35,5 km-es pályán. A márciust „szárazra” terveztem, főként a maratoni felkészülésre koncentrálva. Azonban annyira boldoggá tett a 15-ik hely, amelyen befutottam – ahogy az itt megszokott, igen erős mezőny volt – hogy este, Egerben legurult 3 korsó sör a verseny utáni élményfeldolgozás közben.

S persze lesz jövőre is Bükki Kilátások, amin ott a helyem.

Eredmények itt.