futás 40 felett, maraton, terepfutás, Budapest Maraton,

A 2021-es budapesti maraton margójára

Forrás: Szász Norbert
Nem futottam ma maratont. Ám eszembe jutott, hogy 15 éve - így október közepe táján - futottam az elsőt Budapesten.

Nemhogy maratont nem futottam ma, boldog voltam a magam 12 kilométeres terepedzésével. Hogy ne lettem volna az, hiszen egy éve ilyenkor még éppen az akut porckorongsérvemmel voltam elfoglalva, és az első futásmentes hónapomat hagytam lassan magam mögött. Jó magyarosan szólva - pont idepasszol: sok víz lefolyt azóta a Dunán és én éppen pár napja kezdtem ismét edzéstervvel futni egy bő 9 hónapos újrakezdő időszakot követően.

A hét utolsó futása ígérkezett a legkeményebbnek. Az idő hidegre és esősre fordult, ami kedvenc edzőtársamnak, Vanda kutyának, több mint ideális, boldogan rohangált föl és alá körülöttem. 4x10 perc fokozót kellett futnom az edzésemben. Olyan terepútvonalat kerestem, ahol könnyen tudok haladni, nem olyan acélos még az erőnlétem, hogy meredek emelkedőkön és mélyre tartó lejtőkön tempózzak. A Hármashatár-hegyi panorámaút mellett döntöttem, de annak is egy hosszabb változatát céloztam meg. 12 km hosszú ez a kör, minimális szintemelkedéssel. 40 perc könnyebb iramú futás után kezdtem meg az egyre gyorsuló szakaszokat. A Virágos-nyeregnél váltott ázott, agyagosra a talaj. Szerencsére jól kapaszkodó cipőt vettem (Salomon Speedtrak), de még így is csúszkáltam, ráadásul lejtett, az erősen vízmosott úton alig tudtam talpon maradni. Mire ismét enyhe emelkedésnek indult az ösvény, el is jött az első fokozó szakasz, örültem, hogy nem síkon vagy lejtőn kell feltornásznom a pulzust egy magasabb zónába. Az agyagos talaj erősen kövessé vált egy idő után, és ismét lejtésnek indult – úgy éreztem, vágtáznom kell ahhoz, hogy benne maradjak az előírt tartományban.

terepfutás, futás kutyával, futás 40 felett,
Színesedik az erdő, pár hétig még biztosan lehet élvezni az őszi árnyalatokat!

Ilyenkor persze mindig eljátszom annak gondolatával, hogy zakózok egy marha nagyot, emiatt erősen fókuszálok minden egyes lépés helyére, hogy lehetőleg megússzam a futást kellemetlen élmény nélkül. Hiába maradtak ki hónapok, hiába van rajtam némi túlsúly, az izomzatom és az izmokat tartó szalagjaim jól emlékeznek minden egyes hasonló erőpróbára, aminek a múltban már jó sokszor kitettem őket. Talpon maradtam hát, de közben ismét iramot váltok, ismét magasabb intenzitású zónát kezdek.

Az edzés technikai dolgainak tudatos megfigyelésén túl mélyen belülre ások egy pillanatra magamban, mert nyilván nem könnyű ez a futás. A tüdőm mélyét bántja a hideg, nyirkos levegő, amit beszívok minden egyes levegővételkor, a kezeim vörösek és fájnak, a ruházatom nedves és kellemetlenül hűti a testem, a cipőm és lábszáram gazdagon saras, mint ahogyan a kutyám bundája is, amivel tudom, hogy lesz dolgom otthon, mielőtt magamat rendbe szedném. De azt is érzem – végre valahára, hosszú hónapok óta először – hogy ismét úton vagyok. Fejlődni fogok, célokat elérni, versenyezni, gyűjteni a futott kilométereket és élményeket: sárban fogok hosszan dagonyázni, jégen kapaszkodni, hóban csúszkálni és olyan is lesz, amikor utálni fogom, mégis megyek és csinálom, mint ahogyan a húszas, harmincas éveimben, mint ahogyan bő két évtizede már…

terepfutás, futás kutyával, futás 40 felett,
Ez a fotó tegnap készült, amikor viszont ideális futóidőben vetettük bele magunkat az erdőbe.

Hiába 15 éve, hogy életem első Budapest Maratonját teljesítettem, MOST, 45 évesen ismét újrakezdő futó vagyok. Motivált és fejlődőképes! Apropó, a maraton mai teljesítői előtt le a kalappal! Kemény napjuk lehetett ebben az időben! Nekem csak 12 kilométerem volt, aztán uzsgyi bemenekülhettem a meleg lakásba, nektek viszont – a fotók alapján – meg kellett küzdeni minden egyes kilométerrel.

Szász Norbert – a Runner’s World rendszeres fotósa – kibringázott az útvonalra és lőtt pár képet rólatok, ami nagyon jól visszaadja a mai nap hangulatát!

Gratulálunk minden régi és új maratonistának!