A gyors rajttól lassulsz?

Például az, hogy mennyi oxigénre és energiára van szükséged egy adott táv megtételéhez, nincs kőbe vésve. Még ha laboratóriumi körülmények közt mérik meg, sem biztos, hogy 1 vagy 2 óra futás után egyezni fog az eredmény. Vagy mégis?

Norvég kutatók érdekes módon közelítették meg a kérdést. 7 világklasszis tájfutó és síelő vett részt a tanulmányban. A VO2 maximumuk elég lenyűgözőnek számít: 80.7 ml/kg/perc.
A kutatás lényege az volt, hogy a sportolóknak olyan tempóban kellett futniuk, melyben elfáradnak. Ezt követően kaptak néhány perc pihenőt, amikor a laktátszintjük elérte a 3-5 mmol/L-t, közben pedig az oxigén-, és energiaszükségletüket is mérték.
A leglényegesebb eredmény, hogy amikor a laktátszintjük magasabb volt, rosszabbul hasznosították az energiát.
Ez persze még nem jelenti azt, hogy a laktátszint erősen hat az energiagazdálkodásra. Bár segítségével könnyen meghatározható a fáradtság szintje, de az anyagcsere erőteljesen hat erre az értékre, s pont ezért nem tudni, melyik a legfontosabb tényező az energiafelhasználás szempontjából.
A szakértők szerint, ha a gyors rajt hatására nő a laktátszinted, nem tudsz olyan hatékonyan teljesíteni a fennmaradó távon.
Azt viszont érdemes megjegyezned, hogy rövidtávú versenyek során a gyors rajt akár segíthet is, mivel felpörgeti az oxigénfeldolgozást.