Borítókép: „Amikor 5 kg lement, hirtelen rengeteget gyorsultam, sorra döntöttem az egyéni csúcsaimat, az edzéseken észrevehetően jobban ment a lábam”

„Amikor 5 kg lement, hirtelen rengeteget gyorsultam, sorra döntöttem az egyéni csúcsaimat, az edzéseken észrevehetően jobban ment a lábam”

Egy futóverseny mezőnyének elején sosincsenek olyan futók, akik bárminemű túlsúllyal rendelkeznének. Nagyjából a mezőny harmadára igaz ez, aztán a többiek között idővel megjelennek azok a hobbifutók, akik rendszeresen és viszonylag sokat futnak, s mégis van rajtuk több-kevesebb felesleg. Simán lehet például maratont futni aránylag nagyobb, a test paramétereit tekintve nem optimális súllyal, de lehet így ultratávokat, Ironmant teljesíteni is, szóval a határ elég tág ebben a körben is.

Számos hátránya van annak, ha valaki túlsúllyal sportol, az egyik legfontosabb, hogy egészen biztosan nem lehet igazán gyors, egy bizonyos szintet nem lehet átlépni. Ez egyszerű tény, amelynek hátterében persze még sok egyéb tényező állhat.

Belus Tamás Piros 85 beszámolójával az interneten találkoztam. Tamást többé kevésbé ismertem, párszor találkoztunk is személyesen, nagyjából képben voltam, hogy miket fut és hogyan. Esete azért érdekes, mert már évek óta futott (igen komoly terepultra versenyeken is indult), amikor hozott egy döntést és egy nagyon komoly és következetes étrendváltoztatással, edzésmunkával, csupán pár hónap alatt olyan mértékű súlycsökkenést ért el, ami órákkal hozta őt közelebb a mezőny élvonalához a Piros 85 esetében. Kíváncsi voltam, pontosan mit tett azért, hogy ez az átalakulás végbemenjen.

Azt hiszem, nem lövök mellé nagyon, ha azt írom, minden futó, akin van egy pici többlet, szívesen venné, ha megszabadulna némi fölös súlytól, de nem feltétlenül követendő Tamás példája, nem ez az egyetlen út ahhoz, hogy jobban menjen a futás, hogy fogyj, ha éppen arra lenne szükség. Csupán egy igaz történet, amelyből - ha úgy tetszik - lehet erőt meríteni, új lendületet nyerni, átgondolni a táplálkozási szokásokat, másként edzeni, többet futni.

- Rövid időn belül fogytál 13 kg-ot. A P85 beszámolódból kiderült, hogy évek óta futsz és nagyjából tudtad, hogy súlycsökkenés nélkül is el lehet kocorászni, akár hosszabb távokat, de jelentős javulást egy ponton túl nem lehet elérni. Mi volt az a pont, amikor annyira eleged lett, hogy komoly diétába kezdtél?

