Borítókép: 400-as pályától a Western Statesig: interjú Wermescher Ildikóval – 2. rész

400-as pályától a Western Statesig: interjú Wermescher Ildikóval – 2. rész

Ildikó éveken át rendszeres résztvevője volt a hazai terepfutó versenyeknek, utoljára 2016-ban indult hazai versenyen, a Mátrabérc Trail-en, melyet meg is nyert. A dobogós helyezés garantált volt számára, amikor csak elindult itthon bármin. Sokat változott a hazai női terepfutó mezőny azóta, de ha itthon versenyezne ma is bőven lenne helye a fiatalabb sporttársak mellett a dobogón. Edzéseinek legnagyobb erőssége, hogy heti rendszerességgel fut alpesi környezetben.

- Az idei éved eddig nagyon sikeresen alakult, milyen edzésmunka áll ezek mögött az eredmények mögött? Hol végzed az edzéseidet, segíti valaki a felkészülésedet?

- Munka és család mellett már nehezen tudnék beilleszteni a napjaimba előírt edzéstervet. Ezért inkább annyit futok, amennyit az időm enged és úgy, ahogyan a kedvem tartja. Az érzéseimre hallgatva, de mégis kontroláltan, 99 százalékban órával és a pulzusom mindig figyelem.

Forrás: Mammut Tahtalı Run To Sky Facebook oldal
Mammut Tahtalı Run To Sky, 2017

Hét közben itthon, Landsbergben, 1-1,5 órákat futok az erdőben, sík útvonalon, hogy a napi mozgásom meglegyen. Legtöbbször Ottóval, a férjemmel vagy itteni futótársakkal közösen. A hétvégéket viszont szinte mindig Garmischban töltjük. Itt tudom magam az alpesi körülményekhez szoktatni és szintes útvonalakon edzeni. Ilyenkor a legrövidebb edzésem 2-3 óra, de előfordul, hogy 5-6 órát is úton vagyok. Kizárólag segítő szándékkal futok néha atlétikai pályán is. Egy kedves, 73 éves futótársamat segítem a tempófutásaiban, amikor ő 5000 vagy 10000 m-es bajor, illetve német bajnokságokra készül.

Forrás: Mammut Tahtalı Run To Sky Facebook oldal
Mammut Tahtalı Run To Sky, 2017

- Korábban futottál aszfalton, síkon is ultratávokat, ott is voltak sikereid, miért fordultál a terep felé?

- Amíg aszfalton futottam, addig is jártam teljesítménytúrákra és Futapest terepversenyekre. 2003-ban futottam az első aszfaltos versenyem, az akkor még Plus Maratont, Budapesten. De már előtte voltam Mátrabércen, meg Kinizsi Százason is. A terep, a természet engem mindig vonzott, hiszen Székelyföldön, a Hargita közelében nőttem fel.

Aztán úgy hozta a sors, hogy 2009-ben a magyar válogatottal Franciaországban voltam a terepfutó VB-n. Egy 65 km-es, 3500 méter szintes pályán futottunk. A rajt az 1600 méter magasan fekvő Monetier faluban volt és a Col du Galibier-nél mentünk fel 3000 méterre. Hirtelen jött ez a lehetőség, komoly készülés nélkül vágtam bele. A technikás pálya, a sok szint, meg a magasság együttese borzalmasan megviselt. Nagyon gyengének és erőtlennek éreztem magam, szenvedtem, de ennek ellenére minden lépést élveztem. Tetszett a verseny, a táj pedig lenyűgözött. Már a célba érés pillanatában megfogalmazódott bennem és mondtam a férjemnek, hogy igen nagy kihívás előtt állok: hozzá kell erősödnöm a hegyekhez! Azóta is tart a folyamat. :-)

Forrás: Ultra Lovers
HIGH TRAIL VANOISE, Skyrunning EB 2017

- Versenyeznél egyéként még síkon, aszfalton, van még ilyen ambíciód?

