„A csoportos edzések hiányoznak a legjobban”

RW: Milyen tervezett versenyeidet érinti a jelenlegi helyzet?

Belus Tamás: A Bükki Kilátásokat még nem érintette a mostani helyzet, úgyhogy azon el tudtam elindulni, bár a januári műtétem miatt a Hard helyett csak a Funrunt vállaltam be. A Black Hole lett volna a következő versenyem, ez elmarad természetesen és a húsvéti walesi edzőtábor is elúszott, ezt különösen sajnálom. Az első félévben ezeken kívül csak az UTH van a versenynaptáramban, félek, hogy az sem sokáig.

RW: Most hogyan folytatod a felkészülésed?

BT: Fura dolog ez, mert bár én elsősorban a versenyek miatt készülök, de maguk a versenyek sokat tudnak ártani egy felkészülési folyamatnak. Egy-egy verseny előtt vissza kell fogni az edzéseket, utána hosszasan regenerálódni, megnő a sérülésveszély stb… Úgyhogy ebből a szempontból az évközi versenyek kiesése nem is olyan nagy baj. Barát Gabival, az edzőmmel abban maradtunk, hogy legalább most lesz egy év, ahol csak egy igazi célverseny lesz (TDS) és erre készülünk egész évben, különösebb megszakítások nélkül.

RW: Hol és mikor szoktál futni?

BT: A hirtelen jött iskolaszünet és a közösségi érintkezés kerülése miatt én is sokat változtattam a napi rutinomon. A közösségi futások, a stadionban körözések és a népszerű erdei utak helyett az elhagyatott ösvényeket keresem inkább. Próbálok egy futópadot is szerezni, készülve a legrosszabbra.

RW: Tudsz most is kellő lelkesedéssel edzeni?

BT: Igyekszem. Próbálom ebben is a lehetőséget, a pozitívumokat keresni, szerencsére akad ilyen, nem is kevés. A csoportos edzések hiányoznak a legjobban. A tempós edzéseket sokkal könnyebb együtt megcsinálni, húzzuk-motiváljuk egymást. Ez most nehezebb.

RW: Hogyan alakította át mindez az őszi versenyidőszakodat?

BT: A nyár végi-őszi időszak már így is tele van, három hosszú külföldi verseny miatt nem nagyon fog közéjük férni semmi az extra sűrűnek ígérkező őszi versenydömpingből. A júliusi Val d’Aran-t a Pireneusokban még nem halasztották el, de szerintem erősen kérdéses a megrendezése, a nyár végi UTMB – TDS-ben azért reménykedem. Az őszi Lemkowynára pedig bízom benne, hogy már teljesen túl leszünk az egészen. Talán a Mátrabércre megpróbálok eljutni így, hogy azt is őszre voltak kénytelenek halasztani.