- Tavaly jött a felismerés, hogy fontos lenne leadni pár kilót. Pár hónap volt már csak hátra az UTH-ig, a hosszú távra volt nevezésem, és a felkészülésem nem igazán úgy alakult, ahogy szerettem volna. A hosszú edzések után nagyon lassú volt a regeneráció, a tempós lejtők után gyakoriak voltak a boka és a térdproblémák, logikusnak tűnt, hogy a fogyás ezeken is segíthetne. Az versenyt sikerült elég szépen teljesítenem, talán kicsit túlságosan meg is nyugodtam emiatt, így a diéta sem tűnt már annyira fontosnak. Az UTH után – hallgatva a testvérem tanácsára – én is szakember segítségét kértem, azóta Barát Gabriella irányításával végzem az edzésmunkámat. A munka Gabival nagyon sikeres volt, és ez az eredményeimen is hamar meglátszott. Az új szisztéma, a feladatos edzések teljesen lekötötték az energiáimat, így a diéta továbbra sem volt napirenden, max. csak vágyakozás szinten. Aztán az idei UTH és a nyári közös edzőtáborozás adta meg azt a kezdőlökést, ami eddig mindig hiányzott. A versenyen láttam, hogy milyen sok, súlyfelesleg nélküli sporttársamnál tudtam így is gyorsabb lenni. Arra gondoltam, hogy a 10 évvel ezelőtti versenysúlyommal ez még jobban mehetne. Az idei júliusi edzőtábor pedig rendkívül inspiráló volt és a fókuszomat sokkal jobban a futásra helyezte, mint eddig bármikor. Tulajdonképpen csak a motiváció hiányzott. Azt, hogy mit kellene tenni, nagyjából eddig is tudtam, tavaly ősszel még dietetikusnál is voltam. A táborból viszont úgy mentem haza, hogy innentől nincs kifogás. Ha tényleg komolyan veszem, amiket el akarok érni ebben a sportban, (pl. pár éven belül UTMB teljesítés) akkor ehhez le kell adni azt a pár plusz kilót. Nagyon inspiráló volt még pár régi sportbarátom példája is, akik komolyabb edzésmunkával és a súlyfelesleg leadásával, sokkal gyorsabban fejlődtek, mint én.

Forrás: Magyar Vándorok Facebook oldal
A 2016-os Piros 85-ön, még 90 pluszosan.

- Mesélnél az étrendedről? Segített valaki összeállítani vagy legalább a főbb irányokat megadni az étrend kialakításban?

- Nagyon sokat segített a konzultáció Zentai Andival, rengeteg újdonságot hallottam tőle, köztük olyan dolgokat is, amiket teljesen rosszul csináltam eddig. Ő igazított el az edzések előtti és utáni étkezésekkel kapcsolatban, és ő adott tanácsokat a táplálkozásom összetételére is. Az egyik kollégám amatőr testépítő, tőle is sok jó ötlet érkezett, illetve a bokszedzőm is tudatosan a fogyásomat segítő programokat rakott nekem össze innentől.
Az étrendem elég unalmas, szinte minden nap ugyanazokat eszem - kicsit persze máshogy elkészítve.
A reggelim általában vízzel elkészített tejsavófehérje turmix és zabpehely, ebédre rizs vagy bulgur és csirkemell jön, vacsorára csirkemellet vagy halat, zöldségeket és esetleg kis rizst eszem. A főétkezések között is mindig eszek pár falatot, igyekszem elkerülni, hogy nagyon megéhezzek. És persze nagyon sok vizet fogyasztok. Gyors szénhidrát (pl. banán, kifli) csak a futóedzések előtt jöhet szóba, gélek és hasonló cukros készítmények pedig csak a versenyeken és a hosszú edzéseken.
Ez nagyon unalmasnak hangzik (az is), de így legalább sikerült az evéstől érzelmileg eléggé eltávolodni. Hidd el, hogy nem eszem csirkemellből, meg rizsből többet, csak amennyi ahhoz kell, hogy ne legyek éhes. Aztán nagyon fontos volt az is, hogy MINDIG legyen nálam olyan étel, amit ehetek. Mindenáron el kell kerülni azt, hogy megéhezel valahol, és ezért rákényszerülsz arra, hogy megvegyél valami „életmentő” bármit. Az ebédemet pl. úgy viszem magammal, hogy ha éhes leszek délelőtt, akkor pár kanál rizst vagy egy paradicsomot meg tudjak enni belőle
Amiket teljesen elhagytam: üdítőitalok, alkohol, péksütemények, édességek (néha egy-egy túró rudi max.) gyakorlatilag minden, amiben hozzáadott cukor van, feldolgozott húskészítmények. Ja és nem eszem meg a gyerekek maradékait, azokból szerintem simán összejött 500 felesleges kalória egy nap.
Fontos az is, hogy ne legyen otthon olyan dolog, amit szívesen ennék, de nem illeszthető be ebbe az étrendbe.