- Pillanatnyilag nincs. Azt hiszem, már nagyon nehéz lenne síkon, aszfalton, monoton körülmények között futnom. Pár éve a Sparthatlon még kicsit a fejemben volt. Gondoltam, majd ötven évesen lefutom. Aztán két nagyszerű embert, akik egyben nagyszerű futók is, Németh Csabát és Jens Lukast megkérdeztem a verseny útvonaláról és elmesélték milyen. Ezen elgondolkodva rájöttem, hogy ha jobbnál jobb, szebbnél szebb trail versenyek vannak szerte a világban, amelyek színvonalasak is, akkor minek nekem autók között, aszfalton, rossz levegőn futni?!

- Milyen érzés számodra a világ terepfutó élvonalába tartozni? Elégedett vagy az eredményeiddel, vagy vágysz a fejlődésre továbbra is?

- Ez nagyon kedves kérdés, köszönöm! De pontosítsunk. Az én szintem azért nem teljesen az élvonal. Az élvonal számomra a dobogósokat jelenti a rangos versenyeken. Én ilyen helyeken általában ugyan a pódiumon, de a dobogó mellett állok. :-) Persze nagyon jó érzés az is, hogy ide felküzdöttem magam, ezzel is abszolút elégedett vagyok, mert a mezőny évről évre egyre jobban erősödik, én pedig sajnos nem leszek fittebb, meg fiatalabb. De a legrangosabb ultra-trail versenyeim mindegyikén top 5 vagy top 10-ben befutottam. Ugyanakkor a Transalpine, a Zugspitz, az Irontrail, stb. győzelmeim is mind emlékezetesek, örömmel töltenek el. És szerencsére az idei futóévem is eddig elég jól alakult, szépek az idei eredmények.

Forrás: Szász Norbert
Lavaredo Ultra-Trail, 2014

Amíg versenyzek, a fejlődés vágya persze, továbbra is megvan bennem. De nem az időeredmények, vagy a versenyhelyezések érdekelnek a leginkább. Önmagam mélyebb megismerése, a mentális képességeim további fejlesztése sokkal fontosabbak. Hogy hosszú versenyek előtt az edzettségi állapotom még pontosabban felmérjem és a versenyek alatt az erőm a lehető legjobban beosszam, mindig nagy kihívás, és számomra ez a kulcs az ultra trail-ekhez. Úgy érzem, ilyen téren van még mit fejlődnöm, sőt a fejlődés határai végtelenek. :-)

Forrás: Mátrabérc Trails Facebook oldal
Mátrabérc Trail céljában, 2016

- Vannak olykor motivációs nehézségeid?

- Igen, nekem is vannak olyan periódusaim, amikor fáradt vagyok, nincs kedvem futni, főként, hogy dolgozom, családom van, háztartást vezetek. Télen sokat fázom, Németország hideg és nagyon esős. Ennek ellenére, legtöbbször mégis fölhúzom a futócipőm, mert a napi mozgás fontos és annyira igénylem, hogy a körülmények általában nem is számítanak. Különben is, mindig csak a kezdet nehéz, amíg átlépem a küszöböt. :-)

A férjemmel pedig nagyon szerencsés vagyok. Ö mindig segít és motivál, minden nehézségen átsegít valami jó tanáccsal vagy vicces megjegyzéssel és 10-15 kilométert fut is velem bármikor.

Forrás: Wermescher Ildikó Facebook oldal

- Öt éve vagy a Mammut atlétája, mennyiben segít futóként ez az együttműködés?

- A Mammut-tal együttműködni nagyszerű, első perctől kezdve a megértés, az őszinteség és a bizalom sugárzott belőlük. Tökéletes szponzor minden szempontból. A felszerelésem kiváló, nemcsak a legszebb, hanem a legjobb is. :-) A WS-en például már 2019-es cipőben futottam. Még csak tesztcipő, de bátran kijelentem, hogy ilyen jó futócipőm még soha nem volt. Arról nem is beszélve, hogy sok olyan helyre jutottam el velük, általuk, ahova saját erőből nem lett volna lehetőségem, vagy épp eszembe sem jutott volna odamenni.

2014-ben a Mammut készített egy kisfilmet Ildikóról. A filmen keresztül betekintést nyerhetünk a hétköznapjaiba, az edzéseibe és a versenyekbe, melyeken rajthoz áll. A film angol nyelvű.

- Mesélnél a kezdetekről? Mióta futsz, hogyan kezdődött a futókarriered?

