Borítókép: Gadányi Bálint: „A sport mentette meg az életem”

Gadányi Bálint: „A sport mentette meg az életem”

Bálintra pár éve figyeltem fel az edzésonline-on. Akkor még csak olvasgattam a blogját. Sportról, az életéről, a betegségéről írt. Aztán pár év múlva személyesen is találkoztunk párszor, sőt 1-2 edzésére el is mentem. Egy belvárosi cukrászdában beszélgettünk, róla és a futáshoz kapcsolódó viszonyáról.

Hogy kezdődött nálad ez a sport dolog?

Mindig is sportoltam valamit, mert szerettem versenyezni. Általános iskolában 8 évig sakkoztam, mellette kosaraztam, horgászversenyekre jártam. Igazából, mint minden sportolónak, nekem is az olimpia volt az álmom. Folyamatosan kerestem azt, hogy miben lehetek a legjobb, de valahogy mindig elakadtam az országos szint előtt és majd mindig sportágat váltottam. Az atlétikát magasugróként kezdtem, de amikor odakerültem az OB-ra, és láttam, hogy mások 2 m felett ugrálnak, rájöttem, hogy itt soha nem lesz sanszom. Futni mindig szerettem, de emlékszem, ha elindultam egy versenyen, valahogy mindig sokadiknak értem célba.

Lehet, hogy nem voltál kitartó az egyes sportterületeken?

Kezdetben a nevelőedzőm magasugrót akart belőlem faragni, így nem nagyon akarta, hogy hosszútávokat fussak. Aztán az első hosszabb versenyemet – 9 km-t – az öcsémmel futottam Nagykanizsán. Ott megtanultam, hogy ha pályaversenyen futsz, és nem nyersz, akkor senki vagy. Itt ezen a 9 km-es versenyen sokadikként értem célba, mégis úgy éreztem magam, mintha győztes lennék. Itt éreztem rá az utcai futóversenyek hangulatára.

Innentől kezdve sokat futottam. Sorra jöttek a versenyek, 19 éves koromban eljutottam a maratonig. Folyamatosan javultak az eredményeim. Egész jól ment a futás 1500 méteren 4:40-et futottam, utána még keményebben készültem az egyetemi bajnokságra, és ott a versenyen 5:15-t futottam. Egyszerűen nem értettem, hogy lehet fél perccel rosszabbat futni. Nem fájt semmim, csak ezt a teljesítményromlást észleltem. Aztán volt egy felmérés, és lábemelésnél azt vettem észre, hogy elkezdett szúrni az oldalam, ami napokon keresztül nem múlt el. Ez gyanús volt. Elmentem a háziorvoshoz, majd elmentem ultrahangra és laborra. Az orvos fején láttam, hogy nagy lehet a baj. Gyorsan elküldött röntgenre, innen felgyorsultak az események. Mondta az orvos, hogy barátkozzunk a gondolattal, hogy ez rák lesz. Elküldtek vesebiopsziára, majd a szövettani eredmény alapján elkezdtem a kemoterápiás kezelést. 6 szériát kaptam, különböző erősségűeket. A legerősebbet kaptam a kezelés elején, mert azt mondta a doki, hogy szervi eredetű a rák, 4. stádiumban vagyok, így nincs idő halogatni a kezelést. Mivel több helyen találtak nyirokdaganatot, műteni nem lehetett.

Közben felhagytad a tanulmányaidat?

Nem azokat folyamatosan csináltam.

Fiatal voltál, erős, van elképzelésed, hogy mi válthatta ezt ki?

Állítom, hogy ez az egész pszichés okok miatt alakulhatott ki. Középiskolában általános gépészetre jártam, nem cigiztem, antialkoholista voltam. Egyáltalán nem illettem abba a közegbe, ki is közösítettek emiatt az osztályból. A középiskola 3-4 éve szenvedés volt emiatt. Gyűlöltem oda járni. Érettségi környékén nagy volt rajtam a nyomás a ponthatárok miatt, a testnevelés érettségire is törött kézzel mentem. Összességében nem volt jó periódusa az életemnek.

A sport iránti motivációd szerinted miből fakad? Sikeréhség?

Szeretek nyerni és keresgélni a határaimat. Ezekben a hosszú távú őrültségekben nagyon megtaláltam, hogy mi az, amit még meg lehet csinálni és rájöttem, hogy nincs határ. Az emberi szervezet bármire képes.

Az egyetemen már nyugodtabb életed volt, az első félévet eltekintve.

Igen, határozottan. Ekkor kezdtem el írni a blogom, a Sport és a rák címen.

Mi változott a betegséged hatására?

Más ember lettem. Előtte stresszes voltam, féltem a dolgoktól, antialkoholista és sorolhatnám. Azóta sokkal lazább vagyok, bulizok, és nem annyira veszem fel a dolgokat.

Ha nem tettem semmi károsat és mégis beteg lettem, akkor valamit rosszul csináltam. Most már inkább azt mondom magamnak, ha probléma adódik, majd lesz valahogy. Azóta valahogy minden jobban alakult. Most a szerencse fiának érzem magam. Valamilyen szinten örülhetek a betegségemnek, mert emlékszem milyen voltam előtte és teljesen megváltoztatott. Kellett, hogy most ide eljussak.