- Hogyan sikerült a szigorú kontrollt tartani hónapokon keresztül?

- Erre részben válaszoltam már fentebb. Egyrészt tényleg erős volt a motiváció, másrészt nem nagyon hagytam magamnak más lehetőséget. Nem volt otthon más, csak amit ehetek. Mindig viszek is belőle magammal napközben. A súlyomat is folyamatosan kontrolláltam. Pár hét alatt pedig meg is szoktam ezt az új életmódot, nem is annyira hiányzik már a régi étrendem. Amikor pedig elkezdett lemenni a súly, megerősített abban, hogy amit csinálok az jó és eredménye is van – így még tovább nőtt a motivációm.

- Milyen edzésmunka párosult mindehhez?

- Gabi heti 5 futóedzést ír elő, köztük egy hétvégi hosszút, és mindig vannak izgalmasabb feladatos futások is. A futásmennyiség nem lett több egyébként, mint a korábbi hónapokban (50-70 km egy héten), az intenzitáson viszont sokat növeltem, igyekeztem nagyon odatenni magamat a legegyszerűbb hétköznapi edzéseken is. A futások mellé eleinte 2-3 aztán szeptembertől már 4-5 konditermi vagy otthoni kondi edzést tettem még be, és heti 1-2 boksz edzést is. Ez gyakran 12-14 óra heti edzésidőt jelentett, és ebben még a nyújtások és a hengerezés benne sincs.

- Mennyi időn belül kezdtél fogyni és mikor kezdted érzékelni, hogy ez jótékony hatással van a futásra?

- Nagyon gyorsan jött az eredmény, heti kb. 1-1,5 kg fogytam, a lendületet csak a versenyek törték néha meg. Azt tapasztaltam, hogy az „edzős” heteken sokkal könnyebb volt tartani a terveket. A versenyek előtti és utáni pihenés és a verseny utáni szokásos falási roham mindig megtörte a lendületet, szándékosan nem is mentem annyi versenyre emiatt, mint korábban. A futásban is már 2-3 hét után jött a javulás, még ha eleinte nem olyan látványosan. Aztán amikor kb. 5 kg lement hirtelen rengeteget gyorsultam, sorra döntöttem az egyéni csúcsaimat, az edzéseken észrevehetően jobban ment a lábam. Ráadásul a regenerálódás is gyorsabb lett, az ízületeim is jobban bírták a terep terheléseit, szóval nagyon jól nézett ki a dolog. Azóta majdnem 15 kg-t fogytam, érzésre ez tényleg olyan, mintha valami nagy hátizsákot tettem volna le, gyakorlatilag mindent sokkal könnyebben csinálok, és így az edzésmunka is hatékonyabb. Tavaly pl. 11 óra alatt mentem végig a Piros85-ön, idén ehhez már 9 óra is elég volt.

- Volt, hogy elgyengültél és fogyasztottál a „tiltott” ételek, alapanyagok közül (akár közös családi étkezések során, amikor mindenféle kikerül az étkezőasztalra)?

- Nem igazán. Nem mondom, hogy mindig könnyű volt, de én ezt csak így tudom csinálni. Mindent vagy semmit. Például amikor a kislányom keresztelője miatt vendégül láttuk a családomat, külön hozták nekem a roston sült csirkemellet és a rizst az étteremből, ahonnan rendeltem az ebédet. Arra pedig nagyon ügyelünk, hogy tényleg ne legyen itthon olyan, amit nem ehetek. És mindig figyeltem rá, hogy legyen valami olyan „nasim” ami még azért elfogadható összetételű. Pl. tejberizs (édesítővel) vagy valami ilyesmi. Ezek voltak a jutalmak magamnak.

- Nem érzékeltél semmilyen kellemetlenséget amiatt, hogy gyorsan vesztettél sokat a súlyodból?

