Borítókép: „Egy kőműves nem lehet példakép" - interjú Szőnyi Ferenccel

„Egy kőműves nem lehet példakép" - interjú Szőnyi Ferenccel

Forrás: Pálinkás-Szűcs Emily
Szőnyi “Racemachine” Ferenc, a komáromi építési vállalkozó 43 évesen kezdett el sportolni. Hamar rájött, hogy az ő terepe a hosszútávfutás és hosszabb kerékpár távok teljesítése.

2008-as első dupla Ironman versenye előtt egy hónappal még úszni is alig tudott, de abban az évben már harmadikként ért célba a mexikói 10-szeres Ironman versenyen. Ott 38 kilométert úszott, 1800-at bringázott és 420 kilométert futott. 2010-ben a hússzoros Ironman-en világbajnok volt, 2013-ban harminc napon át harmincszor teljesítette az Ironman-t és lett vb-ezüstérmes. 2017-ben a Himalájában rendezték meg a világ legnehezebb futóversenyét, az 5000 méteres tengerszint feletti magasságban zajló 480 kilométer hosszú Hell Race-t a három induló közül egyedül Szőnyi Ferenc csinálta végig. Júliusban Svájcban állt rajthoz a tízszeres Ironman Swissultra versenyen. A rossz időjárás miatt a bírók kétszer szakították meg, így a világrekord tervezett megdöntése elmaradt, az aranyérmes Versenygép 213 óra alatt teljesített a távot. A verseny még tartott, amikor Szőnyi már öt napja itthon volt. Gyorsan elkaptuk, mielőtt visszautazott volna Svájcba a díjátadóra.

Hallottam, hogy a Swissultrán a cipőddel szemben az olló győzött. Úgy nézett ki végül, mint régen a szegény gyerekek dorkója, akik kinőtték a csukát, és a szüleik levágták a cipő orrát?

Szőnyi Ferenc: Nem, ez most annyit jelentett, hogy a kisujjnál lett kimetszve belőle egy darab. Annyi ütéstől, amennyit négyszáz kilométeren kap a láb, nagyon érzékennyé válnak az ujjak. Ekkora terhelés elviselésére nem alkalmas, és az emberi szervezet sem úgy van teremtve, hogy száz kilométert fusson. Évek során alakítottam ki a jól működő technikát, amivel bandázsolom az ujjaimat, de az utolsó napon az önfejűségem miatt elvesztettem néhány körmömet. Járulékos veszteség: ennyi belefér egy ilyen távú versenybe.

Haragban vagy a lábaddal?

Ő haragszik rám, most zokon vette, hogy így kínlódok vele. De végül is megőriztem a futóképességemet, nem maradt izomzati vagy csontozati sérülés.

A mellbimbóddal mit csinálsz, hogy ne dörzsölje ki a trikó?

Leragasztom. Ugyan férfiatlannak tartom a szőrtelenséget, és rövidebb versenyeken csak kenem, de hosszabb versenyeken le kell borotválni, hogy tapadjon rá a ragasztó.

Mit vittetek magatokkal a Swissultrára?

Egy furgont töltött meg a felszerelés, mindent dupláztunk: két bringát, négy cipőt, rengeteg felsőt, rövid ujjú pólóból tizenkettőt, hosszú ujjúból tízet, esőfelszerelésből, kamásliból, bringás cipőből két-két párat vittünk. Hosszú évek tapasztalata, hogy ezeknek a versenyeknek az egyik legfontosabb kelléke a szárítókötél, hogy az átizzadt, csatakos, elázott ruhát cserélni tudjuk. De most olyan rossz idő volt, és olyan magas a páratartalom, hogy nagyüzemben dolgozott a hősugárzó, amivel a felszerelést szárítottuk.

Mivel ütöd el az időt verseny közben? Mire gondolsz futás közben?

Célorientált vagyok, ahhoz, hogy a legjobb tudjak lenni, folyamatosan koncentrálnom kell. Én vagyok a csapat vezetője, és én irányítom magamat is. Külső szemlélő bele sem tud gondolni, hogy 422 kilométer az 500 000 lépés és nekem minden egyes lépésemre figyelnem kell. Egy kólásüveg eldobott kupakja, egy pályára berollerező gyerek felboríthatja a jól felépített ritmust. Futás közben ott pörög előttem ez életem, látom a családomat, figyelem a kijelzőn az eredményeket, hogy ha kell, ahhoz igazítsuk a tervet. Sokat gondolok a múltra, az abból fakadó jelenre és a várható jövőre. A koncentráció elveszi az idő javát.

Hallgatsz zenét sportolás közben?

Mexikóban még volt nálam füles, de már évek óta nem használom: úszáshoz nem kell, a kerékpáron fontos biztonsági szempont, hogy halljam a környezet zajait, futás közben néha érzem a hiányát. A zene negatívan hat, ha a ritmusa nem megfelelő a futás ütemével.

