Kedves Vádlik, bocsánat. Szeretettel: A Futó

Tinikoromban utáltalak titeket. Túlságosan vékonyak ovoltatok egy a kidolgozottságtól nagyon messze álltatok. Ha edzettem, éjjel görcsökkel ébresztetteket.

A 20-as éveimben próbáltam eltakarni, mennyire csenevészek vagytok. De futottam. Azzal jeleztetek, hogy befeszültetek. A vádliemelés után csak az I-vitamin segített (Ibuprofén).

Mire harmic lettem, már elkezdtünk összedolgozni. Két gyerek, tiratlonok, maratonok. Egy csapat vagyunk, de én sosem adtam nektek teret. Pedig nélkületek nem tudtam volna fantasztikus dolgokat elérni.

Először 41 éves koromban vettem észre, hogy izmosak vagytok. Végre! A terepfutás jó hatással volt rátok.

De túl keményen edzettem. Jeleztetek, de nem figyeltem. Csak nyomtam tovább. Már hallak titeket. És bocsánatot kérek az elhanyagolásért.

Az Achilles-gyulladás lett az eredménye annak, hogy nem figyeltem rátok.

Kedves vádlik, ez az én ígéretem hozzátok: gumiszalaggal edzek naponta 2-3 alkalommal, nyújtok minden nap, guggolok, jegellek tieteket és gyógyszert szedek, hogy minél hamarabb felépüljetek.

Elmegyek bringázni, úszni, jógázni és több gyömbért, kurkumát eszem, szedek halolajat és rengeteg vizet iszom.

Muszáj új útvonalakat meghódítanom és versenyeken indulnom. Szükségem van a segítségetekre. Viszonzásul megígérem, hogy gyakran megmasszírozlak titeket. Mit szóltok?