Kölcsönkapott futóverseny

Szombaton ruccant le a szűkebb családunk Egerbe. Az volt a terv, hogy másnap a párom a Kaptárkövek Trail 15 km-es távján indul. Aztán szombat délután a Dobó téren, mely ezúttal utcazenészektől volt hangzatos és hangulatos, felröppent a kérdés a párom részéről, elindulnék-e én helyette, merthogy a hetek óta tartó jobb láb problematika, mégsem teszi lehetővé számára. Oly annyira nem terveztem ezt, sőt semmilyen egyéb futást, hogy nem csomagoltam magamnak futóruházatot. De hogyhogy nem, egyik kedves futóismerősünk, aki nem mellesleg majdhogynem szomszédunk itt, az óbudai hegyvidéken, s aki másnap szintén ezen a rendezvényen, csak éppen a hosszabb, 30-as távon indult, na szóval Andi ott termet az egri Dobó téren és kiderült, nála mindenféle futóruházatból pontosan kettő van. Gyors cipőméret egyeztetés után – mert ugye a futásnak mégiscsak a cipő a leglényegesebb eleme – meg is született a döntés: elindulok a második szülésem után 6 hónappal az első terepfutóversenyen.

¾-es nadrág, zokni, cipő, technikai póló, sportmelltartó, sportóra, övtáska és egy rajtszám, „Norbert” felirattal, mindez kölcsönbe, hogy mégiscsak úgy fessek, mint aki tervezetten a mezőny jogos tagja. Itt kérek elnézést minden lány sporttársamtól a befurakodásért. Ez az a helyzet, amely az esetek többségében meg sem valósulhatott volna. Szerencsére nem értem el semmilyen olyan kimagasló eredményt, amellyel bárki más komoly hátrányba került volna. Számomra csupán jó móka és egy – a jelenlegi állapotomhoz illeszkedően - hosszú edzés volt ez a spontán verseny. Mondjuk a napos szakaszokon mért közel 40 fok persze nem varázsolt az arcomra őszinte mosolyt, de mindenképpen önbizalom növelő erővel bírt ez a szűk 15 km-es, 300 méter szintet rejtő köröcske.

A verseny útvonala egyébként jól jelölt volt, nem túl nehéz, a legnagyobb kihívást a napos, kitett szakaszok jelentették. Ezekből pedig a táv második felén akadt bőven. A folyadékszükségletemet kicsit alul is becsültem – hiába a rutintalanságom itt nagyon megmutatkozott – de szerencsére nem adódott komolyabb problémám.

A verseny központjának helyet adó Almagyar-Érseki Szőlőbirtok Borterasza és Borkempingje, nagyon különleges és hangulatos volt. A fákkal sűrűn nőtt kis ligetecske a padokkal, asztalokkal, függőágyakkal és a fűre terített pokrócokkal, no és a tőkék között megbújó medencével rögtönzött piknikre csábította a beérkezett futókat. A versenyközpontnak ezen az árnyas részén kifejezetten kellemesek voltak a vasárnapi kánikula keményebb órái. Mindehhez rengeteg, különböző korú gyermek is csatlakozott, természetesen a szülők jogán. Így tehát a Kaptárkövek Trail kísérőeseményeként igazi családi programon vehettünk részt. Nagyon szimpatikus volt, mi biztosan jövőre is megyünk.

Eredmények itt találhatóak.