213 óra alatt teljesítetted a távot. Mikor aludtál?

Sarkalatos pontja volt a versenynek a pihenés. Úgy terveztem, hogy naponta hat órát fogok aludni, de ez csak két-három darabban jött össze: másfél-két óránál többet nem sikerült, a szervezetem, mint egy óra, felébresztett.

Vannak mondatok, jelszavak, jelmondatok, amiket mantrázol futás közben?

Vezérelvem, hogy nem gyaloglunk, csak futunk. Amikor a fáradtság túllép egy határt, akkor meg kell állni, fel kell frissülni. A pihenés újabb motivációt jelent. Azt szoktam mondani a többieknek, hogy hét perces, hat perces kilométer átlagokkal nem futunk. Taktikám, hogy szép lassan elindulok, futok ameddig lehet, aztán ugyanolyan eleganciával megállok. Nem gyaloglunk. A futó fusson.

Forrás: Pálinkás-Szűcs Emily

Hogy kerültél a Himalájába? A Hell Race-en hárman indultatok, de csak te teljesítetted a 480 kilométeres távot, 10 000 méter szintkülönbséggel.

Két évvel ezelőtt jártam Indiában a La Ultra - The High, 333 kilométeres meghívásos versenyen. Korábban ezt a távot soha senki nem teljesítette, 2015-ben négyen értünk célba, én bronzérmes lettem. A sors fintora, hogy akkor is a nagylábujjam leeső körme tett be. Végig vezettem, de 290 kilométernél két társam megelőzött. Ez után hívtak meg a Hell Race-re, a szervezők szerették volna, ha teljesül a verseny kiírása, és bennem láttak erre garanciát. Nagy bátorság, jó érzés, hogy bevállaltam. De a kis versenyeket is fontosnak tartom, a nagy megmérettetés előszobájának, szintfelmérőnek tekintem. A Himalája előtt volt a Békéscsaba-Arad 100 kilométeres futás, az már jelezte, hogy okkal vagyok-e bátor. A nagy versenyeken sokkal óvatosabb vagyok, tiszteletben tartom a távolságot és messzebb a saját határaimat, nem futom meg azt, amire képes lennék. Ezeken a terhelés a normális izommunka sokszázezerszerese. Folyamatosan ellenőrzöm magam, kerülöm a sérülés kockázatát. Érzem, ha van egy hidratációs probléma, egy dugulás, amit le kell küzdeni.

Azt hogyan lehet leküzdeni, megállással?

Nem. Továbbmozgással, de tempó csökkentéssel, vagy magnéziummal, vagy csak vízzel. A bevitt folyadék lökésszerű alkalmazása elég bizonyos negatív folyamatok visszafordítására.

Amatőr versenyen néha a futók túlisszák magukat. Megállnak frissíteni, isznak egy pohár vizet, még egyet, aztán még négyet, és feladják az egészet.

Ehhez kell intelligencia. Meg kell határozni, hogy egy verseny alatt miből mennyire van szükséged. A Swissultra előtt 74 kiló voltam, verseny közben 72-re mentem le, de tudtam, hogy 68 kilogrammig húzhatom. Fontos tudni, hogy miből veszíthetünk. A bringázás a harmadik-negyedik napra látható izomtömeget épített, ami aztán a futás alatt kolonccá vált, savasodni kezdett. Ezért megváltoztattam a folyadékbevitelt, fehérje alapra tettem a hangsúlyt és vízre. Megvontam a szénhidrátot.

És mennyi vizet ittál?

Ez az időjárástól is függött, óránként egy litert, de kerékpározás közben még többet. Van egy határ, amikor egy liter fölé megy a szervezet vízfogyasztása, az már nem visszapótolható.

Hogy készültél a Himalájára? Intervallumoztál?

Ahogy öregszem, egyre inkább kockázatkerülővé válok. Az intervallumozás olyan tartományba akarja a testünket szorítani, amire nincsen szükség. De, és most ellentmondok magamnak: nagyon sokat futok hegyekben, erdei túraösvényeken, ahol a természet adta lehetőségek produkálják - bár nem meghatározott periódusokban - az intervallum hatását. Komáromban, a Duna-parton élek. Az állóképességem és a monotonitás-tűrésem ott, a tíz kilométer hosszú gáton alakult ki.

Gyuri, a sógorod és csapattársad a Swissultra közben a Facebookos versenynaplóban azt írta , “Feri atya jól bírja”. Amit csinálsz, az misszió? Passziónak elég drága.

Túl drága. Egy arab sejk megteheti, hogy megvesz egy sportkocsit, és csak törölgeti. Én ezt nem engedhetem meg magamnak.. A teremtő olyan különleges képességekkel ruházott fel, amiket ki kell használnom.

Lehet ez minta a fiatalok számára, hogy negyvenéves korig nem kell semmit sportolni, elég akkor elkezdeni, ahogy te is tetted?

