A futás ragyogóvá tesz!

Pár hónapja egy hétköznap reggel, amikor éppen valamilyen gyors frizurát próbáltam lányom hajából alkotni, emlékeztettem őt arra, hogy vegyen pulóvert, mert lehűlt az idő. Erre ő azt válaszolta: „nem Mama, nem akarok pulóvert viselni, mert kövérnek nézek ki benne.” „Micsodaaaa?” – kérdeztem vissza teljesen megdöbbenve.

Közben a fésű majd kiesett a kezemből. „KÖVÉR?” – ismételtem a szót továbbra is döbbenten. De hát hol van ő a kövérségtől? Ráadásul 8 évesen már ez a téma? – morfondíroztam magamban egészen elszomorodva.

Elkezdődött. Azt hittem, van még néhány évünk addig, hogy egy kislány egészséges tudatába beférkőzzön ez a téma és elkezdjen ilyesmi miatt szorongani.

Be kell vallanom persze, hogy magam is jártam hasonló cipőben, amikor – utóbb látom – teljesen indokolatlanul az életem részévé vált a folyamatos fogyókúra-mizéria. De ez engem a 20-as éveimben ért utol, mielőtt az anyaság mentén egész másféle prioritások alakultak volna ki és persze megjelent a futás is, mint állandó „társam” a kiegyensúlyozottság oltárán. Miután belekóstoltam az önsanyargatás kínzó világába, végképp rájöttem, hogy mennyi mindentől megfosztom magam ezzel. Szerettem volna megtanulni azt, hogyan válhatok még inkább nőiessé, de nem azon az úton, hogy minél több verzióját megismerjem a súlycsökkentő törekvéseknek.

Ma azt látom, hogy csak úgy tudunk szembe kerülni a külsőségeket elsődlegesen értékelő társadalmunkkal, ha ellenpéldát mutatunk. El kell mondani a gyerekeinknek, hogy a szépség az élet természetes velejárója, nem pedig társadalmilag előírt norma. A srácoknak szintén meg kell tanítani, hogyan lehet felismerni és értékelni a valódi (női) szépséget.

Ezért is szeretem őket ott látni a pálya szélén a versenyeken.

Fontos számomra, hogy lássák, ahogyan megküzdök egy-egy célba érkezésért. Azt akarom, hogy a lányom úgy nőjön fel, hogy felismeri az erő, a kitartás szépségét, a gondosan felkészített szervezetben és szellemben rejlő vonzalmat. Azt akarom, hogy eljussanak oda: fontosabb az, amit csinálsz, annál, ahogyan kinézel! S persze azt is akarom, hogy élvezzék az ízletes ételeket, bölcsességgel és hittel táplálják testüket, és engedjék szabadon önmagukat, ne adjanak esélyt arra, hogy önszorongató, irracionális megfeleléseket szem előtt tartó életet éljenek. Azt akarom, hogy egészséges módon versenyezzenek, ami tiszteletben tartja a test lehetőségeit, de mindenkor erőfeszítéseket tesznek azért, hogy előrébb jussanak.

Luke, a fiam azt mondta a célban: „Anyu izzadt vagy, mert gyorsan futottál, de ez így jó és így is csinos vagy.”

Azért is fuss anyaként, hogy tanítsd a gyerekeidet!

Amikor futok, száz százalékban én vagyok. Minden erősségemmel és gyengeségemmel együtt. A nehézségek és a sebezhetőség pillanataiban pedig kétszer annyira nő vagyok. Sokkal inkább, mint amikor reggelente parfümfelhőben és csinosan öltözve készen állok az indulásra.

Izzadt és mosolygós, lélegzetelállító és gyönyörű! A futás ragyogóvá tesz! Ezt a leckét érdemes sokszor átvenni!

Az eredeti cikket a Runner's World szerzője, Kristin Armstrong írta.