Csernus Brigitta megcsinálta egyedül is: 27 óra 27 perc a Börzsönyben, A Körön

Nagyjából egy évvel ezelőtt vágott neki Csernus Brigitta és Takács Krisztián Csipi A Körnek. Kettejük vállalkozását siker koronázta. Csipi azóta kétszer ismét elindult (egyik teljesítése sikertelen volt). Brigi - az eddigi első egyéni női teljesítőként - az elmúlt hétvégén sikeresen körbe ért ezen a 152 km hosszú, 7100 méter szintemelkedést tartalmazó börzsönyi útvonalon.

RW: Mikor döntötted el, hogy elindulsz egyedül?

CSB: A tavalyi sikeres páros teljesítés után biztos voltam benne, ha visszajövök A Körre, akkor egyéniben szeretném teljesíteni. Január vége felé már eljátszottam a gondolattal, hogy indulok, de még nem igazán mondtam senkinek. Valamikor február elején szóltam Csipinek, hogy szeretnék menni. Egy áprilisi verseny miatt viszont csak a március eleje jöhetett szóba.

RW: Mit szólt a családod?

CSB: Szerencsés vagyok, mert a családom támogatja a hobbimat, így A Kör teljesítésben is hatalmas szerepük volt. A férjem fuvarozott a bejárásokra hétvégenként, a nagyszülők pedig a lányomra vigyáztak. Tudom, hogy ez nem kis áldozat volt, mindenki részéről.

RW: Hogyan alakult a felkészülésed?

CSB: Ugyanúgy edzővel, Fecskovics Attilával készülök, hetente 5-6 napot futok, általában munka után hazafelé. Sajnos nincs lehetőségem terepre menni minden nap, így maradnak a hét közbeni aszfaltos edzések. Amin változtattam, hogy sokkal több időt fordítok a nyújtásra és erősítésre. Hetente többször tekerek szobabiciklin késő este egy órát. És persze maradtak a hétvégi hosszú futások.

RW: Hány alkalommal mentél ki az útvonalra, hogy ismét bejárd?

CSB: A teljes távot 4 részletben jártam be, az első 75 km-t egyedül, a többi részt Csipivel. Szinte minden bejáráson felkerült a szöges a cipőmre, néhol annyira jegesek voltak még az ösvények. Nem éppen a legideálisabb időt választottuk a bejárásra, de kétségtelenül érdekes volt. Nem is húzhattuk az időt, gyakorlatilag az indulásom előtti hétvégén jártuk be az utolsó szakaszt. Tudtam, hogy nem engedhetek meg magamnak egyetlen eltévedést sem, ezért nagyon felkészültem az útvonalból. A szokásos saját gyártmányú útvonalleírással indultam és volt nálam egy GPS is, amit nappal csak akkor vettem elő, amikor elbizonytalanodtam, éjszaka viszont végig a kezemben volt.

RW: Csipi segített téged ebben az egész vállalásban?

CSR: Igen, Csipi mindenben támogatott. Az éjszakai szakaszomat, ami kb. 50 km volt, direkt éjszaka, valamikor február végén jártuk be. Akkor még egészen más arcát mutatta a Börzsöny. Sok havas, jeges, csúszós rész volt. De Ő egy percig sem habozott, nem volt kérdés számára, hogy jön velem és segít. Néhány helyen trükkösek a jelzések, más részeken pedig hiányoznak. Csipi mindig mondta, hogy hol, mire figyeljek. Imádja és tökéletesen ismeri a Börzsönyt.
Az éjszakai bejáráson azon gondolkodtam futás közben, hogy vajon hány barát tenné meg ilyen önzetlenül, hogy a februári fagyos hidegben, havas-jeges terepen fut velem 50 km-t a világ végén, ahová tömegközlekedéssel több, mint 2 óra alatt jutottunk ki. És vajon hány férj tenné meg, hogy hajnali 3-ra kiautózik Királyházára, hogy összeszedje a lökött futófeleségét?

RW: Segítőkkel indultál, kik voltak ők, hányszor találkoztál velük, miben tudtak segíteni?

CSB: Megbeszéltük még a tervezés fázisában, hogy segítőkkel megyek. Így könnyebb volt a zsákom, nem kellett annyi ételt és ruhát vinnem. Viszont a segítőkkel való találkozások során sok idő elmehet. Nagyon erősnek kell lenni, hogy ne állj meg sokat. Főleg éjszaka a hidegben, nagyon csábító, hogy beülj a kocsiba egy kicsit átmelegedni, ezzel értékes 10-20 percek vagy még több is elmehet, egyetlen frissítőponton.
A segítőim Csipi, a párja Györgyi, és a férjem voltak. Az autóval megközelíthető helyekre jöttek és adták a szükséges dolgokat. Figyeltek arra helyettem is, hogy eleget igyak, adták a meleg tésztát és töltötték a palackjaimat. A legnagyobb segítség számomra viszont a jelenlétük volt. A teljesítésem az Ő érdemük is, ugyanúgy végigdolgozták azt a 27 óra 27 percet, mint én. Hálás vagyok érte!

