A kutyám az én másodpilótám

Krissy és Canine Sidekick Piedra Dura

Nem volt mindig fényes a kapcsolata a kutyákkal a 42 éves futónak. Amikor megszületett, a családban már élt egy négy lábú „gyermek”, akit Lizának hívtak. Liza felháborodva vette tudomásul, hogy osztoznia kell a falkatagok figyelmén, ezért időnként megcsipkedte a már totyogó korú Krissyt itt-ott, persze csak akkor, ha édesanyja látótávolságon kívül tartózkodott. Idővel sokat javult a kutyákkal való kapcsolata, lényegében folyamatosan volt négylábú társ Krissy közelében, ugyanakkor volt egy 10 éves időszak, amikor futóként nagyon mozgalmas életet élt, akkor nem volt kutyája. Viszont a világ egyik legerősebb ultrafutójává vált. 2003-ban és 2009-ben megnyerte az UTMB-t, 2007-ben a Hardrock 100-at, futott egy női pályacsúcsot a 170 mérföldes Tahoe Rim Trail-en, valamint kiadta a Running Your First Ultra című könyvét.

„Folyamatosan úton voltam és azt gondoltam, ez nem fair egy kutyával szemben” – mondja Krissy.

Vágyott kutyára, de idő volt, mire ismét lehetővé vált számára, hogy helyet kapjon az életében. „Azt gondoltam, az, hogy évek óta kutyáról álmodozom, jel, amit most már komolyan kell venni. Elhatároztam, hogy karácsonyig adok magamnak haladékot, ha addig nem futunk össze, akkor elengedem ezt a témát.” – meséli a kétszeres UTMB bajnok. Végül PD, a miniatűr ausztrál juhász 2016. december 15-én érkezett meg hozzá.

Roch Hard – Piedra Dura

S hogy mi lett a kutya neve? A közeli Fragrance Lake ösvényein futva, Krissy egy rossz lépést követően egy sziklán landolt. Némi szabad asszociációt követően közeli ultrafutó barátja, Roch Horton jutott eszébe (a rock és a Roch szavak kiejtése hasonló). „Ez az – gondoltam - Roch, ez a név jó lesz. Kedvelem Rochot és mivel nem találkozunk túl sűrűn, talán megbocsájtja. Ugyanakkor egy nöstény kutya számára túl férfias volt a név, ezért a spanyol megfelelőjét választottam: Piedra. Ehhez tette hozzá nagyapám a szintén spanyol „dura” szót, amely annyit jelent: kemény. A két szó együtt a Hardrock 100-ra emlékeztetett, ami sziklás és kemény. Piedra Dura, röviden PD. Ez a története annak, hogyan kapta PD a nevét” – mondja Krissy.

Terepen PD-vel

Krissy és PD Washington államban, Bellingham külvárosában élnek. Heti három-öt napot edzenek együtt. Általában egy-másfél órás futásokhoz csatlakozik PD a gazdájához, illetve heti egy hosszúhoz, ami nagyjából három óra körüli. Közeli edzőhelyeiket részben a Chuckanuts-hegység adja. A páros gyakran fut a Chuckanut 50 verseny útvonalán, a közelmúltban megújult, egyébként 28 éves múltra visszatekintő esemény főszervezője maga Krissy.

„Számos jelöletlen ösvényünk van, ahol szinte csak mi járunk” - mondja Moehl. „Megtanítottam PD-nek az irányokat, bal-jobb, amit jó előre mondok, így a saját tempójában tud haladni, nem kell mindig bevárnia. Nagyon okos ez a fajta, hamar megtanulta a vezényszavakat és láthatóan élvezettel csatlakozik hozzám.”

Krissy leginkább könnyen fut, amikor PD-vel van. „Felmerül olykor a kérdés, hogy tényleg kell ennyit futnia egy kutyának? Szeret velem lenni, emiatt szinte bármennyit futna velem, de én azon vagyok, hogy jó sokáig meg tudjuk tenni ezeket a napi 1-2 órás futásokat.”

PD tudja mindig, hogy mikor kell „szólni”

Moehl idejének nagy részét otthoni munkavégzéssel tölti, legyen az edzés, edzősködés, írás vagy a következő kaland tervezése. PD szinte mindig ott ül a lábánál és jól érzi magát akkor is, ha éppen nem történik semmi különös. „Amikor egész nap otthon ülünk, nyugi van, PD hangját sem hallani. De ez csak addig igaz, amíg meg nem csörren a telefonom, na akkor tuti, hogy pont megszólal egy sípoló kutyajáték” – mondja nevetve Krissy. „Az is jellemző, hogy idővel PD a lábamra hajtja a fejét és egyszerűen ugatni kezd. Ilyenkor tudom, hogy itt az idő, indulnunk kell futni.”

Most és itt

A PD abban is segített, hogy Krissy képes legyen megélni a pillanatot jobban. „Amikor nyugodt és pihen” - magyarázza Moehl – „azt tanítja, hogy értékeljem, mindig a pillanatban van.”

„Ez arra emlékeztet, hogy mennyire gyakran gondoljuk, hogy a pillanat soha nem múlik el, mindig így fogunk érezni, ami persze nem igaz. Folyton változik minden. A kutyák pillanatnyi öröme sokkal látványosabb, mint az embereké.” mondja Moehl. „Ez a szemlélet persze igaz visszafelé is, ha PD őrülten ugat, mert meglát egy fajtársat az utcán, tudom, hogy mindjárt abbahagyja, ezért ráhagyom, hadd élje ki abban a percben a felháborodását.”

Három, kettő, egy, gyerünk!

Manapság Krissy legtöbb idejét az teszi ki, hogy edzőként működik közre közel három tucat futó életében. „Ma is örömmel tölt el, amikor 1-1 futó az első szárnypróbálgatásokat követően elindul az első ultratávú versenyén. Imádom nyomon követni, ahogyan a lehetetlen lehetségessé válik.”

Persze Krissynek is van edzője, nem is egy. David Roche segíti a felkészülését a következő versenyre, ami a Miwok 100K terepfutó-verseny lesz a kaliforniai Stinson Beach-en. A másik edzője pedig ki más lenne, mint maga PD.

„David egyik nap azt az edzést írta ki nekem, hogy 30 másodperces sprinteket fussak köztük 1 perces kocogással. PD velem volt, hozzám kötve. Amikor számoltam az indulás előtt: három, kettő, egy…gyerünk! Imádta! Belefeszült a hámba és erősen húzni kezdett, ezzel gyorsabbá téve engem is. Négy sorozatot kellett csinálnunk, végül hat lett, mert annyira élveztük és olyan jól ment. Most szándékosan viszem az összes edzésemre. PD nagyszerű másodpilóta, akinek nagyra értékelem a segítségét ebben is” - mondja Moehl.