Ki kell lépni a komfortzónából, másképpen nem lehet fejlődni

Miért választottad az edzői szakot?

Már a középiskola első napján tudtam, hogy nem maradok a műszaki pályán. Először tűzoltó akartam lenni, de nem sikerült, utána tudatosan készültem arra, hogy a sporttal foglalkozhassak.

Az utóbbi években edzősködsz. Mesélj erről egy kicsit.

Több csoporttal is dolgozom. Hétfőnként a Richter dolgozóinak tartok céges edzést. Kedden reggel és pénteken a Mybodyban, délután a tanítványaimmal futok 10-20 kilométert, majd este lépcsős edzés van a Halászbástyánál. Szerdán magántanítványoknak adok edzést, csütörtökön a Városligetben, illetve a Kolozsvári utcai sporttelepen vagyok.

Mi a preferált edzésformád, hiszen triatlonozol és futsz is egyben.

Igen, most volt Nagyatádon a 9. Ironman távú versenyem, ahol életem legjobb idejével 9:48-al értem célba. Váratlanul ért. Tökéletesen összejött minden, most már nem látom elérhetetlennek a 9:40-et vagy 9:30-at sem.

Legjobb maratonod?

2:53, de ezen még ősszel szeretnék faragni. Az a baj, hogy a triatlon és a futás üti egymást. Télen nem bringázom, csak futok márciusig, aztán kezdődik a bringázás, ritkán úszom, azt annyira nem veszem komolyan.

Az egyéni tanítványok mire jelentkeznek nálad?

Válozó, triatlonos és futó tanítványaim is vannak.

Mi történik, ha megkeres téged egy futni vágyó?

Először megkérdezem mik a céljai, ehhez megmondom, mit kell tennie és tudja-e vállalni. Megkérdezem tempóra szokott-e edzeni, vagy használ-e pulzusmérő órát.

Melyiket támogatod jobban, aki pulzus alapján edz, vagy aki tempóra?

A pulzusmérést javaslom, de van az a szint, akinél a tempó már meghatározóbb.

Léteznek nálad olyan szempontok, hogy például bizonyos tempó mellett nem támogatod a hosszabb távokra lépést?

Igen van, maratoni távot olyannak javaslok, aki legalább 2 órán belüli időt fut félmaratonon. Mostanában divattá vált minél hosszabb távot minél rövidebb idő alatt lefutni. Mindig azt mondom, hogy legyen egy sebesség, egy állóképesség, aztán növeljük a távot. Ha nem így történik, akkor növekszik a sérülésveszély.

Sok sérüléssel találkozol?

Igen, de nem csak a gyors távnövelésnél, hanem például a mezítlábas futás divatja is sok sérülést eredményezett.

Most vagy 26 éves, hogyan látod magad 5 év múlva?

Az az álmom, hogy legyen egy saját klubom. Futó vagy triatlon klub, de inkább futónak vallom magam, hiába vannak jobb eredményeim triatlonban. Tehát vagy klubbot szeretnék vagy valamilyen egyesületben edzősködni. Mivel vidéki vagyok, így nagyon nehéz bekerülni ilyen helyre.

Sokan járnak hozzád, az is szinte már egy klub.

Igaz, de jó lenne ezt intézményesíteni.

Kemény edzéseket tartasz?

Néha ki kell lépni a komfortzónából, másképpen nem lehet fejlődni.

Van sportoló példaképed?

Kimondott példaképem nincs, de mindenkire, aki kitartóbb és jobb, felnézek.

Volt már olyan, hogy elérted a határaidat?

Volt már párszor, egyszer egy 2400 méteres hegyre mentem fel, nem értem el a csúcsot, vissza kellett fordulnom, de volt már olyan is, hogy 24 órás bringaversenyen készültem el.

Én emlékszem egy olyan esetre is, amikor a Börzsönyi Vulkán-on nem a tervezett időre érkeztél be.

Igen emlékszem, nagyon az elejére futottam, megfagyott a gélem és a folyadékom is azon a decemberi napon. Nehéz volt az élők közé visszatérnem.

Vannak terveid?

Igen szeretnék egy 2:45-ös maratont futni, illetve rövid időn belül a 9:30-as Ironman-nel is szemezgetek.

Sérülékeny vagy?

Régebben az voltam, amikor sokat futottam. Akkoriban 120 km-t is futottam egy héten, mostanában csak 50-60 km-t futok, de azok minőségi edzések. Pihenő, könnyű futásaim nem igazán vannak, a minőségi tempófutásokban hiszek. Például az 5 perc/km-es futás nekem kényelmetlen tempó. Emiatt nem járok közösségi futásokra sem.

Tartasz Core Training órákat is, hasznosnak tartod?

Mindenképpen, a prevenciós jellege fontos, illetve nem lehet annyit csinálni belőle, hogy rossz legyen.

Ha valaki kapcsolatba szeretne kerülni veled edzőként, hol teheti meg?

A Facebookon bármikor elérhető vagyok.