- Gyerekkoromban atlétikára jártam, de ez nem volt komoly. Középiskolás koromban kézilabdáztam, aztán az egyetemi évek alatt sokat túráztam, bejártam a Kárpátokat. A mozgás később sem volt idegen, bicikliztem, aerobikoztam, úsztam, még kenuztam is. Mindig kapható voltam a sportra. Aztán 1997-ben Ottó a párom lett, vele kezdtem konditerembe járni és futogatni. 2002-re, mire terhes lettem Imolával, a második lányommal, már elég jól ment a futás, de egy időre abba kellett hagyni. Aztán 2003-ban, mikor Imola majdnem egy éves volt, újrakezdtem és a fejembe vettem a Kinizsi Százast. A felkészülés része volt a Mátrabérc is, ahová két tapasztalt túrázó fiúval mentem, őket végül magam mögött hagytam és 10 órán belül értem célba. Abban az évben májusban pedig megcsináltam a Kinizsi Százast, majd pedig ősszel lefutottam az első utcai maratonomat Budapesten, ami 3:43 lett, úgy hogy nagyon el sem fáradtam. Ez után már jött magától a Spuri SC-s (a Spuri SC, amatőr futó és triatlon sport klub, a szerk.) időszak.

Forrás: Wermescher Ildikó Facebook oldal

- Mennyire volt tudatos az, hogy futóként ilyen magas szintre fejleszd magad?

- Kezdetben nem volt tudatos. Jártam a Spuris edzésekre, jól éreztem magam, indultunk sok Sportirodás versenyen, mindenhol ott voltunk. De azért nem hiányoztam a Futapest terepversenyekről sem és jártam teljesítménytúrákra, csináltam a Kinizsi Százasokat, Mátrabérceket minden évben. A hosszabb futásokat terepen egyre jobban élveztem. Ahogy jöttek a sikerek, még inkább nőtt a kedvem. Szép lassan kialakult, nem volt tudatos ez a folyamat. A férjem, Ottó első perctől kezdve sokat biztatott és segített már akkor is. A legtöbbet, azt hiszem, neki köszönhetek.

Forrás: Wermescher Ildikó Facebook oldal
Ildikó öt éve a Mammut Pro Team atlétája

- Mesélsz arról, hogy mivel foglalkozol, amikor nem futsz?

- Heti 25 órában dolgozom egy Montessori iskolában, integrációs pedagógusként. Ezenkívül migránsoknak tartok matematika órákat egy alapítványnál és magántanítványaim is vannak. Délutánonként „taxizom”, úszóedzésre viszem-hozom Imolát és a lelkes úszótársait. Mindezek mellé persze még a háztartást és a saját edzéseim is be kell illesztenem. Örökös időhiányban szenvedek.

- Hová mész legközelebb versenyezni?

- Igazából csak a Western Statesig mertem versenyeket tervezni, gondoltam nem árt 160 km után kicsi pihenés. Aztán mégis változott a helyzet, mert jött a lehetőség, az MSTSZ részéről, egy felkérés, hogy induljak Val-d’Isère-ben a Sky Running EB Ultra fordulóján, amit a magyar csapat miatt örömmel vállaltam.

Forrás: Wermescher Ildikó Facebook oldal
A magyar válogatott a Skyrunning EB-n, 2017-ben. A futók balról jobbra Karlowits-Juhász Tamás, Szabó Áron, Paál Emőke, Wermescher Ildikó, Németh Csaba, Pálfy Márton

Tovább az Eiger 51, Swiss Irontrail T133 és a TDS lenne soron. Hogy ténylegesen elindulok-e ezeken, még nem tudom. Attól függ, hogy érzem majd magam. Ősszel lennének még a Sky Running EB hátralévő fordulói szintén a magyar csapattal, feltéve, ha továbbra is szükségük lesz rám. Mást idénre nem tervezek, de mindig adódnak további meghívások ide-oda, úgyhogy hagyom magam spontán is „elcsábítani”.

Végül Ildikó mind az Eiger Ultratrail 51 km-es futamán, mind pedig a Swiss Irontrail 133 km-es versenyszámán elindult és persze hozta is a tőle megszokott, szép eredményeket.

Forrás: Szász Norbert
Lavaredo Ultra-Trail, 2014
Ildikó idei eredményei

Nyitókép: Madeira Island Ultra Trail, 2015