futás anyaként,Lubics Szilvia,anyák napja,ultrafutás,namib race

Anyák napi hangolódó – Lubics Szilviával

Mielőtt még nekivágott volna a Namib-sivatagnak, Lubics Szilvia megosztotta velünk a futás és anyasággal kapcsolatos gondolatait. Ma egyébként pihenőnapja volt a tegnapi 85 km-es menet után, de holnap folytatódik a verseny, még 2 nap van hátra.

Nagyon kicsi gyerekek mellett kezdtem futni. Az első ultrámnál a legkisebb fiam, Kolos, még alig múlt egy éves (gyakorlatilag ez volt az első igazi verseny szülés után), de a legnagyobb, Olivér is csak 6,5 éves volt és volt még egy 4 éves Botink is. Akkoriban még nem edzettem sokat és csak itthon versenyeztem. Emlékszem mennyire nagy vívódást okozott akkor, hogy elutazzak-e Hollandiába, ahol először lehettem válogatott. Ma is a legnehezebb elutazni tőlük, holott a nagy fiam már egyetemistaként Pécsett él és a 17 éves Botond is éli az életét, de az elszakadás, főleg hosszú időre, megvisel, bár naponta többször is beszélünk, kivéve a versenyek alatt. Az edzéseket, mindig úgy csináltam, hogy szinte észre sem vették a srácok, hogy futok. Nagyon sokat hajnaloztam. Ma már csak ritkán van erre szükség miattuk. Az edzésekre akkor megyek ki, ha elindítottam őket a suliba.

Lubics Szilvia,futás anyaként,anyák napja,ultrafutás
Forrás: Bodri Trail
Lubics Szilvia, fiával, Olivérrel, aki a Bodri Trail 28 km-es távját teljesítette idén.

Szerintem, aki kisbaba mellett szeretne futni, nyugodtan vágjon bele. Úgy gondolom, ez jót tesz az egész családnak. Nyilván minden élethelyzet más, de, ha a baba jó kezekben van, amíg futunk, az mindenkinek jó. Szoptatás időszakában én csak rövideket futottam, mert úgy éreztem, nem tesz jót a tejtermelődésnek, de ez is egyéni. Van, aki szoptatás mellett egyéni UB-t futott.

Nekem nagyon hamar vissza kellett mennem mindig dolgozni a szülések után, így 3 dolgot kellett összeegyeztetni. Nem könnyű, de nem lehetetlen, ha van egy támogató családi háttér. Mindenesetre a gyerekekkel töltött idő, mindennél fontosabb. Szóval nem hinném, hogy kétségbe kellene esnünk, ha az első babázós években a futás háttérbe szorul.