Nem én vagyok a példakép. A példakép a sport, a mozgás, a cselekvés. Amit tettem, az sem példaértékű: a versenyzés, a farkassá válás sokkal bonyolultabb folyamat, nem tanítható és nem tanulható, ezért önmagában nagyon kevesek számára jelenthet motivációt.

A futásról sokan bölcselkednek. Van, aki szerint a láb egy bank, annyit vehetünk ki belőle egy versenyen, amennyit korábban beletettünk, és ott van Jurek mondása, hogy a fájdalom nem fáj.

Ez nem így van. A fájdalom fáj, a reggeli futás nehéz, a felkelés küzdelmes. A futás valóban bölcsebbé tesz.

Azt mondtad egyszer: a függőlegesnek nincs alternatívája.

Igen, mert a szabályok mindenkire egyformán érvényesek. A futás következetessé, célszerűvé, okossá és intelligensé teszi az embert, Ha ezek a tulajdonságok nincsenek meg benned, akkor muszáj lesz beszerezni.

Ha elmegyek naponta egy órát futni, az senkit nem zavar. De ha rengeteg pénzt beleöl az ember a versenyzésbe, azért már nyűgös lesz otthon a nagyságos asszony…

Az már a következmény. A fontos az egészség megőrzése. Nem szabad összekeverni a testi, fizikai képességeket az anyagi lehetőségekkel. Nekem nagyon nagy hendikepet jelentett, hogy volt miből a futásra fordítani. Egy cipő megvásárlása nem hasonítható össze azzal, hogy valaki a világnak akarja megmutatni, hogy mire képes. Ez egy másik kategória. A mai anyagi világunk jobbára a pénzről szól. Én igyekeztem otthon olyan feltételeket teremteni, hogy minél kevesebb hiányt okozzon a sportolásom a családnak. De biztos sokszor előfordul, hogy futok, ahelyett, hogy az unokámmal játszanék.

Forrás: Pálinkás-Szűcs Emily

Meglehetősen hiú vagy. Nem bosszant, hogy néhány cikkben pocakos futóként említenek?

El kell fogadni, hogy jó étvágyam van, és nem vagyok az étkezésben következetes: nem tartok diétákat. Testalkati kérdés, sokféleképp lehet megfogalmazni: az igazság az, hogy kicsit bendős vagyok. Szeretek jókat enni. A hasam egy akkumulátor.

A miniszterelnök néhány éve egy évértékelőjében Lubics Szilviát, a háromgyerekes, fogorvos, spartatlon futót “áll-leesős” példaként említette. Neked négy gyermeked van, és három unokád.

Egy kőműves nem lehet példakép. Az általános iskolában volt egy osztáytársam, akinek a városban ismert, közkedvelt szülei voltak. Ő mindig kicsi ötösöket kapott, én meg, a Szőnyi Feri szép kövér hármasokat. Én megelégszem ennyivel.

Dehogy elégszel. Mindenben első akarsz lenni, és mindenhol győzni akarsz.

Igen, és fogok is. De ez legyen az én büszkeségem. Az hogy kiről mit mondanak, az utcán derül ki. A sikert meg el kell juttatni az utca népéhez.

Van olyan lányod, amelyik fut?

Nem, egyik sem. Én nem olyan környezetben nőttem fel, hogy sportolni kelljen, és nekik sem fogtam meg a kezüket hároméves korukban, hogy irány az uszoda, vagy menjünk teniszezni. Komáromban a vidéki közösség nem a sportról szólt, az én időmben ez a gazdagabbak hívsága volt. Nekem az építkezésen végzett fizika munka javította az alap állóképességemet.

Ingyen gyúrtál.

Igen, sokat számított és örömmel toltam a talicskát. Ma is nagyon sokat küzdök azzal, hogy a törzsizomzatomat karban tartsam.

A sikereidben mekkora szerepe van a genetikának?

Autodidakta módon fejlesztettem magamat, de a sportolók és edzők úgy gondolják, hogy 95 százalékban a genetika műve, és a maradék 5 százalék az, amit hozzáteszek.

Mi a következő cél? A Badwater ultramaraton a kaliforniai Death Valley-ben?

Nem, mert nem szeretem a szélsőségeket.

Mondod ezt a Himalája plusz harminc és mínusz tíz fokos hőmérséklete után.

Az más. Az változatos terep, hegyek között futottam, és nem egy sivatagban. Egyébként gondolkozom azon, hogy meg kellene mászni a Himaláját. Különleges képességeim vannak, ennek megfelelő célokat kell találnom magamnak, Van bakancslistám: kétszer jártam a Race Accros Americán, a csillagok most úgy állnak, tudnék ott a legjobb lenni, korcsoportos világcsúcsot futni. A lényeg az ironmanek minél jobb idők alatt való teljesítése, de idén már ilyen volumenű versenyre nem vállalkozom.