RW: Milyen volt az útvonal és az időjárás?

CSB: Az egyik legnagyobb félelmem az időjárás volt. 10 nappal az indulás előtt be kell jelentkezni, onnantól már nincs visszaút. A március még szeszélyesnek mondható, talán nem is a legideálisabb időpont. Az indulás előtt tökéletes volt minden, elolvadt a jég, számottevő eső nem volt. Egészen péntekig, amikor hajnaltól esett az eső. A sár garantálva volt.
Reggel a rajtban viszont már látszott, hogy szép időm lesz, nappal szikrázó napsütés volt. Hajnalban viszont elkezdett esni a hó, belepte az ösvényeket és a fejlámpám fénye inkább csak a pelyheket világította meg, de a jelzéseket nagyon nehéz volt követni. Sok helyen pedig nagyon nagy volt a sár. Végig vizes cipőben mentem. Okos döntés volt a többszöri zokni csere (ami a második lépés után ugyanolyan vizes lett, mint a csere előtti) és a több réteg zsíros krém a lábfejemre, egyetlen hólyag nélkül értem célba.

RW: Nem féltél egyedül (az esti szakaszokon leginkább)?

CSB: Érdekes, mert nem tudtam elképzelni, hogy én egyedül kint legyek több, mint 10 órát éjszaka az erdőben. Aki ismer, tudja, hogy félek a sötétben, és rettegek a vaddisznóktól. Tudom, hogy nincs rá okom, és azt is, hogy én merészkedek az ő területükre, de attól ez még így van. Elterveztem, hogy bár soha nem futottam terepen zenével, éjszaka bevetem. Így majd nem hallom, mi mocorog körülöttem. Én lepődtem meg a legjobban, hogy egyáltalán nem volt rá szükségem. Pedig éjszaka sok állattal találkoztam. Volt, hogy csak a világító szempárt láttam, de azt nem, hogy milyen állathoz tartozik. Viccesen hangzik, de rettentően büszke voltam magamra, hogy legyőztem a félelmeimet.

RW: Volt bármilyen olyan problémád, amely lassított, rövidebb-hosszabb időre nehezítette a haladást?

CSB: Igen, 50km körül elkezdett fájni a gyomrom, emiatt nagyon nehezen tudtam enni és inni, egyszerűen nem kívántam semmit. Tudtam, ha nem eszem, akkor egy idő után teljesen beáll a gyomrom és abból nagyon nehezen tudok majd visszajönni. Fel voltam erre készülve, mert ilyesmi többször előfordult már versenyeken is. Vittem gyömbéres teát, azt iszogattam és persze próbáltam kis adagokat enni, csak pár szál ropit, kekszet. Ha gélekkel próbálkozok, a helyzet csak rosszabb lett volna. Ez az állapot valamikor hajnalban lett jobb. Így több olyan szakaszom volt, ami futható vagy legalább kocogható lett volna, de így nem erőltettem. Ezért is jó, hogy az elején gyorsabban mentem, így volt annyi tartalékom, hogy az ilyen mértékű lassulás még bőven belefért.

RW: Végig biztos voltál a teljesítésben?

CSB: Abban voltam biztos, hogy mindent meg fogok tenni azért, hogy szintidőn belül beérjek. Az, hogy ez mennyi idő alatt sikerül, nem igazán foglalkoztatott.

RW: Megcsinálnád ismét?

CSB: Igen! A Kör nagyon különleges élményeket ad, olyan ez picit, mint egy zarándokút, egy belső utazás. De azt soha nem szabad elfelejteni, hogy A Kör nagyon nehéz. Megfelelő alázatot és tiszteletet érdemel a Börzsöny, A Kör teljesítés pedig maximális felkészülést, nemcsak fizikailag. Hiába járja be valaki az útvonalat, előfordulhat, hogy a jelzéseket áthelyezik (2 hét alatt a piros sávot fel Magyar-hegyre teljesen áttették, én már az új jelzésen mentem), végig nagyon kell figyelni és koncentrálni.

Hogy pontosan mi az A Kör? Ide kattintva olvashatsz róla.

Érdekességek A Kör-ről
• A Kör „létrejötte” óta 38 alkalommal próbálkozott a teljesítéssel egyéni vagy páros induló.
• 20 sikertelen próbálkozást rögzített a szervező páros.
• Takács Krisztián Csipi próbálkozott eddig a legtöbbször, 5-ször indult és 4 alkalommal sikeresen teljesítette is A Kört.
• Csernus Brigitta mellett tavaly ősszel, második nőként, Papp Tünde is próbálkozott a páros teljesítéssel, sikertelenül.
• A Kör jelenlegi pályacsúcsát tavaly októberben egy férfi páros állította be, Veres Gábor és Jakus Béla 22 óra 10 perc alatt ért körbe, a szintidő 30 óra.
• A Kör sikeres teljesítésekor a menetidőn túl azt is jegyzik a szervezők, hogy segítővel vagy nélküle sikerült a vállalás. Előbbi esetben kicsivel könnyebb dolga van a teljesítőnek.
• A következő próbázó, Vizi Tibor, április 8-án indul.