- Nem. De tényleg – semmit, csak az előnyeit éreztem mindig. Az anyagcserémnek kellett pár hét, hogy ráálljon az új táplálkozásra de max. ennyi.

- Nem voltak energetikai problémák futás közben, főleg hosszabb futások során?

- Óóóó dehogynem. Ez gond volt, különösen eleinte. De aztán ráálltam arra, hogy a hosszabb futások előtti vacsoránál és a másnapi reggelinél sokkal több szénhidrátot engedélyeztem magamnak. Ilyenkor jöhet egy tányér tészta, reggel egy kakaós csiga pl., és még a kávét is cukorral iszom és nem édesítővel. A hosszú edzések közben pedig muszáj volt elővenni a géleket, hiszen érezhetően kisebb tartalékokkal álltam oda az edzésekhez, mint régen.

- Pszichésen, hogyan hatott rád, hogy megváltozott a megjelenésed és hogy ilyen mértékű teljesítményjavulást értél el a futásban?

- Az önbizalmam nyilván sokat javult, pedig sok baj eddig sem volt ezzel. A legfontosabb, hogy az a szakadék, ami köztem és a jobb futók között volt, nagyon sokat csökkent. Sikerült végre „átlépnem az árnyékomat”. Tulajdonképpen az utolsó kifogásomat is elvesztettem ezzel, hiszen ha magyaráznom kellett, hogy a legjobbak miért annyival jobbak, könnyű volt ezt arra fogni, hogy rajtuk nincs ott az a plusz 10 kg. Innentől már erre sem panaszkodhatok. A legjobban az esik, hogy sok barátom / ismerősöm mondta, hogy amit tőlem látnak, az nekik is lendületet adott. Így már nemcsak magamnak, hanem nekik is meg kell felelnem – hopp ez még egy a sok-sok motiváció között, ami mostanában hajt.

- Mi a végcél a fogyást illetően és ebben hol tartasz most?

- 93 kg voltam az idei UTH rajtjában, most 79 kg vagyok. A terepfutáshoz nem csak lábizmok kellenek, ráadásul a sok konditerem és a bokszedzések egyébként sem hagyják, hogy „véknyabb” legyek ettől, úgyhogy azt hiszem ezzel el is értem, amit szerettem volna. Pár kiló izom még fel is jöhet talán.

- Mit gondolsz, meg tudod tartani ezt az állapotot hosszútávon, mi erre a „stratégiád”?

- Meglátjuk, én mindenesetre nagyon bízom benne. Az étrendemet megtartottam így is, hogy már elértem a súlycélt, amit kitűztem magam elé, hiszen ez nem csak a fogyást, hanem a mindennapi egyensúlyt és a sportcéljaimat is segíti. Néhány dolgot biztos vissza fogok engedni néha-néha (pl. tegnap a vacsora mellé egy pohár vörösbort is megittam) de én ezt nem fogyókúrának fogom fel, aminek van kezdete és vége, hanem életmódváltásnak. Az elért eredmények pedig újra és újra megerősítenek, hogy érdemes kitartani mellette. Ráadásul már eltelt négy hónap és tényleg sikerült megszoknom a dolgot, nem érzem, hogy olyan nagy lemondás, amit csinálok. Inkább azt érzem, hogy eddig mondtam le valamiről, hogy ezzel kerültek a helyére a dolgok. Például, hogy hiába fektettem annyi energiát eddig a futásba, mert hagytam, hogy a testem akadályozzon. Már nem akadályoz és ez marha jó érzés.

Forrás: Magyar Vándorok Facebook oldal
Az idei Piros 85-ön két órával gyorsabb volt Tamás, mint tavaly.
Mit tanácsolnál azoknak, akik hozzád hasonlóan évek óta kisebb-nagyobb súlyfelesleggel futnak, és szeretnének fogyni, hogy még jobban érezzék magukat sportolás közben, de nem tudnak átütő eredményt elérni?

Szükséged lenne még motivációra? Íme: