Ez az 5 dolog időnként utálatos a futásban számomra

Nézzük csak miért?!

1. Horzsolások test szerte

Oké, persze mindenki tudja, hogy be kell magadat kenni ott, hol rendszeresen dörzsöl a ruhád, mellkaspántod, futózsákod, stb. De mi van, ha a legkörültekintőbb kencézést követően is ott az a francos horzsolás. Ráadásul vannak helyek, amik néha kidörzsölődnek, máskor pedig nem. Erre például van magyarázat? Azt pedig le sem tudom írni, milyen, amikor először víz éri a kidörzsölt felületeteket. Talán a teljes testet be kellene kenni vazelin, popsikrém, lanolin keverékével, ha hosszút futsz akkor minden harmadik órában, alaposan! Ki tudja, hogy ez lenne-e a megoldás?! De az a véleményem, hogy bárhány futóév telik is el, a horzsolásokkal valamilyen szinten együtt kell élni. Én pedig nagyon utálom őket.

2. Csúnya lábkörmök

Rémesen fest a lábfejem, bevérzett, leesett, olykor lógó lábkörmeim vannak, de csak akkor, amikor viszonylag sokat futok. A sok persze relatív, nálam rendszeresen futott heti 60-70 km-nél már előjön. Terepen futok, ahol a lábfej nem oly statikus, mint síkon. Bőven jó a lábamra minden futócipőm (kb. másfél mérettel nagyobb az utcainál), ráadásul rengetegfélét próbáltam már, de ez a dolog az évek múlásával nem javul. Úgy látom, hogy ez amolyan alkati kérdés, mert számos futóismerősnél – fiúknál, lányoknál vegyesen – megfigyelhető. Az egyetlen megoldás, ami esztétikailag elfogadható állapotúvá teszi a lábkörmöket, az a lakkozás, még pedig sötét színre. Mondanom sem kell: télen, nyáron sötétre vannak lakkozva a körmeim.

3. Várakozás a versenyek előtt

Azok közé a furcsa emberek közé tartozom, aki szeret bőven időben érkezni bárhová. Egyrészt szorongani kezdek attól, ha a világ végén találok parkolóhelyet, ha látom, hogy nem lesz időm a kényelmes mosdózásra, ha nem tudok rendesen bemelegíteni, ha bármilyen szinten kapkodnom kell a rajt előtt. Ám ha nagyon időben érkezem és már mindent elintéztem, bekészítettem, bekentem és már ott állok bemelegítve, futásra készen, na akkor szokott kikészíteni az órám látványa, ami még 30 percet mutat a rajtig. Kész idegzsába vagyok ilyenkor. Ráadásul, ha már hideg az idő, sőt még az eső is szakad… Na szóval ilyenkor nem igazán tudok ellazulni és kényelmesen várakozni. S persze mindig megfogadom, hogy kicsit kevesebb időt hagyok az előkészületekre, de még nem találtam meg az optimumot ebben.

4. Szakadó esőben elindulni futni

Hideg és esős (sőt sötét) napokon a világ legutálatosabb dolga szabadban futni. Persze dagad a mellkas, ha sikerül, de valljuk be, egészen perverz dolog ilyenkor is nekilódulni, ami ellen testünk minden egyes porcikája – amúgy teljesen normálisan – tiltakozik. De mi futók baromi kemények vagyunk és megyünk bármilyen utálatos időben. Uh, már most kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy az év legnehezebb időszaka közeleg ebből a szempontból. Brrrr!

5. Az igazán hosszú futások napja

Amikor van valamilyen hosszabb távú célom és megjelennek az edzéstervemben az akár 5+-os időtartamú futások, ráadásul jó kemény útvonalon, nos, akkor tudom, hogy az a napom kb. másról nem is fog szólni, csak a futásról. Az edzésre fordított bruttó idő ilyenkor elérheti a normál munkanapnyi időt, amihez nem vettem hozzá a nyújtást és pihenést. Utóbbi nagyjából kikerülhetetlen, mert ennyi futás után egészen ritkaság – számomra legalábbis – hogy rögtön beállok mondjuk tollasozni az udvaron játszó gyerekekhez. Ilyenkor családosnak, ráadásul anyának lenni különösen szívás. Egy szó, mint száz ezeken a napokon minden igyekezetem ellenére használhatatlan vagyok a futást követően. A csábítás ezek felé a kihívások fele persze mindig megérint és aztán újra és újra rá kell jönnöm, hogy erőmön felüli hosszakat kár bevállalni, mert nem adnak annyit, mint amennyit elvesznek…

Te mit utálsz a futásban?