A londoni buborék – avagy versenyzés a covid idején

A nyár során több olyan rendezvényt is lebonyolítottak, ahol bentlakásos módon próbálták biztonságossá tenni a környezetet. A Forma 1-ben, a Bajnokok Ligájában és az NBA-ben is tesztelték már az ún. buborék rendszert, amit jelenleg a Magyarországon zajló, ISL elnevezésű úszóverseny megrendezésénél is alkalmaztak.

Mindez nem jelent egyebet, mint, hogy hermetikusan elzárják a külvilágtól a versenyzőket, a szakmai vezetőket és az egész kiszolgáló személyzetet, hogy valamilyen megoldási alternatívával tudjanak szolgálni a fennálló problémákkal szemben.

Az október elejére halasztott Virgin London Marathon szervezői is beálltak a sorba, és úgy határoztak, hogy megnyitják a versenyt az elit futók számára. Azonban nagyon szigorú tesztelési, utazási, tartózkodási és versenyzési szabályoknak kellett megfelelniük, hogy valóban sikeres lehessen a projekt.

London közel 100 élversenyzőt hívott meg a 19 körös, nézők elől teljesen elzárt területen rendezett maratonira. A versenyt megelőzően minden résztvevőnek, edzőnek, kísérőnek és szervezőnek át kellett esnie egy tesztelésen. Amennyiben az eredmény negatív lett, engedélyt kaptak a részvételre. A fővárosba való érkezéskor mindenkire egy újabb tesztelés várt. Minden jelenlévő az újabb negatív eredmény birtokában léphetett csak be a belvárostól távol eső, futók számára elkülönített hotelbe. A szálláshelyet és magát a verseny útvonalát is végig titokban tartották a szervezők, elkerülve az érdeklődők megjelenését a helyszínen. Bejelentkezéskor minden személynek ki kellett töltenie egy elektronikus bejelentő lapot. Ha valakiről később kiderült, hogy nem a valóságnak megfelelően nyilatkozott, súlyos büntetésre számíthatott.

Akik bejutottak a londoni buborékba, vállalniuk kellett, hogy a bent eltöltött 5-8 nap alatt - az étkezések kivételével - folyamatosan maszkot hordanak és tartják a másfél méteres kötelező távolságot, valamint alávetik magukat a további teszteléseknek. Az elit atlétákat általában 2 személyes szobákban szállásolják el, jelen esetben azonban mindenki saját szobát kaphatott. Az étkezések alkalmával egy asztalnál csak 1 ember ülhetett, és az is meg volt határozva, hogy ki mikor léphet be az étkezőbe, elkerülve az esetleges torlódást. Biztonsági őrök ügyeltek arra, hogy a futók ne hagyják el a hotelt, illetve, hogy ne kíváncsiskodjanak a verseny útvonala körül. Azt is ellenőrizték, hogy a sportolók csak és kizárólag a hotelhez tartozó területen fussanak. A sportolókat megkérték, hogy közösségi oldalaikon ne posztoljanak sem a szálláshelyről, sem a verseny helyszínéről. Mindenkinek egyedi mosdót biztosítottak, valamint a versenyen mindenki csak saját nevével ellátott frissítőt használhatta.

Talán a legelvetemültebb ötletnek a színesen villogó és hangokat adó BUMP nyakbavalók kötelező használata jelentette. Minden sportoló vagy személyzeti tag nyakában a medálok kéken kezdtek villogni, amennyiben 2 méterre megközelítették egymást.

További közeledés esetén a fények pirosra váltottak és a nyaklánc hangosan sípolni kezdett. A nyakbavalók adatait a szervezők minden nap elemezték, hogy megtudják milyen gyakran és milyen hosszan tartózkodtak egymáshoz közel a buborék lakók. A készülék valódi jelentősége abban rejlett volna, ha valakiről a verseny ideje alatt, vagy az azt követő 2 hétben, kiderül hogy elkapta a koronavírust, akkor az üzemeltetők pontos információkkal tudjanak szolgálni egy esetleges kontaktkutatáshoz.

A sok kényelmetlen intézkedés ellenére a versenyzők mind nagyon hálásak voltak a szervezőknek, hogy vállalták a szigorú előírásoknak való megfelelést. Így lehetőséget kaptak ugyanis a futók, hogy 7 hónap elteltével ismét felsorakozzanak a rajtvonal mögé, és felmérhessék, hol is tartanak a felkészülésükben.