A jó edző nem csak a fizikális fejlődésben segít, hanem lelkileg is támogat

Több, mint három éve edzővel futok, korábban Vajda Zsuzsi, a Margitszigeti Atlétikai Club edzője segített a céljaim elérésében, most pedig Szántó Nelli vezetésével futok. Mindketten fantasztikus nőszemélyek. Most már akkor is edzésterv alapján futok, ha éppen nincs konkrét verseny, mert kocka vagyok, szükségem van arra, ha megmondják, mikor, mennyit, milyen intenzitással. Ha edződ van, akkor sokkal hatékonyabban fejlődik a teljesítményed, és sérüléseid is kisebb eséllyel alakulnak ki. Ezt mindenki tudja, de

Mindemellett a lelki oldal is nagyon fontos, sőt sok esetben fontosabb is.

Nelli minden egyes edzés után megdícsér, és elmond legalább egy dolgot, amiért jó voltam aznap. Akkor is, ha nem sikerült maradéktalanul elvégezni a feladatot. Ettől valahogy sosem törik le igazán a kedvem, mert segít abban, hogy meglássam magamban a jót.

A futás terápia. Nagyon jó, amikor magadban lehetsz, és kifuthatod a gondolataidat, vagy épp elmehetsz egy motiváló közösségbe. De még jobb, amikor kisírhatom/örömködhetem magam Nellinek, aki meghallgat, tanácsot ad, és zseniális pszichológusként is viselkedik.

Ő mindig tudja, mire van szükségem: ha együtt futunk, szándékosan úgy építi fel az aznapi edzést, hogy a végén azt érezzem, erős és kemény vagyok, jól ment a futás és a kedvem is jó. Magunknak sajnos sokkal nehezebb ezt kitalálni, és hajlamosak vagyunk arra, hogy túl keményen akarjunk futni, majd a végén azt érezzük, hogy “erre sem voltunk képesek”.

A célok meghatározásában sokkal reálisabban gondolkodik, mint én. Amikor kitaláljuk, mit és mennyi idő alatt szeretnék lefutni, akkor én szinte mindig rosszabbnak tartom magam, mint amire képes vagyok. Vannak, akiknél épp az ellenkezője fordul elő, és túlvállalják magukat. Szóval, segít magamat elhelyezni, reálisan látni és helyretenni.

Arról pedig ne is beszéljünk, hogy egy jó edző kiváló motivátor. Mindig tudja, hogy a tanítványának mire van ahhoz szüksége, hogy ne hagyja el magát, ne lustuljon el (ha egy kis lustálkodásra, azt is megmondja), és mi az, amitől egy hideg, téli reggelen is képes kiszállni az ágyból egy jó kis futásra.

Nellivel másfél éve futunk együtt hóban, fagyban, hőségben, szélben, esőben, és már nem csak az edzőm, hanem sokkal több annál, nagyon jó barátom is lett. Nem tudok elég hálás lenni neki! Ez valahogy még jobban motivál a futásban is, és az edzéseink mindig kiszakítanak a szürke és stresszes mindennapokból. És hát, nem pont erre való ez a sport?