A tökéletes keresztedzés: Sífutás

Nemrég lehetőségem nyílt Ausztriában, Kelet-Stájerországban kipróbálni a sífutást, és azóta rengeteg üzenetet kaptam futóismerősöktől, amiben erről faggattak. Nos, muszáj leszögeznem, hogy nem tudok síelni. Vagyis, jöttem már le hegyekről síléccel, de csak egy-két fokkal jobban, mint Bridget a Bridget Jones második részében, és ennek is már jó pár éve volt.

AKI NEM LÁTTA, ITT MEGNÉZHETI A JELENETET:

Az utazás miatt természetesen elkezdtem rákeresni a sífutásra, és néhány cikkben azt írták, hogy elengedhetetlen hozzá a „magabiztos” sítudás, szóval egy kicsit paráztam, de a sífutóoktatónk azonnal elhessegette ezeket a gondolatokat: tehát, ha te sem tudsz síelni, vagy csak nagyon bénán, akkor is belevághatsz! A mi csapatunk a Joglland-Waldheimat régióba látogatott el, ez egyébként nagyon közel van a magyar határhoz, Budapestről pedig 4 órán belül simán megközelíthető kocsival. A helyszín maga a St. Jakob im Walde település melletti Joglland sífutópálya, ahol természetesen a kölcsönzőben kezdtünk, és nagyon meglepett, hogy milyen kényelmes a sífutócipő, az pedig elriasztott, hogy milyen vékony a léc.

Mivel kezdők voltunk mindannyian, a klasszikus sífutóstílussal ismerkedtünk meg, és ennek megfelelően kaptunk felszerelést is. Amikor mindenki felszerelkezett, felmentünk a gyakorlópályára, ahol különböző gyakorlatokkal vezetett az oktató rá a megfelelő mozgásra. Ezt egyébként a futóiskolához tudnám hasonlítani. Kissé elnagyolt, a technika bizonyos részleteire koncentráló feladatok voltak, például először csak az egyik lábunkon volt léc, aztán mindkettőn, később pedig a botokat is használhattuk. A klasszikus pályát úgy kell elképzelni (itt a gyakorlón és a hosszabb körökön is), hogy van két nyom, amibe pontosan passzol a két léc, és ezen haladunk, tehát nincs oldalirányú mozgás, mint a másik, a szabad stílus esetében. A körökön két ilyen nyomvonal halad egymás mellett, és amikor jön hátulról egy gyorsabb sífutó, az betér a belsőbe, és ott előz.

Na jó, akkor irány az erdő!

Amikor először hagytuk el a gyakorlópályát, és indultunk el egy kisebb körre (azt hiszem 2,2km volt a kicsit, és 10 körül a nagy), még nem volt megterhelő a testem számára, mert annyira óvatosan és ügyetlenül haladtam, hogy inkább agyban fárasztott le. Az útvonal dimbes-dombos, de igen lankás, és egy csodaszép fenyvesben haladt - nyáron itt őrületesen jókat lehetne futni! Második nap már jobban elfáradtam, ráadásul az emelkedőkön igen nagy hangsúlyt kap a karmunka, lefelé pedig (mivel a nyomban nem mertem nagyon gyorsulni) kitértem a pályáról, és inkább hóekében haladtam lefelé, lassabban. Délelőtt és délután is teljesítettünk köröket (én egyszerre 3-4km-et mertem még csak), így estére már igencsak elfáradtunk, másnapra pedig elő is jött egy jó kis izomláz: én leginkább a combomat és tricepszemet éreztem. Természetesen viseltem a futóórámat, és a pulzusom nem igazán ment fel az állóképességi zónám fölé, de ez nem lenne igaz, ha sokkal gyakorlottabb lennék, mert akkor jól meg lehetett volna ám tolni az emelkedőket és sík részeket, miközben a lejtőkön pihennénk, szóval valójában egy remek fartlek edzés!

Síruha vagy futócucc?

Simán lehet sima téli futóruhában menni, de persze ez attól is függ, hogy milyen a hőmérséklet. Ha hidegebb van, és a softshell nadrágot javaslom, mert a síruha szerintem sok ilyen intenzív mozgáshoz. Amikor egész nap a pályán voltunk, én még futózsákot is vittem magammal, hogy legyen nálam innivaló!

Különleges környezet

A pályát Wolfgang Orthofer üzemelteti, aki a feleségével, Margrettel egy fogadót is működtet: finomakat ettünk-ittunk itt a csúszások között, nehogy véletlenül túl sok kalóriát égessünk el! Azon túl, hogy a személyzet szuperkedves és segítőkész, a Wiener Schnitzel pedig óriási és nagyon finom, a helynek különleges története van. Itt ugyanis annak idején a császári vadászház állt, ahol Károly osztrák császár, magyar és cseh király beleszeretett Zita hercegnőbe, Margret családja pedig nagyon szoros viszonyban volt velük. Margret szívesen mesél minderről, de számos relikvia is megtekinthető a fogadóban. Nagyon családias helyszín, számomra nem is lehetett volna jobb stresszűző ez a hosszú hétvége: sportolás a természetben, gyönyörű panoráma, vakító napsütés és finom ételek. Vagy tudsz ennél jobbat?

Sífutás after

Nehezen tudom elképzelni, hogy ha valaki idelátogat, akkor megunja pár nap alatt a sífutást, de ha mégis, vagy épp a családod, esetleg barátaid vágynak másra, akkor sem kell aggódni: izgalmas túra (és terepfutó) útvonalak vannak a környéken, 10 percre van a legközelebbi síközpont, este pedig ott még szánkózni lehet a lezárt, és kivilágított pályán.

Snowfarming

Hallottál már a sígazdálkodás, azaz snowfarming módszeréről? Hát, bevallom, egészen eddig én sem! Arról van szó, hogy ha a természetre hagyatkozott volna Wolfgang Orthofer, bizony nem lett volna hó a pályán. De pár évvel ezelőtt elkezdett alkalmazni egy olyan módszert, ami által az egész szezonban tudunk siklani. Amikor épp sok a hó, elszállítja és dombbá tömörítteti, majd faforgáccsal borítja be. Ez magába szív minden nedvességet, így amikor jön a nyár és a meleg, elkezd abból párologni a víz, ez hőt von el, és automatikusan hidegen tartja a havat. A következő szezonban ezt viszik vissza a pályákra, így mi is a tavalyi havon sífutottunk.

Regeneráció

Ha pár aktív sífutós, túrázós vagy futós nap után az izmaid egy kis pihenésért kiáltanak, hazafelé érdemes betérni a bad waltersdofi Heiltherme Quellenhotelbe, ahol nem csak a hotel vendégei (de akár érdemes eltölteni itt is egy-két éjszakát) használhatják kis a helyi termálvíz előnyös hatásait. A fürdőkomplexumban találsz kinti medencét, vagy épp szaunákat, de különleges stájer kezeléseken is részt vehetsz! Innen mindössze 45 perc a magyar határ, úgyhogy egy akár egy szimpla hétvégén, önmagában is remek kikapcsolódás lehet.

További infók: steiermark.com, oststeiermark.com, orthofer.at és heiltherme.at