Így szoktam rá a délutáni alvásra

Eltelt több mint egy hét, de még mindig sokat jár a fejemben a futótáborunk. Állítólag rendszeresen sportoló, edzett nők és férfiak készítik a Runner's Worldöt, én mégis annyira elkészültem a napi két edzéstől, hogy délutánonként már csak a folyamatos telefoncsörgés tudott ébren tartani. Egy nappal később már az sem, ebéd után aludtam, mint a tök.

Félre ne érts, a futótábor nem valamiféle gladiátorképző. Nem akarunk csúcsokat dönteni, vagy lenyomni egy teljes maratoni felkészülést, ez nyilván képtelenség is lenne pár nap alatt. Itt mindenki annyit és olyan tempóban fut, ahogyan az a felkészültségének megfelel.

Hogy miért aludtam mégis délután? Mivel egy nap legfeljebb egyszer sportolok, a napi két edzés messze túl volt a konfortzónámon. Azóta megpróbáltam reggel és este is futni egy könnyűt, de a szervezetem ugyanúgy reagált mint a táborban: sok alvással. Most mindenesetre megpróbálok beilleszteni heti egy dupla (és könnyű) edzést. Legfeljebb kiveszek egy szabadnapot, ha másnap nem tudok bemenni dolgozni.